Ország-Világ, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-51. szám)
1970-09-02 / 35. szám
előkelőbb, és még drágább halakat is árulnak. Angliából érkeznek repülőgépen! Homok a csapból Rijáddban piros víz folyik a csapból. Ha fehér ruhadarabra csorog, azon perceken belül cinóber színű folt éktelenkedik. Amikor a ruha megszárad, a foltot, vagyis a homokot, könnyen ki lehet rázni belőle. Az edényben felfogott színes víz néhány perc alatt szintén kitisztul, mivel alul leülepedik a homok. Ekkor már ivásra is alkalmas. A rijádhi lakosok általában mégis szűrik. A jómódú emberek megveszik a csapra szerelhető — amerikai gyártmányú — szűrőkészüléket. A szegényebbek fehér ruhába csavart vattacsomót kötnek a vízcsapra, s azon keresztül engedik a vizet. Nehéz dolog kutat fúrni a sivatagban, így a kutak, valamint a ritka források a beduinok közkincsei. Minden beduin gyerek elsőként tanulja meg, hogy nincs nagyobb bűn a kutak, források rongálásánál. A karavánok eredete Európai ember számára szinte elképzelhetetlen a sivatagi vihar. Nyugodtan, erősen süt a nap, amikor a függöny enyhén meglebben. Itthon, Budapesten, fel sem figyelnénk rá. Férjem hirtelen ideges lesz, és hangosan, parancsolóan mondja: „Azonnal csukd be az ajtókat, ablakokat! Elő a vattát, azonnal eltömítünk minden nyílást!” Először kinevettem: — Minek ez a nagy izgalom egy kis szellő miatt? Az enyhe lengést erősebb, majd még erősebb követte, öt perc múlva már a ház falai is rezegtek és az ajtókat, ablakokat majd kitépte helyükből a vad erővel ránk törő szélvihar! Akkor már vörösödni kezdett a levegő. Újabb öt perc múlva már ki sem láttunk az ablakon. Ember ilyenkor nem járhat az utcán, de a vihar még a magányos tevére is életveszélyes. Ezért alakult ki a sivatagi közlekedésben a karavánforma, a tevék és ma már az autók is csoportosan közlekednek a sivatagban. A sivatagi vihar sohasem jelenti be magát, sosem lehet kiszámítani az időtartamát. Tarthat négy-öt órán át, de az sem ritka, ha huszonnégy órán keresztül hordja be — minden óvintézkedés ellenére is — az épületbe a homokot. Utána három-négy vödör homokot szállítottunk ki a lakásunkból. „Made in Hungary*9 Rijádhban Egy csomag szokatlan ízű ausztráliai vaj (25 dkg), gyönyörű csomagolásban, 5 riálba, azaz kb. 35 forintba kerül. Később az egyik boltban más vajat is láttunk. Szintén 25 dkg, és mindössze 2,5 riál! Ezüstszínű papírba csomagolva, szerényen és szégyenkezve bújt meg a díszes „kollégák” árnyékában. Más nem ékesítette, csak a piros felirat, amelyről — legnagyobb örömömre — leolvashattam: „Made in Hungary”. Egyszerű csomagolásától megijedtek arab szomszédaim, pedig sokkal ízletesebb, mint a gyönyörű csomagolású ausztráliai vaj. Propagandám hatására lett a mi bérházunk hű vásárlója a „Made in Hungary” vajnak és a szintén olcsó bolgár mélyhűtött csirkéknek, melyek csak kerülő úton — Szíriából és Libanonból — kerülhetnek be Szaúd-Arábia területére. Hiába, a jó bornak is kell a cégér. A rijádbiak azért nem vásárolják a magyar vajat és a bolgár csirkét, mert csomagolásuk egyszerű, és mert olcsó. Hát az is baj, ha olcsó? Igen. Még mindig erősen él az emberek közt azon tévhit, hogy „minél drágább, annál jobb”. Feltűnt nekem, hogy kaphatók a legkiválóbb svájci, nyugat-európai és amerikai gyógyszerek, de nyoma sincs a méltán híres magyar gyógyszereknek. Vajon miért? Feltettem a kérdést orvos és gyógyszerész ismerőseinknek. „Sokszor nagyon jók a ti gyógyszereitek, sőt van eset, hogy jobbak a nyugatiaknál. Mégis van egy hibájuk: olcsók” — válaszolták. A válaszon nagyon csodálkoztam, mire felvilágosítottak: „Nálunk az orvos százalékot kap az általa felírt gyógyszer után. Ha olcsó orvosságot ír fel, akkor kevés haszonnal dolgozott, ha drágábbat rendel, akkor nagyobb lesz a jövedelme. Ezért buktak meg nálunk a szocialista országok gyógyszerei...” * Szaúd-Arábiában minden más, mint nálunk. Rijádhban hiányzik mindaz, ami más országok fővárosában természetes: nincs múzeum, színház, mozi és egyéb kulturális vagy szórakozási lehetőség. Sőt, formákat szemlélve szinte közös nevezőt is nehéz lenne találni az európai és a szaúdi életmód közt. S mivel a külsőségek sosem függetlenek az emberek gondolat- és érzésvilágától,nem könnyű Szaúd-Arábiában az európai ember élete. Még nagyobb a nehézség, ha az idegen a „gyengébb nemhez” tartozik és Rijádhban él, abban a sivatagi városban, ahol az ősi formák, szokások a legjobban konzerválódtak. Tudom, furcsán hangzik, de én sok szépet fedeztem fel ebben a nagy „semmiben” is, és ezért őszinte szeretettel gondolok a szaúdi népre. Saját hibáján kívül elmaradott — ez igaz —, de nem elveszett nép. Következő számunkban: Egy hárem probléma és ami még mögötte van Az egyszerű szaúdiak őszinte barátsága életem legszebb emléke marad Beduin házaspár Szaúd-Arábiában gyakori a fehér bőr, a szőke haj és a kék szem — pedig tiszta arabok A Dira-piacon minden kapható (A szerző felvételei) 15