Ország-Világ, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-04 / 27. szám
EHREN KOMI A világméretű békés egymás mellett élés vonata, amely az elmúlt években jobbára csigalassúsággal cammogott előre, hosszú hónapokig időzött egy megállónál, sőt olykor tolatott, vagy mellékvágányra került, az utóbbi időben valósággal megtáltosodott és gyorsvonati sebességgel száguld előre. Ilyen gyorsaságnál szinte egymásba érnek a fényesen kivilágított megállók: SZOVJET—NYUGATNÉMET SZERZŐDÉS, LENGYEL—NYUGATNÉMET SZERZŐDÉS, NIXON MOSZKVÁBAN, SALT-MEGÁLLAPODÁS, A KÉT NÉMET ÁLLAM ALAPSZERZŐDÉSE, BERLINI RENDEZÉS, NYUGATNÉMET—CSEHSZLOVÁK MEGÁLLAPODÁS, BREZSNYEV WASHINGTONBAN ÉS PÁRIZSBAN, A KÉT NÉMET ÁLLAM ENSZ-FELVÉTELE és a legújabb állomás: EURÓPAI BIZTONSÁGI ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSI ÉRTEKEZLET. A menetrendek örvendetes módon elavulnak, egyre sűrűbb időközökben van szükség az újabbak szerkesztésére, egyre kevesebb a késés, a kényszermegállás. Nehézségek és lehetőségek Ezt a nemzetközi vonatot, amelyen mi is rajta ülünk, egy kicsit a magunkénál is érezzük, mi is részt vettünk a pálya megépítésében. Amikor a Szovjetunió hosszú évekkel ezelőtt először vetette fel a pálya megépítésének és a vonat elindításának gondolatát, sokan voltak, akik a tervet irreális utópiának, a jövő század regényének minősítették. A terep valóban pokolian nehéznek bizonyult, szinte beláthatatlanul sok akadály tornyosult a tervezett pályán: Vietnam földjét felszaggatta a szakadatlan bombazápor, teljes gőzzel haladt előre a nyugatnémet felfegyverzés, a NATO stratégái még mindig nem mondtak le a szocializmus „felgöngyölítésének” távlati tervéről, egyetlen érvényes államközi szerződés sem garantálta az európai határok sérthetetlenségét, úgy tűnt, semmi sem vethet véget a tébolyult amerikai fegyverkezési hajszának, a mind tökéletesebb és az egész emberiség minél tökéletesebb megsemmisítését biztosító atomfegyverek kiagyalásának. Amikor a Szovjetunió felvetette a pálya megépítésének és a vonat elindításának gondolatát, abból az alapelvből indult ki, hogy a lehetőségek nagyobbak a nehézségeknél. Az alapvető lehetőséget az a körülmény határozta meg, hogy a nukleáris fegyverkezési hajsza fokozása gyötrelmes válaszút elé állította értelmi szerzőit, vagy vállalják az egész emberiség pusztulásával járó nukleáris világháborút, vagy elfogadják annak egyetlen lehetséges alternatíváját, a békés egymás mellett élést. A békés egymás mellett élés passzív és kényszerű elfogadásától természetesen hosszú az út a békés egymás mellett élés aktív igényléséig, a belőle származó előnyök tudatos és tervszerű kiaknázásáig. A Szovjetunió történelmi érdeme, hogy pillanatnyi megtorpanás nélkül népszerűsítette ezt az alternatívát, abban a meggyőződésben, hogy előbb-utóbb megtörik a jég, leomlanak a hidegháborús évek kézzelfogható, illetve jobbára csak pszichológiai torlaszai, s bekövetkezik a mennyiségnek a minőségbe való átcsapása, vagyis a békés egymás mellett élés eszméjének feltartóztathatatlan térhódítása. Jamok és a Szovjetunió konfrontációja ugyanis sohasem volt közvetlen, míg Európában kézzelfogható valóság volt a hidegháború, a két rendszer szembenállása, az 1949-ben alakított NATO és a válaszképpen 1955-ben megalakult Varsói Szerződés hadosztályainak konfrontációja. Egyes nyugat-európai kormánykörökben ma is gyanakvással nézik az enyhülés folyamatát, mi több, attól is tartanak, hogy a szovjet—amerikai együttműködési rendszer látványosan gyors kiépülése a kis nyugateurópai országok rovására megy végbe. Hasonlóképpen akadnak olyanok, akik a békés egymás mellett élés kényszerű elfogadását a korábbi célok más eszközökkel történő megvalósítására szeretnék felhasználni : a szocializmust immár nem katonai erővel, hanem gazdasági-propagandisztikus eszközökkel kívánják „felgöngyölíteni”. A Finlandia-ház, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet egy helye Az értekezlet kedvező légköréhez járult hozzá Leonyid Brezsnyev és Georges Pompidou tanácskozása . Miért nehezebb Európában ? A jövő történészei bizonyára sokat vitatkoznak majd azon, hogy milyen eseményhez köthető a frontáttörés: az 1970. évi szovjet—nyugatnémet szerződéshez, vagy Nixon elnök moszkvai útjához? Vagy netán a Helsinkiben most kezdődött európai biztonsági és együttműködési értekezlethez, amely az első kísérlet a háború utáni Európa, az új Európa különböző társadalmi rendszerű országai intézményes együttműködésének megvalósításához ? Sokan hivatkozhatnak arra, hogy a 33 kisebb-nagyobb európai ország (valamint az Egyesült Államok és Kanada) együttműködési pályájának megépítése bizonyos tekintetben nagyobb nehézségekkel jár, mint a szovjet—amerikai együttműködés rendszerének kialakítása. Az Egyesült Ál folyók nem tisztelik az országhatárokat Ismét a nehézségek és a lehetőségek konfrontációja, mert azért egyre többen vannak azok, akik az európai békés egymás mellett élés rendszerének kiépítésétől más lehetőségeket várnak. Várják Európa két része gazdasági egymásrautaltsága lehetőségeinek megfogalmazását, hisz a kölcsönös kereskedelmi kapcsolatok volumene akár tízszeresére is nőhet, óriási lehetőségek rejlenek az ipari kooperációban, a műszaki és tudományos együttműködésben. Megemlíthetjük a környezetvédelem kérdését is: Európa folyói nem tisztelik az országhatárokat, a Duna nemcsak magyar, de európai folyó is, vizének tisztasága összeurópai érdek, akárcsak a Rajnáé, amelyet ma már a csatornák bonyolult rendszere köt össze „nyugat-európai” és „kelet-európai” folyókkal egyaránt. Hogy a vasútépítés hasonlatánál maradjunk, Helsinkiben most kezdődött el a „mérnökök” és „pályamunkások” nagy találkozója Európa terepasztala fölött. A hidegháború romjai felett kell megépíteni a hidakat, az alagutakat, a csatlakozásokat, hogy végül is megindulhasson a rendszeres forgalom Európa népei és az egész világ javára. Bízunk abban, hogy sikeres lesz az építők munkája, s a közös érdekek felismerése alapján mielőbb megszületik az európai együttműködés megbízható menetrendje, s elindul az az összeurópai vonat, amelynek ülésein mindenki — kicsi és nagy, északi és déli, keleti és nyugati — kényelemben és biztonságban érzi magát. Makai György MTI — Külföldi Képszolgálat