Ország-Világ, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-51. szám)

1970-09-02 / 35. szám

Tapsolt nekik a szegedi Dóm tér és a Margitszigeti Szabad­téri Színpad közönsége. A hat­­­tyúk tava előadásukat a tv-né­­zők is láthatták. S végül, sok izgalom és megérdemelt siker után elégedetten utaztak el ha­zánkból a Novoszibirszki Álla­mi Opera és Balettszínház tag­jai. Ez az együttes talán na­gyobb izgalommal készült egy­­egy fellépésre, mint az általá­ban szokás. — Társulatunk viszonylag fia­tal — mondta Alekszandr Csu­­gukov igazgató. — Két évtized éppen arra elegendő, hogy ki­alakuljon a jellegzetes „arcéi” és megfelelően rendeződjék az utánpótlás ügye. Tudtuk, hogy igényes közönség előtt lépünk majd fel; tudtuk, hogy több íz­ben volt már alkalmuk megis­merkedni az orosz balett leg­kiválóbb képviselőivel. Az orosz balett világhíre bennünket is kötelez. Hát ilyen felelősségtu­dattal és érthető izgalommal néztünk előadásaink elé. Jó ér­zéssel vettük kezünkbe a rólunk megjelent jó kritikákat, s nagy öröm volt számunkra, hogy a magyar sajtó olyan sokat, és megtisztelő terjedelemben fog­lalkozott velünk. A novoszibirszki operaház egyébként arról nevezetes, hogy repertoárjában igen sok az új, illetve csak náluk látható da­rab, mind az operákat, mind a balettműveket tekintve. A te­hetséges és egyre inkább össze­forró balettegyüttest a Szovjet­unió nagyvárosaiban is jól is­merik, hiszen gyakran utaznak vendégszereplésre. Nevük már hazájuk határain túl is ismert. Jártak többek között Japánban és Franciaországban, szólistáik pedig még a szegedi vendégjá­ték előtt hazánkba is eljutottak. Flora Kajdani és Jurij Jasugin két évvel ezelőtt a Giselle-ben aratott szép sikert, mint ven­dég. Flora Kajdanit most Odette- Odiliaként láthattuk az egyik budapesti előadáson, s megcso­dáltuk rendkívüli muzikalitásról tanúskodó mozdulatait. — Taskentben születtem és ott is tanultam — mondta haj­dani. — Mesterem a neves Nyina Dargelli volt. A taskenti operaháztól kerültem Novoszi­­birszkbe. Féltem egy kicsit, hogy nehezen élek majd az én napsütötte városom nélkül, a zordabb éghajlat alatt, de na­gyon hamar megszoktam és megszerettem ezt a nagy, ko­moly, ipari várost és hálás, jó közönséget. Azért szülőváro­somhoz se lettem hűtlen. Nincs olyan év, hogy meg ne hívná­nak vendégszereplésre. Ked­venc, klasszikus szerepeimmel megyek legszívesebben, ezek a Hattyúba Kővirág, a Csipkerózsi­ka .... Novoszibirszkben nagyon szép, korszerű, 2000 személyt befogadó színházunk van, s a színháznak saját, kitűnő meste­rekkel működő balettiskolája. Az egyik kis növendék iránt mérhetetlenül nagy érdeklődést tanúsítok. Kislányom az, a hét­esztendős Marianne, akinek — mihelyt lábujjhegyre tudott áll­ni — megvarrták a színházban az első balettcipőt... Némethi Györgyi ou­t wrifg S3 CDggj­s — 533 m CD­E—' O M­o­o A társulat tagjai városnézésen a Parlament előtt Flora Kajdani és Jurij Jasugin A hattyúk tava előadásán (Bojár Sándor felvételei) 3

Next