Ország-Világ, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1968-07-03 / 27. szám

szöntők, barátsági nagygyűlések tartalma és felejthetetlen légkö­re, forró hangulata ismét ki­domborította népeink, pártjaink és kormányaink együvétartozá­­sát, összeforrottságát. A VOLGOGRÁDI kétnapos hétvégi látogatás egy­részt emlékezés és tiszteletadás volt a hősök iránt, történelmi visszapillantás az élet-halál­­harcban példamutató győzelmet aratott szovjet nép dicsőséges küzdelmére, másrészt a máso­dik világháború óta eltelt 23 esz­tendő országépítő munkája eredményeinek talán minden­nél szemléltetőbb bemutatása. A magyar párt- és kormány­­küldöttség megilletődve, lehaj­tott fővel helyezte el a hálás ke­gyelet koszorúit azok emlékére, akik oly sok millió harcostár­sukkal egyetemben bátran szembeszálltak a fasiszta táma­dókkal és kiűzve őket a szovjet földről, győzelmes hadjáratok­ban felszabadították hazánkat és a többi, azóta szintén a szoci­alizmus építésének útjára lépett európai országot. Kádár János és Fock Jenő az Elesett Harco­sok Terén megkoszorúzta a sír­emléket, majd a küldöttség megtekintette a város neveze­tességeit, felkereste a történelmi Mamajev Kurgánt, amelynek neve a szovjet katona hősiessé­gének legmegrázóbb jelképe­ként örökre bevésődött nemcsak a ma élő nemzedék emlékezeté­be, hanem kitörölhetetlenül be­vonult a világtörténelem év­könyveinek lapjaira! Volgográd nemcsak a dicső múltat, a második világháború fordulópontját jelenti, hanem napjainkban eleven pezsgő éle­tével, új ipari és tudományos létesítményeivel messzehangzó­­an tanúskodik szovjet baráta­ink alkotó kedvéről, széles körű tehetségéről. Nem kell a műsza­ki tudományok szakértőjének lenni ahhoz, hogy a látogatót el­ragadtatással töltse el például a XXII. Pártkongresszusról elne­vezett gigászi vízi erőmű. TALUINBAN a program, mint ez minden hi­vatalos baráti látogatásnál len­ni szokott, ezúttal is zsúfolt volt, és csupán 24 órás „megállót” tett lehetővé ebben a 350 ezer lakosú gyönyörű, tengerparti városban. Tallinn fejlesztésének távlataira jellemző, hogy 1980- ra az Észt SZSZK fővárosának lakossága kétszeresére növek­szik. Észt testvéreink a közeljö­vőben ünnepük meg a szovjet hatalom megalakulásának 28. évfordulóját, hiszen 1940. július 21-én söpörte el a forradalmi nép a polgári rezsimet, és alakí­totta meg saját, népi kormá­nyát. Ezen a napon az új, népi parlament — a dolgozók akara­tát kifejezve — azzal a kéréssel fordult a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának elnökségéhez, hogy vegyék fel Észtországot a Szovjetunió testvérnépeinek nagy családjába. A kérésnek 1940. augusztus 6-án a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa eleget tett. A Nagy Honvédő Háborúból az észt harcosok is alaposan ki­vették részüket, élen jártak Tallinn 1944. szeptember 22-én történt felszabadításában. A há­borúban az észt főváros is igen súlyos károkat szenvedett. A hitleristák pusztításának mére­teit jelezte, hogy romba dőlt a lakóházak több mint 40 száza­léka és az ipari vállalatok nagy része. A lendületes újjáépítő munka eredményeképpen a fel­szabadulás harmadik évforduló­jára Tallinn ipara már elérte a háború előtti szintet, ma pedig tizenkilencszer múlja felül az 1940-es színvonalat. Tallinn fontos kultúrközpont. Anélkül, hogy részletesen is­mertetném az erre vonatkozó sokatmondó adatokat, csupán, egyetlen, számunkra különösen jelentős tényre szeretném fel­hívni a figyelmet: az Észt SZSZK a finnugor nyelvek ta­nulmányozásának centruma. Itt jelenik meg a „Szovjetszkoje Finno-Ugrovegyennije” című fo­lyóirat és a magyar—szovjet társadalmi és kulturális kapcso­latok keretei között megfelelő helyet kap a magyar—észt kap­csolatok állandó fejlesztése is. Bár az idő rövidsége miatt Tallinnból csak „ízelítőt” kap­tunk, valamennyien azzal a megnyugvással­­ búcsúztunk, hogy a Balti-tenger partján le­vő, 2 milliós Észt SZSZK való­ban a soha nem álmodott felvi­rágzás korát éli, ahol mindig szeretettel fogadják a szocialis­ta Magyarország képviselőit. Bizonyára már olvasóink egy részének kezében lesz rövid be­számolónk, amikor hazaérkezik a magyar párt- és kormánykül­döttség, s a lezajlott látogatás befejező krónikáját már élő­szóban hallhatják, delegátusok­tól, szakértőktől, kísérőktől, mindazoktól, akik részesei­ le­hettek ennek az örökké emléke­zetes, a testvériséget és szövet­séget még jobban megpecsételő útnak. K Matolcsy Károly Modern üzletház a volgográdi utcán A szocialista országépítés gigászi emlékműve, az évente 2 millió kilowatt óra villamos energiát termelő volgográdi „XXII. Pártkongresszus Erőmű” Tallinni utcakép, jobboldalt a híres V. Ringisepp­drámai színház MTI — Külföldi Képszolg.

Next