Ország-Világ, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-03 / 1. szám
a határon mánya, őrizetbe kell venni, mint határsértőt. Péter több mint tíz év után jött haza Magyarországra. Még tízesztendős sem volt, amikor anyjával és két unokatestvérével együtt disszidált. Ausztria, Franciaország és Anglia után végül Skóciában telepedtek le. Elég jól beszél magyarul. — Voltam én már minden. Pék és kőműves, kertész, limonádé-árus és szemetes. Farmon is dolgoztam. 61-ben otthagytam anyámat, aki újból férjhezment, s elkezdtem csavarogni Angliában, alkalmi munkákat vállaltam. Iskolába sohase jártam, bár küldtek. Aztán gondolt egyet, s ...»s rátért a kontinensre. Franciaország, Olaszország. Jugoszlávia, autóstoppal, de leginkább gyalog. Az utolsó útszakasz, amit kisebb-nagyobb megszakításokkal gyalog tett meg, legalább 300 kilométer. Most itthon szeretne megállapodni. — Úgy hallottam, hogy itt most jobb, mint volt, s hogy még jobb lesz, mert jön valami új mechanika... vagy mi. Először persze akármilyen munkát elvállalok... A rendőrséggel odakint »csak« két ízben gyűlt meg a baja. Amikor kedve támadt kocsikázni. Minden holmija egy aktatáskában foglal helyet. Egy csikkekkel teli dohányzacskó és két doboz gyufa. Egy ing, sál és törülköző. Egy notesz, egy tárca és egy konyhakés ... — Simon László pénzügyőr-százados, a letenyei vámhivatal parancsnoka: — A legfontosabb az áruk és az áruk értékének ismerete. Ha bent a városban, séta közben a kirakatokat nézem, akkor is csak erre tudok gondolni. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az utasok nagyon is jól ismerik az árakat. Sokrétű a munkánk. Az a cél, hogy kulturált és udvarias legyen a vizsgálat, s mégis kiszűrjük a sok utas közül azt a néhányat, aki csempészárut rejteget. Különösen nehéz a dolgunk nyáron, amikor hatalmas a forgalom. Nem is volna megoldható másképp, mint a határőrök és vámosok jó együttműködésével. Simon László húsz éve pénzügyőr. Nagykanizsán született, ott is lakik, családjával, kisfiával. Kedélyes, de igen precíz, minden eshetőségre felkészült »szakember«. Mikor megkérdeztem, hogy kábítószer-ügyük akadt-e már, a nemleges válasz után egy kis házi laboratóriumot mutatott: segítségével pillanatok alatt kimutatható a kábítószer. Néhány eset az utóbbi hónapokból. Lengyel főiskolai hallgató, belépésre jelentkezett. A vámhivatal tettenérte 64 300 forint értékű vámbűntetten. A pénzügyőr kérdésére, hogy hozott-e magával vámárut, nemet intett. A hátsó ülés alól, az első ülés előtt a gépkocsi aljáról, a csomagtartóban levő sátor lapjai közül, a bőröndben levő papírcsomagokból a következő cikkek kerültek elő: 40 orkánkabát, 21 szivacskosztüm, 20 szettgarnitúra és 71 nyloning. * Két olasz vívó. Azt állították, hogy nem tudják kinyitni a csomagtartót, mert Jugoszláviában karamboloztak (?), de egyébként is csak két pótkerék van benne. A 4 kiló gyapjúfonalról, 15 garnitúra női szettről, 40 orkánkabátról és 30 pár nylonharisnyáról megfeledkeztek. (Simon százados: «Ezt az asszót a pénzügyőrök nyerték.«) Kilépésre jelentkezik két olasz állampolgár. A bőröndben, a fehérneműk között, fára festett, összehajtható ikon és egy vászon olajfestmény. A bőröndök mögött, keret nélkül, összecsavart állapotban: 22 értékes olajfestmény, 11 kőnyomat és 1 elefántcsontszobor. A bíróság a műtárgyakat 50 ezer forintra becsülte. 27 éves budapesti gyógyszerész, Jugoszlávia, Olaszország, Ausztria útvonalon indult IBUSZ autóbusz-körútra. Orbánkabátja zsebében tárca, a tárcában bélyegek, összesen 6500 forint értékben. Mint elmondotta, »a bélyegeket örökölte, s fogalma sem volt az értékükről. Gondolta, talán be tudja cserélni egy-két ingre.« Az előrelátó fiatalember természetesen nem utazhatott tovább. » «Gyenge« nap, kedd. Krónikája: 19 be- és 18 kilépő teherkocsi; 28 be- és 32 kilépő személygépkocsi; 2 be- és 2 kilépő autóbusz; 126 be- és 136 kilépő utas. Vámszabálysértés miatt 3 eljárást indítottak, a lefoglalt áruk értéke: 5440 forint. Torda lattán Nincs fénykép a vízumhoz Akcióban Simon László százados a csempészáru-raktárban (Ifj. Schiller Alfréd felvételei) .