Ország-Világ, 1966. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-05 / 1. szám

Folytatás a 3. oldalról második emeleten 150 úgyneve­zett »pihenő-fekhely­«, az átszál­lásra esetleg több órát várakoz­ni kényszerülők számára. A nemrég elkészült tranzit szálló 350 személyt képes befogadni. A gyerekes anyák részére­­külön várószoba épült, fürdőszobával, kiságyakkal. Körülbelül egy emelet magas­ságban két épületszárny nyúlik a repülőtér közepe felé. Most ké­szítik a kinyitható-összecsukható fedett folyosókat e szárnyak ki­járataihoz. Rossz időben ezeken áthaladva közvetlenül a repülő­gépbe léphet az utas. A Moszkvából utazók a város központjában is feladhatják cso­magjaikat, hiszen akkor az onnan közlekedő expressz-autóbuszjá­­rat egyenesen a repülőgéphez vi­szi őket. A szabadban fülsiketítő zúgás. Jönnek-mennek a repülőgépek. Az egyikből hatalmas dinnyével száll ki valaki. Távoli meleg vi­dékről hozhatta a hideg Moszk­vába. A helikopter Leningrádból a seremetyevói repülőtérre érke­zett dusambei labdarúgókat ho­zott éppen — haza, Dusanbeba igyekeznek — kissé leverten, elvesztették a mérkőzést. Az egyik teremben kis ünnep­ség. A légipályaudvar egymillio­­modik utasának nyújtanak át éppen egy ingyen jegyet, úticél­ja: Irkutszk felé ... És a kifu­tópálya szélén még irtják az er­dőt, s dolgoznak a földgyaluk , bővítik, nagyobbítják a légikikö­tőt, mert eljön az idő, amikor az emberek a messzi utakra már csak repülőgéppel utaznak ... Somlyó Zsuzsa Akik Közép-Ázsia felé igyekeznek A diszpécser válaszol a hozzá intézett kérdésekre A bejárat előtt 4

Next