Ország-Világ, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1964-07-01 / 27. szám

tásán többnyire az U. S. felirat büszkélkedik, bár egyes kulacso­kat a lelőtt amerikai repülőgé­peik alumínium-anyagából ké­szítenek. És végül még valami, szakasztott olyan, mint egy bom­ba, szintén ejtőernyő-selyembe burkolva — ez a napi élelmi­­szer-f­ejadag: 75 deka főtti rizs. A franciák ellen küzdő partizá­nok tíz évvel ezelőtt 25 dekás rizs-fej adagon éltek, s szembe­ötlött nekem, hogy az 1964-es dél-vietnami partizánok milyen jól­ táplál­t, keménykötésű legé­nyek azokhoz a sovány Viet­­minh-harcosokhoz képest, aki­ket Dien Bien Phu-nál láttam. A szabvány kézifegyver az amerikai karabély, s a szab­vány lábbeli a híres »Ho Si Minh-sza­ndál«. Az egyetlen kü­lönbség, hogy tíz évvel ezelőtt Michelin-típusú francia gumiból készült, ma pedig az amerikai Goodyear-gumi az alapanyag. A szandál talpa autógumi-köpeny­ből készül, a négy rögzítőpánt pedig a tömlőből. Ez a legkényel­mesebb viselet a párás levegőjű őserdőben. E könnyű és prakti­kus felszereléssel ellátott parti­zánok napszáma után 15 mér­földet tudnak gyalogolni, hogy megtámadjanak és elpusztítsa­nak egy ellenséges helyőrséget, majd zsákmányukkal egyetem­ben még napkelte előtt vissza­térnek támaszpontjukra (a tró­pusi Dél-Vietnamban egész éven át legalább 12 óráig tart az éj­szaka.) „Karabély-mama” története Chu Chi körzetben, amely Szaigonitól alig hét mérföldnyi­­re kezdődik, megmutattak ne­kem egy öreg, ütött-kopott ame­rikai karabélyt: — Ez a mi ka­rabély-mamánk ! Karabély-mama? _ Mit jelent ez? 1960 februárjában, Tua Hai köz­elében a partizánok elfoglal­tak egy nagy fegyver-raktárat, s ebből a raktárból jutott egy­­egy mintakarabély az összes kör­zetnek. »Mindegyik karabélynak sok-sok kis gyereke született azóta« — mondta tréfásan a Frankt egyik helyi vezetője. »Ez­zel a karabéllyal, valamint sok, fából készült ál­ puskával, meg a bicikli-lálmpáik karbidjából fabrikált petárdákkal támadtuk meg nemsokára az egyik ellen­séges őrhelyet, s áll-puskáinkat igazi puskákkal cseréltük fel.« Másutt is találkoztam a »»ka­rabély-mamáikkal«, másutt­­is el­mondták nekem, hogy első fegy­vereiket a Tua Hai-i zsákmány­ból kaptá­k. Később sikerült megismerkednem Quyet Thang­­gal, a Tua Hai elleni rajtaütés vezetőjével, ezzel a keménykö­tésű paraszttal, aki már a fran­ciák elleni háborúban is parti­záncsapatot vezényelt. A dolog rendkívül érdekelt, hisz a Tua Hai-i akcióval kezdődött tulaj­donképpen a nagyarányú fegy­veres népi ellenállás. Quyet Thang így emlékezik vissza: »Néhányan, akik részt vettünk a franciák elleni hábo­­rúba­n,­­titokban találkoztunk, s úgy döntöttünk, hogy meg­­kell kezdeni a fegyveres ellenállást. Az ám, de mivel? Fegyverünk nem volt. Mégis elhatároztuk, hogy partizán-zászlóaljat szer­vezünk, s megtámadjuk Tua Hai erődjét,­­ahol rengeteg fegyvert tároltak.A Tua Hai félelmetes, négyszög­alakú erőd, amelyet a franciák építettek. A támadás idején itt állomásozott Diem 21. hadosztá­lyának 32. ezrede. A felderítők kora hajnalban beszivárogtak az erődbe, s a fel nem robbant amerikai aknák töltetéből készí­tett bombáikat elhelyezték a na­gyobb laktanyák körül. A bom­bák robbanása jelt adott az ál­talános támadásra: »Pillanatok alatt lánggal égtek a laktanya­­épületek, a