Ország-Világ, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-07 / 1. szám

f­KET Elf­— ' T­ERVEKBEN Hogy Mária nyilatkozata ^ az M51BT ás SZHBT terveiröl ^ — A mi munkánk egyes szakaszai — és azt hiszem, mindennapi életünk na­gyon sok területén van ez még így — aligha különíthetők el egymástól a naptár lapjai szerint. Hiszen minden egyes feladatunk már eleve magában hordja újabb feladatok csíráit,s ami ma vagy holnap beteljesedik, a megelőző hetek, hónapok, olykor évek munkájá­nak gyümölcse is egyben. A konkrét feladatokból, reális célokból kiinduló tervekre nekünk is szükségünk van, és ha ezeket a terveket naptári évek sze­rint dolgozzuk ki, azt csupán gyakorlati szempontok indokolják. Nagy Mária, az MSZBT főtitkára mondja ezeket a szavakat bevezetőül, amikor a Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság székházában felkerestük, hogy tá­jékoztatást kérjünk az új évben várható fontosabb eseményekről, az MSZBT és a szovjet testvérszervezet közös tervei­ről. — Közvetlenül az ünnepek előtti napok­ban tértünk vissza Moszkvából — mondja —, ahol éppen ezekről a kérdésekről tárgyaltunk. Delegációnknak — ha hasz­nálhatom ezt a nem éppen ideillő szót — kettős „programja” volt a szovjet főváros­ban. Részt vettünk a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság IV. össz-szövetségi konferen­ciáján, és véglegesítettük, majd aláírtuk a két testvérszervezet 1976—77. évekre szóló közös munkatervét. Az öt év elteltével megtartott konferencián való részvétel szá­munkra sokkal többet jelentett egyszerű protokolláris aktusnál, hiszen alkalmunk nyílt újabb baráti eszmecserékre mindazok­kal, akik az elmúlt években támogatták munkánkat, és akik önfeláldozó tevékeny­sége nélkül a jövőben sem tudnánk ered­ményesen dolgozni. Jóleső érzés volt ismé­telten tapasztalni, milyen hatalmas tömeg­bázisra épül a szovjet testvérszervezet, mi­lyen sokan vannak a szovjet emberek kö­zött, akik úgy érzik, az őszinte baráti kap­csolatok ápolása egy másik ország — adott esetben hazánk — dolgozóival mindkét nép életét szebbé, gazdagabbá teszi, mindkét népet közelebb hozza végső céljuk eléré­séhez. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság szervezeti nagyságának érzékeltetéséhez csak két adatot említenék: több mint ezer­ötszáz tagcsoport működik a Szovjetunió­ban, a köztársasági, területi, városi, kerü­leti tagozatok száma pedig meghaladja a hatvanat. És amit a számok nem tartal­maznak: a szovjet társadalomnak, mond­hatjuk, minden rétege képviselve van a tagcsoportok között. Ezt az összetételt tük­rözi egyébként az SZMBT vezetősége is. Az elnöki posztra ismét a nemzetközi hírű tu­dóst, P. N. Fedoszejev akadémikust, a Szov­jet Tudományos Akadémia alelnökét vá­lasztották meg. De megtalálhatók az elnök­ség soraiban munkások, mint Parfomenko, a minszki motorgyár munkása, vagy olyan neves személyiségek, mint Zamercev tábor­nok, a felszabadult Budapest első katonai parancsnoka, Beregovoj űrhajós, a művé­szek közül Csirkov színművész, vagy hogy az újságírókat se hagyjuk ki, Tyimofeje­­va, a Rabotnyica főszerkesztő-helyettese. — Az elkövetkező két évre szóló munka­­tervünk aláírására egyébként a konferen­cia két ülésszaka között került sor, s mi a magunk részéről ennek szimbolikus jelen­tőséget tulajdonítunk. Hiszen, ahogy a be­számolók az elmúlt öt év eredményeinek értékelésekor a mi munkánk eredményeit vagy fogyatékosságait is figyelembe vették, ugyanúgy nem lehet különválasztani jövő­re vonatkozó terveinket sem. Az 1975-ös év — hazánk felszabadulása 30. évforduló­jának éve — különösen gazdag volt ese­ményekben. A jó munkának azonban nem a látványos rendezvényekben — legalábbis nem elsősorban azokban — kell tükröződ­nie. Munkatervünk kidolgozásánál elsősor­ban a folyamatosságot állítottuk előtérbe. Hiszen a gazdasági, kulturális, művészeti vagy akár a magánélet szférájában ezernyi szállal kötődő baráti, személyi kapcsolatok fenntartása, fejlesztése soha nem válhat kampányfeladattá, nem korlátozódhat egy­­egy nagyszabású rendezvény „kipipálásá­­ra”. Természetesen azért a most kezdődő kétéves időszak is kínál számtalan olyan programot, amely maradandó élményt je­lenthet azoknak, akik aktív résztvevői, vagy akár csak nézői lehetnek. Részletesen nehéz lenne mind felsorolni, de ízelítőül megemlítenék egyet-kettőt. — Ez év áprilisában ünnepeljük Gagarin űrrepülésének 15. évfordulóját. Ez alka­lommal a Szovjet Tudományos Akadémia közreműködésével nagyszabású űrhajózási és űrkutatási kiállítást rendezünk Budapes­ten. A kapcsolódó rendezvényekre űrhajó­sokat, neves tudósokat is meghívtunk. — Vendégszereplésre hazánkba látogat a világhírű moszkvai Taganka Színház művészgárdája és a nálunk is népszerű Ar­­kagyij Rajkin vezette leningrádi Miniatűr Színház. — A mai szovjet képzőművészet egyik részterületét mutatja be ez évben a Buda­pesten megnyíló grafikai kiállítás. Különle­gességnek ígérkezik a szovjet színházi kép­zőművészetet bemutató kiállítás. A szovjet nemzetiségek sokszínű kultúrájába nyújt majd bepillantást a dagesztáni népművé­szeti kiállítás, vagy a kirgiz iparművészeti kiállítás. Hasonló rendezvényekre — ma­gyar művészek, együttesek részvételével — a Szovjetunióban is sor kerül. — A jövő év kiemelkedő eseményének ígérkezik a második szovjet—magyar ifjú­sági barátsági fesztivál, amelyet ezúttal Moszkvában rendezünk meg a két ország ifjúsági szervezeteivel közösen. — Mindez — hangsúlyozom — csak né­hány kiragadott példa a tervezett progra­mok sok-sok oldalt kitevő listájáról. Hi­szen még felsorolni is nehéz lenne a baráti találkozókat, a speciálisabb rendezvénye­ket. A tagcsoportok, testvérvárosok, test­vérmegyék közötti kapcsolatok ezernyi mozzanatát pedig egyszerűen lehetetlen lenne jegyzékbe foglalni, hiszen azok már régen túlnőttek a „rendezvény” fogalmának keretein, mindennapi életünk elemévé vál­tak. Ennek a kapcsolatnak a fenntartása, ál­landó gazdagítása a mi pontokba soha nem szedhető, igazi munkatervünk. Nagy Mária, az MSZBT főtitkára P. N. Fedoszejev akadémikus, az SZMBT elnöke

Next