Ország-Világ, 1975. július-december (19. évfolyam, 27-53. szám)
1975-07-02 / 27. szám
Fura egy jószág a számával: ahol megjelenik, ott hamarosan szétárad valami jó családias hangulat. S ez bekövetkezik még egy olyan szálloda-nagyüzemben is, mint például az Ukrajna Szálló, ahol az ügyeletes szobaasszony mosolyogva nyugtázza a kérést: a kedves vendég a két kopejkájáért saját kezűleg szeretné elkészíteni a teáját. A szobaasszony azt is tudja, hogy a külföldi vendég milyen szívesen bíbelődik azzal az aranyos kis csappal, amelyen át csészéjébe zuhog a forró víz, a „kipitok”. A művelet közben rendszerint elhangzik a jól ismert kérdés is: „Hol lehet kapni szamovárt?!” Nos, szamovárt kapni hazájában, a Szovjetunióban is nagyon nehéz, csupán ez az oka annak, hogy a szegedi MÁV Nevelőotthon Szamovár-klubja egyelőre jámbor teáskannák mellett tartja összejöveteleit... Az országban hat MÁV nevelőotthon működik; közülük egy a szegedi. A vasutas szülők gyerekei vagy szociális okok (nagy család, rokkant szülő stb.) miatt kerülnek ide, vagy azért, mert tanulmányaik folytatása csak így lehetséges. A szegedi otthon gyerekeinek mintegy 60 százaléka vasúti pályára készül, sokan járnak a városi közlekedési szakközépiskolába. A szegedi MÁV Nevelőotthonban 1972-ben alakult meg az MSZBT tagcsoport, s ugyanebben az évben jött létre a Szamovár-klub is. Tevékenységükről beszélgettünk a tagcsoport ügyvezető elnökével, Nánai Lászlóné orosz—pedagógia szakos nevelőtanárral. — Otthonunkban — elsőként a Csongrád megyei oktatási intézmények között — 1972. április 4-én alakult meg a tagcsoport. Ennek előfeltételei az évek során, apránként érlelődtek. Közismert Szeged és Odessza testvérvárosi kapcsolata; ennek ápolásában otthonunk is részt vett és részt vesz. Már régóta igen jó kapcsolatunk van a Szegeden állomásozó szovjet katonai alakulattal, amelynek képviselői megjelennek intézetünk minden jelentősebb eseményén, s nemegyszer velünk tartanak sportban, játékban is. Van nekünk egy hagyományos vetélkedőnk, amely a „Hazánk és a Szovjetunió” nevet viseli. Minden évben a Forradalmi Ifjúsági Napok keretében bonyolítjuk le a kollégiumok közötti versengést. Az anyagot mi állítjuk össze, de a gyerekek felkészítésében (ez becsületbeli ügy!) nem veszünk részt. Annál nagyobb öröm volt számunkra, hogy az idén Szeged vitte el a pálmát. Nagy népszerűségnek örvendett a vetélkedőn megjelent Anatolij Visnyevszkij parancsnokhelyettes, aki igazán nem vádolható részrehajlással, mert amikor és akinek csak tehette , súgott... Részlet dr. Rimóczi László szakosztályvezető leveléből, amelyet a MÁV Főigazgatóság nevében írt: „Örömmel értesültünk a nevelőotthon MSZBT tagcsoportja által, a Forradalmi Ifjúsági Napok keretében szervezett, hazánk felszabadulásának és az MSZBT megalakulásának 30. évfordulója tiszteletére megrendezettHazánk és a Szovjetunió a hagyományos vetélkedő sikeres befejezéséről. Megelégedésünket fejezzük ki, hogy a nevelőotthoni ifjúságból szervezett csapat ismét elnyerte a vándorserleget és ezzel újból tanújelét adták felkészültségüknek, hazánk és a Szovjetunió közötti kapcsolatok elmélyítésére és erősítésére. Köszönetet mondok a magam, valamint a szakosztály dolgozóinak nevében a közreműködő pedagógusoknak, a tagcsoport vezetőségének és a győztes csapat tagjainak...” A vetélkedőn nyert aranyszínű vándorserleg látható a Szamovár-klub helyiségében, díszhelyen, egy külön erre a célra szerkesztett polcocskán. A klub: szőnyegpadlós, otthonos szoba, az asztalokon hímzett térítők, a falon szőttesszerű kézimunkák, a sarokban lemezjátszó. S ami a belső tartalmat illeti? Ismét Nánai Lászlóné tanárnőt kérdezzük. — A Szamovár-klub az orosz nyelv és irodalom iránt érdeklődő gyerekek számára alakult. Célja nem csupán nyelvtanulás, hanem ismerkedés a Szovjetunió múltjával, jelenével, történelmével, irodalmával, művészetével stb. — az általunk elérhető közvetítők által: segítőink a könyvek, a hanglemezek, a meghívott előadók. Sok szép hanglemezt kaptunk már ajándékba. Egyik előadónk, aki diafilmekkel illusztrálta élményeit, éppen az én férjem volt, aki a Szovjetunióban végzett fizikus, s aki komszomolistákkal együtt dolgozott a Bajkál— Amur vasútépítkezésnél is, s ott igen sok felvételt készített. Klubunk törekvései között szerepel az orosz népművészettel való megismerkedés is, s ennek a legaktívabb módját választottuk: a klub tagjai között sok a lány, s ők készítették az észt, litván és ukrán motívumokkal díszített kézimunkákat, amelyek nemcsak szépek, hanem a népeink közötti barátságot is szimbolizálják. — Kik lehetnek a klub tagjai? Minden évben tantárgyi felmérést végzünk: a legjobb „oroszosok” előtt nyitva az ajtó, de jöhetnek törekvő, önként jelentkezők is. A foglalkozásokat tea és keksz mellett tartjuk. Talán csak az tudja megérteni ennek az oldott, családias hangulatnak jelentőségét, aki családjától távol „nevelődött”. Egyszóval, a szamovár-hangulat már megvan, csak a szamovár hiányzik... Ha valahol „jól megy a munka” — mint például a szegedi MÁV Nevelőotthon tagcsoportjánál —, az bizony nem magától megy, hanem jó szervezőkészségű, céltudatos, fáradhatatlan emberek révén. Közéjük, tartozik Nánai Lászlóné is. 1964 óta munkálkodik a Magyar— Szovjet Baráti Társaság aktivistájaként; a tízéves jubileumon, tavaly kapta meg a kitüntetést, az aranykoszorús jelvényt. Tizennyolc esztendős volt, amikor első lett a megyei középiskolás tanulmányi versenyen, orosz nyelvből. S ma, tanárként annak örülhet, hogy a kollégiumok közötti nyelvi versenyen (amelyet szintén a szegedi otthon szervezett!) növendékei közül négyen érdemelték ki az egyhetes szovjetunióbeli jutalomutazást. Irány Moszkva, augusztusban, repülőgéppel... tij. Tagcsoportok életéből Esték a Szamovár-klubban A „Hazánk és a Szovjetunió” vetélkedő egyik pillanata. A kép jobb szélén Anatolij Visnyevszkij parancsnokhelyettes Nánai Lászlóné — zsűritagként A vetélkedő díjait Fülöp János, a Nevelőotthon igazgatója adta át