félelemtől őrjöngő katonák ide-oda rohangálva ke­restek menedéket, a mi embe­reink pedig bambuszlétrákon felkapaszkodva átvetették­­ma­gukat a falakon, hogy ártalmat­lanná tegyék az őrséget, s feltör­jék a fegyver­raktárt. A­­táma­dás pillanatában érkezett a helyszínre 500 teherhordó, hogy elszállítsa a zsákmányt. A fegyverra­ktárban ezrével hevertek a fegyverek és a­z al­katrészek. Harcosaink eldobták ócska muskétáikat, megragadták az új karabélyokat, s kirohantak a rajkitárból, hogy­­folytassák a harcost. Az ellenség­­kimenekült az erődből, azután átcsoportosí­totta erőit, s támadásba akart lendülni de hasztalanul, mert addigra már a mi partizánjaink eregették a géppuska-sorozato­kat az entomyoscból Két órás harc után több mint 800 puskást, tucatnyi pisztolyt és géppisz­tolyt, összesen mintegy 1000 fegyvert zsákmányolltunk. A raktárban még sok fegyver maradt, de nem volt elég teher­hordónk. Szemembeötlött egy különös fegyver, az 588 millimé­teres visszaütés-mentes ágyú. Nem tudtam, mire jó, de min­denesetre felpakoltunk belőle öt darabot Később pompásan be­váltak a kiserődökkel és kétéltű tankokkal szemben.« Tízszeres túlerővel szemben A partizánok, akik tízszeres túlerővel­­álltak szemben, 10 ha­lottat veszítettek, 12 harcos meg­sebesült. Mintegy 300 fegyvert a zászlóalj tartott meg, a többit a dél-vietnami kör­zetek kapták. Ezek voltak az első »ka­rabélymamák«. A Tua Hai-i akcióval megkez­dődtek a véget nem érő partizán­támadások a hely­őrségek ellen. Mindmáig ez a fegyver- és lőszer­utánpótlás első­számú forrása. Quyet Thang kisfiúján elvigyo­­rodik: »Egy kissé meg voltunk szep­­penve a támadás után, nem tudtuk, mit szól a táma­dáshoz a­­fő­nökség­. Akkori­ban ugyanis az volt a ,vonal’, hogy csak önvédelem­ben használjunk fegyvert. Tíz hó­nappal később azonban hivata­losan megalakult a Front, s megváltozott a helyzet. Így hát azzal igazoltuk magunkat, hogy az önvédelemhez is fegyverre van szükség...« Ha az amerikai adófizetők kül­döttségeit szörnyein megbotrán­koztatnák a partizánkézben le­vő pompás amerikai fegyverek, alighanem gutaütést kapnának, ha megpillantanák az őserdei fegyvergyárakat, ahol karabé­lyok, géppisztolyok, Colt-típusú pisztolyok, kézigránátok, s a leg­különbözőbb célokat szolgáló ak­nák készülnek — csaknem kizá­rólag amerikai gépek segítségé­vel. Egymás mellett állnak az amerikai fúrógépek, marógépek, esztergapadok, az áramot ame­rikai generátorok szolgáltatják, pompás precíziós amerikai mű­szerekkel »meózzák« a terméke­ket — mindegyiken a barátságot jelképező összefonódott kezek, s a felirat: »Az amerikai nép ajándéka«. Ugyanezt olvashat­tam le arról a tucatnyi kerék­párról, amellyel az őserdei ösvé­nyeken karikáztam, valamint a pompás Kohler-oldalmotorokról, amelyek a partizánok bárkáit röpítették a vízen ... Következő számunkban: Szép Virág és Karcsú Nádszál Dél-vietnami partizánok kiképzésben. Jól látható teljes felszerelésük, az övre akasztott parfümös­­üveg, nem kozmetikai, hanem világítási célokat szolgál. Kötelek, sajátos alakú kézigránátok ... Az amerikai adófizetők pénzén Dél-Vietnamba szállított fegyverek jórésze a partizánok kezébe kerül. Ezek a puskák és golyószórók kitűnő szolgálatot tesznek az amerikai intervenciósok és dél-vietnami zsoldosaik kiűzésében (Fotó: Willfred Burchett)

Next