Ország-Világ, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1970-01-07 / 1. szám

Falumúzeum a Sus folyónál (Bojár Sándor felvétele) S­zibéria. Fenséges természeti szépsége, féktelenül rohanó folyói sok költőt ihlettek már verselésre, nyomorúsága, elma­radottsága évtizedek előtt írókat és politikusokat kényszerített el­keserítő tények feljegyzésére. Közöttük volt a fiatal Lenin is. A múlt század végén, amikor a cári kormány Susenszkoje falu­ba száműzte, így számolt be nő­vérének kényszertartózkodási helyéről: „...Az utcák poro­sak, piszkosak ... Ahhoz, hogy innen kijusson az ember, trá­­gyahalmokon kell keresztül­másznia.” Susenszkoje tehát semmiben sem múlta felül Szi­béria más településeit, amelyek­ben akkor általános volt az analfabétizmus, kegyetlen a ki­zsákmányolás, s ahol az élet ép­pen olyan nyomasztó volt, akár­csak a kiégett sztyeppe látványa. Vlagyimir Iljics Lenin azonban nem csak a sötétséget, a der­medtséget látta meg Szibériá­ban, de a kulturálatlan, elva­dult világban is felfedezte a kor­látlan gazdasági lehetőségeket H. G. Wells-el ellentétben ma­ga előtt látta a majdan erdő­ket átszelő vasútvonalakat, a hatalmas erőműveket, a zord környezettől elütő barátságos, korszerű városokat, az iparosí­tott kommunista hatalmat Susenszkoje. Lenin egykori tartózkodási helye, a ma már ,­0 történelmi nevezetességű falu is megújhodik. A Lenin-cen­tenárium alkalmából a tele­pülés egy részét rekonstruálják, eredeti formájában helyreállít­­t­ják, a szomszédságában pedig, új, modern várost építenek. E kettős feladat végrehajtásával méltó emléket kívánnak állítani­­ :7 házat és több mint 10 melléképületet tell az eredeti formájára újjávarázsolni Jusenszkojeban, hogy korhű falumúzeum állhasson Lenin múlt századvégi száműze­­tése helyén — magyarázza Leonyid Nye­­fagladkin A Sus folyó. Háttérben az új város egy része .

Next