Ország-Világ, 1974. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-03 / 27. szám
Míg tehát az indiai kísértet a láncreakció veszélyét idézi fel, addig a francia és angol kísérlet az európai enyhülési folyamat útjába gördít akadályokat. Konfuciusz és a bomba „Abban a kiváló helyzetben, amikor a Lán Piaót és Konfuciuszt bíráló mozgalom mélységében tovább fejlődik, Kína 1974. június 17-én, helyi idő szerint délután 2 órakor az ország nyugati körzete felett sikeresen újabb nukleáris kísérletet hajtott végre”— a kínai hírügynökség imigyen jelentette be a Sán Piaóra és Konfuciuszra feltehetően súlyos csapást mérő, sorrendben a 16. nukleáris robbantást. Ezzel egyeiejűleg röppentek fel azok a hírek, hogy a kínai rakéták hatósugara immárkiterjed a Szovjetunió európai részére, Ausztráliára és az afrikai kontinensre is. Egyes feltevések szerint a pekingi vezetők a robbantással szövetségesüket, Pakisztánt akarták megnyugtatni: ez a figyelmeztetés Indiának szólt. Hathatósabbnak tűnik az az érv, hogy ez része az általános kínai atompszichózisnak: a lakosságot a háborús hisztéria állandó szításával, a „szovjet veszély” meséjével kell engedelmességre és áldozatvállalásra bírni. És nem kevésbé meggyőző az a járulékos érv, miszerint a robbantás a szovjet—amerikai csúcstalálkozónak is szól: Peking egyszerűen nem hajlandó figyelembe venni a tényleges nemzetközi erőviszonyokat, a békés egymás mellett élés parancsszavát, s ennek megfelelően cselekszik. A részleges atomcsend-egyezményt és az atomsorompóegyezményt fenyegető veszélyek különös jelentőséget kölcsönöznek a moszkvai tárgyalásoknak, hisz a Moszkvában születő elvi megállapodások ebben a vonatkozásban az egész emberiség érdekeit szolgálják. Azt a veszélyt, hogy az atomklub hatodi tagjának megjelenését presztízs- vagy félelmi okokból kövesse a hetedik, nyolcadik, a kilencedik, azt a veszélyt, hogy Délkelet-Ázsia és a Csendesóceán térségének lakói radioaktív csapadékban fuldokoljanak, a leghatékonyabban a két vezető atomhatalom erélyes fellépése és példamutató atomleszerelési megállapodása ellensúlyozhatja. A szovjet politikának ebben a vonatkozásban nincs mit korrigálnia , most érnek be évtizedes fáradozásainak gyümölcsei, s reméljük, az amerikai partnernek lesz elég ereje ahhoz, hogy álláspontját tiszteletben tartassa szövetségeseivel. ! »•-»*-« Fotó: JreMr NYÁRÜHÍNEP A nyár első ünnepe az aratás. Egy somogyi kaszás tanított meg rá, hogy tisztelni kell, köszöntemi illik. Ez a parasztember Péter-Pál előtt, amikor az érett kalászok meghajlították a gabonaszálakat a táblák felett sétáló szellő előtt, kiment a határba, és csak úgy, a föld mellett sétálva letört egy telt kalászt. Földkemény tenyerébe pergette a szemet, megemelte kalapját és csak annyit mondott: Dícsértessék! Nem az égre nézett, hanem a ringó kalászokra: a termést, a föld áldását, a munka ígéretét köszöntötte. Mi már az aratásról, a gabonáról, vagy ahogy nálunk sokfelé mondják: a magról, már csak igen tárgyilagosan, magától értetődően tudunk szólni. Számunkra az első hír a nyárünnepről az idén Somogyból érkezett. A gyakori esőzés ellenére, a megyében már szépen sárgulnak az őszi árpa táblák. Közülük sok már vágásra érett. A siófoki járásban a Tab és vidéke Béke termelőszövetkezet határában az elmúlt héten öt arató-cséplőgép munkába állt és megkezdte az aratást. Két gép vágja a termést, három pedig nyomban csépeli is. A terméskilátások jók: egyes táblák megadják a 35 mázsát hektáronként, átlagosan pedig harminc-harmincnégy mázsára számíthatunk. A megyében, de talán az országban is,itt kezdték meg az idei aratást. A napokat számlálva vártuk ezt az egy hetet késő hírt, mert a naptár menetrendje szerint hagyományosan június 29. Péter-Pál a búzaaratás kezdetének napja. Erre a napra jelön az ősi szokás, ha közbe nem szól az időjárás. Az idén közbeszólt. Június közepéig a Tiszántúlon 80—100, az ország más tájain 45— 65 milliméter csapadék hullott. A Felső-Tisza vidékének folyói, valamint a Körösök a sok csapadék nyomán döntötték az ártereket, melyeken a legelőkön kívül szántóföldek is voltak. Országosan nem jelentős a vízzel borított terület, de az adott gazdaságokat súlyosan érinti. Az elmúlt héten több helyen is elkezdődött az őszi árpa aratása, a héten a homoktalajokon már a búza is aratható, de az általános búzaaratás az idén, csak most, egy héttel később kezdődik. A megyék operatív bizottságai értékelték az előkészületeket és megállapították, hogy a terméskilátások kedvezőek. 1,7 millió hektárról takarítanak majd bekalászos gabonát, 130 ezer hektár terem őszi árpát, és legnagyobb mennyiséget, 1,3 millió hektárt, a búza adja. A gazdaságok némileg növelték a búza termőterületét az egyéb kalászosok rovására. A gabonatermelésben már meghonosodott nagyüzemi, zártrendszerű termelésnek köszönhető, hogy az arányeltolódás sem a gazdálkodás, sem az értékesítés szempontjából nem jelent hátrányt. Gépek ezrei vonultak fel, hogy az ember parancsára elvégezzék a betakarítást. 1100 új, nagyteljesítményű kombájn áll a gazdaságok rendelkezésére. A legtöbb gép a Szovjetunióból érkezett. Előnyt jelent,hogy ezek a gépek nagyobb teljesítményűek, mint a hazai mezőgazdaságban különben jól bevált, régebbi konstrukciójú SzK—4-es típus, amelyet most az SzK—5-ös, illetve 6-os vált fel. Gépszállítmány érkezett az aratásra az NK-ból is, így az idei aratáson 13 ezer kombájn dolgozik majd, és a termőterület háromnegyed részén 7000 bálázógép takarítja be a szalmát. A hónap közepéig a Gabonamoszt vállalatai ■280 ezer vagon gabona átvételére kötöttek szerződést a gazdaságokkal. Folynak a tárgyalások arról, hogy mikor, a nap melyik időszakában történik a termény átadás-átvétel. A felvásárló vállalatoknak elég sok gondot okoz a gabona megfelelő elhelyezése, a betakarítás végzéséhez több szállítószalag, tisztítógép kellene. A jó terméskilátás — egyben felszólítás is, mely gyors intézkedést sürget, hogy időben fedél alá, biztonságba kerüljön minden gabona, minden búzaszem, az élet, a mag áldása — mindennapi kenyerünk. (K. A.) MTI Kozák Albert felvétele