Ország-Világ, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1964-07-01 / 27. szám
tásán többnyire az U. S. felirat büszkélkedik, bár egyes kulacsokat a lelőtt amerikai repülőgépeik alumínium-anyagából készítenek. És végül még valami, szakasztott olyan, mint egy bomba, szintén ejtőernyő-selyembe burkolva — ez a napi élelmiszer-fejadag: 75 deka főtti rizs. A franciák ellen küzdő partizánok tíz évvel ezelőtt 25 dekás rizs-fej adagon éltek, s szembeötlött nekem, hogy az 1964-es dél-vietnami partizánok milyen jól táplált, keménykötésű legények azokhoz a sovány Vietminh-harcosokhoz képest, akiket Dien Bien Phu-nál láttam. A szabvány kézifegyver az amerikai karabély, s a szabvány lábbeli a híres »Ho Si Minh-szandál«. Az egyetlen különbség, hogy tíz évvel ezelőtt Michelin-típusú francia gumiból készült, ma pedig az amerikai Goodyear-gumi az alapanyag. A szandál talpa autógumi-köpenyből készül, a négy rögzítőpánt pedig a tömlőből. Ez a legkényelmesebb viselet a párás levegőjű őserdőben. E könnyű és praktikus felszereléssel ellátott partizánok napszáma után 15 mérföldet tudnak gyalogolni, hogy megtámadjanak és elpusztítsanak egy ellenséges helyőrséget, majd zsákmányukkal egyetemben még napkelte előtt visszatérnek támaszpontjukra (a trópusi Dél-Vietnamban egész éven át legalább 12 óráig tart az éjszaka.) „Karabély-mama” története Chu Chi körzetben, amely Szaigonitól alig hét mérföldnyire kezdődik, megmutattak nekem egy öreg, ütött-kopott amerikai karabélyt: — Ez a mi karabély-mamánk ! Karabély-mama? _ Mit jelent ez? 1960 februárjában, Tua Hai közelében a partizánok elfoglaltak egy nagy fegyver-raktárat, s ebből a raktárból jutott egyegy mintakarabély az összes körzetnek. »Mindegyik karabélynak sok-sok kis gyereke született azóta« — mondta tréfásan a Frankt egyik helyi vezetője. »Ezzel a karabéllyal, valamint sok, fából készült ál puskával, meg a bicikli-lálmpáik karbidjából fabrikált petárdákkal támadtuk meg nemsokára az egyik ellenséges őrhelyet, s áll-puskáinkat igazi puskákkal cseréltük fel.« Másutt is találkoztam a »»karabély-mamáikkal«, másuttis elmondták nekem, hogy első fegyvereiket a Tua Hai-i zsákmányból kapták. Később sikerült megismerkednem Quyet Thanggal, a Tua Hai elleni rajtaütés vezetőjével, ezzel a keménykötésű paraszttal, aki már a franciák elleni háborúban is partizáncsapatot vezényelt. A dolog rendkívül érdekelt, hisz a Tua Hai-i akcióval kezdődött tulajdonképpen a nagyarányú fegyveres népi ellenállás. Quyet Thang így emlékezik vissza: »Néhányan, akik részt vettünk a franciák elleni háborúban,titokban találkoztunk, s úgy döntöttünk, hogy megkell kezdeni a fegyveres ellenállást. Az ám, de mivel? Fegyverünk nem volt. Mégis elhatároztuk, hogy partizán-zászlóaljat szervezünk, s megtámadjuk Tua Hai erődjét,ahol rengeteg fegyvert tároltak.A Tua Hai félelmetes, négyszögalakú erőd, amelyet a franciák építettek. A támadás idején itt állomásozott Diem 21. hadosztályának 32. ezrede. A felderítők kora hajnalban beszivárogtak az erődbe, s a fel nem robbant amerikai aknák töltetéből készített bombáikat elhelyezték a nagyobb laktanyák körül. A bombák robbanása jelt adott az általános támadásra: »Pillanatok alatt lánggal égtek a laktanyaépületek, a