Ország-Világ, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-51. szám)
1970-09-02 / 35. szám
ANATOLIJ NYIKICS SZOVJET FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁRÓL életek is, mint pl. egy-egy drapériás: az ORI-műsorokban kedves szórakozása volt, hogy a színpad mellől „leselkedett”, és a műsor után egyes kollégáinak évődve bemutatta, mit lehet kikarikírozni előadásmódjukból. Egyszer azután valaki bedobta az ötletet: hangban is lehetne őket utánozni. Gabi megpróbálta, Bánki László lehetőséget adott rá, és az Erkel Színházban, tavasszal 20 perces „minifesztivált” mutatott be. Gabi volt Poór Klári, Zalatnay Cini, Sáros Kati és - ehhez kell tehetség - saját maga paródiája is. Táncdal. Dzsessz. Paródia. Akárcsak egy háromtusaverseny. Sőt, van negyedik is. A tánc. Gabiből ria virággal, festéktubusok vagy újság szódásüveggel, festőállványok stb. — a plakátok, csendes örömöket, mindennapunk apró mozzanatait s a harmonikus alkotómunka békés ritmusát érzékeltetik. ,A világ szemlélésének szigorúan nyugodt józanságát” fejezik ki Anatolij Nyikics festményei és rajzai - mint ahogyan ezt A. Kamenszkij a katalógus előszavában megállapította. Ez a kiegyensúlyozottság és a harsány hatásokat kerülő hangsúlytalanság puritán, fegyelmezett, hivatott művészt revelál. (b. e.) annak idején majdnem táncosnő lett. 6 évig legalábbis tanult balettezni. Nemrég jött rá: a balett motívumai a modern táncban is fellelhetők. Gondolattól a tettig rövid az út: kipróbálta egyik műsorában. Először félt: megbotlik, tánc közben nem bírja „szusszal" az éneklést, nem fogja tudni, melyikre figyeljen... Alaptalan aggodalom volt, az is sikerült. Tehát már „négytusa". És ahogy Gabit ismerjük, lesz ötödik is. Hogy mi? Nevetve szabadkozik: „szavalni azért nem fogok". De arról már nem beszél, amit a riporter is csak „fél füllel" tudott meg: zenét is ír. (Szatmári) MICIMACKÓ VLAGYIVOSZTOKBAN A Ernst Múzeum termeiben mintegy hetven kép sorakozik, a szovjet mester életművének része, a legutóbbi évtizedben született festmények s grafikák. Harmonikus, nyugalmas világot tükröznek munkái, emberek és tárgyak harmóniáját, nyugalmát. A művész alkotómódszerei is egyszerűek, fegyelmezettek. Színei halványak, ecsetkezelése visszafogott. Az első pillantásra csendesnek, cselekmény nélkülinek tetsző képek jó része azonban erőt s dinamikus mozgást sugároz. Még az olyan józanul köznapi csend X T> sC © M öcE A városba látogató néhány vadász hozta magával ezt a rokonszenves macit, „aki” mondanunk sem kell ott keltett feltűnést, ahol csak megjelent.