Ország-Világ, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-51. szám)

1970-09-02 / 35. szám

ANATOLIJ NYIKICS SZOVJET FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁRÓL életek is, mint pl. egy-egy drapé­riás: az ORI-műsorokban kedves szórakozása volt, hogy a színpad mellől „leselkedett”, és a műsor után egyes kollégáinak évődve bemutatta, mit lehet kikarikíroz­­ni előadásmódjukból. Egyszer az­után valaki bedobta az ötletet: hangban is lehetne őket utánoz­ni. Gabi megpróbálta, Bánki László lehetőséget adott rá, és az Erkel Színházban, tavasszal 20 perces „minifesztivált” mutatott be. Gabi volt Poór Klári, Zalat­­nay Cini, Sáros­ Kati és - ehhez kell tehetség - saját maga paró­diája is. Táncdal. Dzsessz. Paródia. Akár­csak egy háromtusaverseny. Sőt, van negyedik is. A tánc. Gabiből ria virággal, festéktubusok vagy újság szódásüveggel, festőállványok stb. — a plakátok, csendes örömöket, mindennapunk apró mozzanatait s a harmonikus al­kotómunka békés ritmusát érzé­keltetik. ,A világ szemlélésének szigorúan nyugodt józanságát” fejezik ki Anatolij Nyikics festmé­nyei és rajzai - mint ahogyan ezt A. Kamenszkij a katalógus elő­szavában megállapította. Ez a kiegyensúlyozottság és a harsány hatásokat kerülő hangsúlytalan­ság puritán, fegyelmezett, hiva­tott művészt revelál. (b. e.) annak idején majdnem táncosnő lett. 6 évig legalábbis tanult ba­­lettezni. Nemrég jött rá: a balett motívumai a modern táncban is fellelhetők. Gondolattól a tettig rövid az út: kipróbálta egyik mű­sorában. Először félt: megbotlik, tánc közben nem bírja „szusszal" az éneklést, nem fogja tudni, me­lyikre figyeljen... Alaptalan ag­godalom volt, az is sikerült. Tehát már „négytusa". És ahogy Gabit ismerjük, lesz ötödik is. Hogy mi? Nevetve szabadkozik: „szavalni azért nem fogok". De arról már nem beszél, amit a ri­porter is csak „fél füllel" tudott meg: zenét is ír. (Szatmári) MICIMACKÓ VLAGYIVOSZTOKBAN A Ernst Múzeum termeiben mintegy hetven kép sorakozik, a szovjet mester életművének ré­sze, a legutóbbi évtizedben szü­letett festmények s grafikák. Har­monikus, nyugalmas világot tük­röznek munkái, emberek és tár­gyak harmóniáját, nyugalmát. A művész alkotómódszerei is egy­szerűek, fegyelmezettek. Színei halványak, ecsetkezelése visszafo­gott. Az első pillantásra csendes­nek, cselekmény nélkülinek tetsző képek jó része azonban erőt s di­namikus mozgást sugároz. Még az olyan józanul köznapi csend­ X T> sC © M­­ ö­cE A városba látogató néhány vadász hozta magával ezt a rokonszenves macit, „aki”­­ mondanunk sem kell­­ ott keltett feltűnést, ahol csak megjelent.

Next