Ország-Világ, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-07 / 1. szám
fKET Elf— ' TERVEKBEN Hogy Mária nyilatkozata ^ az M51BT ás SZHBT terveiröl ^ — A mi munkánk egyes szakaszai — és azt hiszem, mindennapi életünk nagyon sok területén van ez még így — aligha különíthetők el egymástól a naptár lapjai szerint. Hiszen minden egyes feladatunk már eleve magában hordja újabb feladatok csíráit,s ami ma vagy holnap beteljesedik, a megelőző hetek, hónapok, olykor évek munkájának gyümölcse is egyben. A konkrét feladatokból, reális célokból kiinduló tervekre nekünk is szükségünk van, és ha ezeket a terveket naptári évek szerint dolgozzuk ki, azt csupán gyakorlati szempontok indokolják. Nagy Mária, az MSZBT főtitkára mondja ezeket a szavakat bevezetőül, amikor a Magyar—Szovjet Baráti Társaság székházában felkerestük, hogy tájékoztatást kérjünk az új évben várható fontosabb eseményekről, az MSZBT és a szovjet testvérszervezet közös terveiről. — Közvetlenül az ünnepek előtti napokban tértünk vissza Moszkvából — mondja —, ahol éppen ezekről a kérdésekről tárgyaltunk. Delegációnknak — ha használhatom ezt a nem éppen ideillő szót — kettős „programja” volt a szovjet fővárosban. Részt vettünk a Szovjet—Magyar Baráti Társaság IV. össz-szövetségi konferenciáján, és véglegesítettük, majd aláírtuk a két testvérszervezet 1976—77. évekre szóló közös munkatervét. Az öt év elteltével megtartott konferencián való részvétel számunkra sokkal többet jelentett egyszerű protokolláris aktusnál, hiszen alkalmunk nyílt újabb baráti eszmecserékre mindazokkal, akik az elmúlt években támogatták munkánkat, és akik önfeláldozó tevékenysége nélkül a jövőben sem tudnánk eredményesen dolgozni. Jóleső érzés volt ismételten tapasztalni, milyen hatalmas tömegbázisra épül a szovjet testvérszervezet, milyen sokan vannak a szovjet emberek között, akik úgy érzik, az őszinte baráti kapcsolatok ápolása egy másik ország — adott esetben hazánk — dolgozóival mindkét nép életét szebbé, gazdagabbá teszi, mindkét népet közelebb hozza végső céljuk eléréséhez. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság szervezeti nagyságának érzékeltetéséhez csak két adatot említenék: több mint ezerötszáz tagcsoport működik a Szovjetunióban, a köztársasági, területi, városi, kerületi tagozatok száma pedig meghaladja a hatvanat. És amit a számok nem tartalmaznak: a szovjet társadalomnak, mondhatjuk, minden rétege képviselve van a tagcsoportok között. Ezt az összetételt tükrözi egyébként az SZMBT vezetősége is. Az elnöki posztra ismét a nemzetközi hírű tudóst, P. N. Fedoszejev akadémikust, a Szovjet Tudományos Akadémia alelnökét választották meg. De megtalálhatók az elnökség soraiban munkások, mint Parfomenko, a minszki motorgyár munkása, vagy olyan neves személyiségek, mint Zamercev tábornok, a felszabadult Budapest első katonai parancsnoka, Beregovoj űrhajós, a művészek közül Csirkov színművész, vagy hogy az újságírókat se hagyjuk ki, Tyimofejeva, a Rabotnyica főszerkesztő-helyettese. — Az elkövetkező két évre szóló munkatervünk aláírására egyébként a konferencia két ülésszaka között került sor, s mi a magunk részéről ennek szimbolikus jelentőséget tulajdonítunk. Hiszen, ahogy a beszámolók az elmúlt öt év eredményeinek értékelésekor a mi munkánk eredményeit vagy fogyatékosságait is figyelembe vették, ugyanúgy nem lehet különválasztani jövőre vonatkozó terveinket sem. Az 1975-ös év — hazánk felszabadulása 30. évfordulójának éve — különösen gazdag volt eseményekben. A jó munkának azonban nem a látványos rendezvényekben — legalábbis nem elsősorban azokban — kell tükröződnie. Munkatervünk kidolgozásánál elsősorban a folyamatosságot állítottuk előtérbe. Hiszen a gazdasági, kulturális, művészeti vagy akár a magánélet szférájában ezernyi szállal kötődő baráti, személyi kapcsolatok fenntartása, fejlesztése soha nem válhat kampányfeladattá, nem korlátozódhat egyegy nagyszabású rendezvény „kipipálására”. Természetesen azért a most kezdődő kétéves időszak is kínál számtalan olyan programot, amely maradandó élményt jelenthet azoknak, akik aktív résztvevői, vagy akár csak nézői lehetnek. Részletesen nehéz lenne mind felsorolni, de ízelítőül megemlítenék egyet-kettőt. — Ez év áprilisában ünnepeljük Gagarin űrrepülésének 15. évfordulóját. Ez alkalommal a Szovjet Tudományos Akadémia közreműködésével nagyszabású űrhajózási és űrkutatási kiállítást rendezünk Budapesten. A kapcsolódó rendezvényekre űrhajósokat, neves tudósokat is meghívtunk. — Vendégszereplésre hazánkba látogat a világhírű moszkvai Taganka Színház művészgárdája és a nálunk is népszerű Arkagyij Rajkin vezette leningrádi Miniatűr Színház. — A mai szovjet képzőművészet egyik részterületét mutatja be ez évben a Budapesten megnyíló grafikai kiállítás. Különlegességnek ígérkezik a szovjet színházi képzőművészetet bemutató kiállítás. A szovjet nemzetiségek sokszínű kultúrájába nyújt majd bepillantást a dagesztáni népművészeti kiállítás, vagy a kirgiz iparművészeti kiállítás. Hasonló rendezvényekre — magyar művészek, együttesek részvételével — a Szovjetunióban is sor kerül. — A jövő év kiemelkedő eseményének ígérkezik a második szovjet—magyar ifjúsági barátsági fesztivál, amelyet ezúttal Moszkvában rendezünk meg a két ország ifjúsági szervezeteivel közösen. — Mindez — hangsúlyozom — csak néhány kiragadott példa a tervezett programok sok-sok oldalt kitevő listájáról. Hiszen még felsorolni is nehéz lenne a baráti találkozókat, a speciálisabb rendezvényeket. A tagcsoportok, testvérvárosok, testvérmegyék közötti kapcsolatok ezernyi mozzanatát pedig egyszerűen lehetetlen lenne jegyzékbe foglalni, hiszen azok már régen túlnőttek a „rendezvény” fogalmának keretein, mindennapi életünk elemévé váltak. Ennek a kapcsolatnak a fenntartása, állandó gazdagítása a mi pontokba soha nem szedhető, igazi munkatervünk. Nagy Mária, az MSZBT főtitkára P. N. Fedoszejev akadémikus, az SZMBT elnöke