Ország-Világ, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-51. szám)

1970-09-02 / 35. szám

nőké volt. És tavaly, Ho apó halála után a Lenin-rendes Ton Duc Thangot választották a köz­társaság elnökévé... 1924-ben a Komintern kong­resszusa alkalmából Moszkvá­ban tartózkodott egy vietnami kommunista, bizonyos Nguen Ai Quoc. Később a Ho Si Minh nevet vette fel. Lenin halálakor cikket írt a Pravdában, és a többi közt ezt írta Leninről: „Az életében atyánk, tanítónk, elv­társunk, tanácsadónk volt. Most ő a vezérlő csillagunk, aki a szocialista forradalomhoz visz bennünket.” Aki már szembenézett a halállal Vietnam népére rákényszerí­­tették a fegyvert, védekeznie kellett és kell az életére, sza­badságára törő támadókkal szemben. Kik azok, akik egysze­rű, primitív fegyverekkel dia­dalmaskodnak a szupermodern haditechnikával felszerelt el­lenség felett? Hadd említsünk néhány apró példát egy Viet­namban járt író feljegyzéseiből. A hősök útját kereste, így ju­tott el egy kis faluba, Quang Bmh környékére. A helyi ta­nács egyik nőalkalmazottja kí­nálta teával a vendégeket. — Ez a lány már szembené­zett a halállal — mondta a ta­nácselnök. — Hogyan történt ez, Lien? — kérdezte az író. — Amerikai Fantomok re­pültek fölénk. Bombáiktól re­megett a föld. Az egyik bomba a kunyhónk közelében robbant fel, és a légnyomás kivetett a házból. Többre nem emlékszem. Csak a kórházban tértem ma­gamhoz. — És ezek a hegek itt, a kar­ján? — Ja ... Repeszbomba rob­bant felettem, hetvenöt repesz fúródott a testembe. — Maga hős, Lien! — Dehogy vagyok hős. Sem­miféle hőstettet nem hajtottam végre. Ha hős lányokkal akar találkozni, menjen el Mgi Thig halászfaluba. Ott minden lány tüzér és mindegyik hős ... Van-e, aki ilyen ajánlat után nem keresi fel a halászfalut? Az író nyomban felkerekedett, és hamarosan megtudta, hogyan lettek a halászfalu lányai hős tüzérek. Hetedik osztályos lányok... — Apáink, fivéreink a fron­ton harcoltak — magyarázta az egyik tüzérlány, Ngo Thi The. — A halászcsónakokba anyáink ültek be. De jöttek az ameri­kai gépek, védekeznünk kellett. Kaptunk két légelhárító ágyút, de nem tudtunk bánni velük. És akkor jöttek tüzértisztek, és be­tanítottak bennünket, a VII. ál­talános osztályba járó lányokat a légelhárító ágyúk kezelésére. Megtanultuk. Le is lőttünk öt amerikai repülőgépjét... És tegyük ehhez hozzá, az író másik emlékezetes kalandját. A tengerpart közelében egy bun­kerben beszélgetett a halász­­falu tanácselnökével. Nem volt zavartalan ez a társalgás, mert közben amerikai hadihajók lőt­ték a mögöttük húzódó dzsun­gelt. — Az amerikaiak módszere­sen pusztítják a dzsungelt — magyarázta a tanácselnök —, mert azt hiszik, hogy mi ott rej­tőzünk. De mi itt ülünk, és bár­milyen irányba eltávozhatunk a bunkerunkból. A mi kony­hánk, éttermünk, boltunk és jó néhány iparüzemünk mélyen a föld alatt rejtőzik. Hát, így élünk mi. Halászunk, teát ülte­tünk, könyveket olvasunk és le­szedünk néhány repülőgéprét... Nagyon sok szeretettel kö­szöntjük a legyőzhetetleneket. A haiphongi városi múzeum egyik nyílt kiállítása. Lelőtt amerikai repülőgépek roncsai VI Löl ICH 10 KÁN THI PHÁI TKONG CAY YÍ Löl ICH 100 RÍM THÍ PHÁI THÖNG NGU01 ^ Hdcffö Egy hanoi iskolában. A gyerekek tánccal ünneplik a felszabadulás 25. évfordulóját A kávé osztályozása egy vietnami állami gazdaságban Fehér Lajos miniszterelnök-helyettes fogadta a Budapestre ér­kezett Vietnami Nemzeti Demokratikus és Békeerők Szövetségé­nek küldöttségét. Képünkön: dr. Trinh Dinh Thao, a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormánya konzultatív taná­csának alelnöke és Lien Hoan Ngo Thi Phu, a küldöttség tagja s

Next