félelemtől őrjöngő katonák ide-oda rohangálva kerestek menedéket, a mi embereink pedig bambuszlétrákon felkapaszkodva átvetettékmagukat a falakon, hogy ártalmatlanná tegyék az őrséget, s feltörjék a fegyverraktárt. Atámadás pillanatában érkezett a helyszínre 500 teherhordó, hogy elszállítsa a zsákmányt. A fegyverraktárban ezrével hevertek a fegyverek és az alkatrészek. Harcosaink eldobták ócska muskétáikat, megragadták az új karabélyokat, s kirohantak a rajkitárból, hogyfolytassák a harcost. Az ellenségkimenekült az erődből, azután átcsoportosította erőit, s támadásba akart lendülni de hasztalanul, mert addigra már a mi partizánjaink eregették a géppuska-sorozatokat az entomyoscból Két órás harc után több mint 800 puskást, tucatnyi pisztolyt és géppisztolyt, összesen mintegy 1000 fegyvert zsákmányolltunk. A raktárban még sok fegyver maradt, de nem volt elég teherhordónk. Szemembeötlött egy különös fegyver, az 588 milliméteres visszaütés-mentes ágyú. Nem tudtam, mire jó, de mindenesetre felpakoltunk belőle öt darabot Később pompásan beváltak a kiserődökkel és kétéltű tankokkal szemben.« Tízszeres túlerővel szemben A partizánok, akik tízszeres túlerővelálltak szemben, 10 halottat veszítettek, 12 harcos megsebesült. Mintegy 300 fegyvert a zászlóalj tartott meg, a többit a dél-vietnami körzetek kapták. Ezek voltak az első »karabélymamák«. A Tua Hai-i akcióval megkezdődtek a véget nem érő partizántámadások a helyőrségek ellen. Mindmáig ez a fegyver- és lőszerutánpótlás elsőszámú forrása. Quyet Thang kisfiúján elvigyorodik: »Egy kissé meg voltunk szeppenve a támadás után, nem tudtuk, mit szól a támadáshoz afőnökség. Akkoriban ugyanis az volt a ,vonal’, hogy csak önvédelemben használjunk fegyvert. Tíz hónappal később azonban hivatalosan megalakult a Front, s megváltozott a helyzet. Így hát azzal igazoltuk magunkat, hogy az önvédelemhez is fegyverre van szükség...« Ha az amerikai adófizetők küldöttségeit szörnyein megbotránkoztatnák a partizánkézben levő pompás amerikai fegyverek, alighanem gutaütést kapnának, ha megpillantanák az őserdei fegyvergyárakat, ahol karabélyok, géppisztolyok, Colt-típusú pisztolyok, kézigránátok, s a legkülönbözőbb célokat szolgáló aknák készülnek — csaknem kizárólag amerikai gépek segítségével. Egymás mellett állnak az amerikai fúrógépek, marógépek, esztergapadok, az áramot amerikai generátorok szolgáltatják, pompás precíziós amerikai műszerekkel »meózzák« a termékeket — mindegyiken a barátságot jelképező összefonódott kezek, s a felirat: »Az amerikai nép ajándéka«. Ugyanezt olvashattam le arról a tucatnyi kerékpárról, amellyel az őserdei ösvényeken karikáztam, valamint a pompás Kohler-oldalmotorokról, amelyek a partizánok bárkáit röpítették a vízen ... Következő számunkban: Szép Virág és Karcsú Nádszál Dél-vietnami partizánok kiképzésben. Jól látható teljes felszerelésük, az övre akasztott parfümösüveg, nem kozmetikai, hanem világítási célokat szolgál. Kötelek, sajátos alakú kézigránátok ... Az amerikai adófizetők pénzén Dél-Vietnamba szállított fegyverek jórésze a partizánok kezébe kerül. Ezek a puskák és golyószórók kitűnő szolgálatot tesznek az amerikai intervenciósok és dél-vietnami zsoldosaik kiűzésében (Fotó: Willfred Burchett)