Ország-Világ, 1976. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-07 / 27. szám
Minden túlzás nélkül történelmi jelentőségűnek minősíthetjük a 29 millió európai kommunistát képviselő 29 kommunista és munkáspárt kétnapos berlini tanácskozását, valamint az arról kiadott elemző igényű záródokumentumot. És nem csoda, hisz kontinensünkön a legutóbbi években olyan folyamatok zajlottak le, amelyek a sok százmillió európain túl az egész emberiséget is közvetlenül érintik. Számottevően tért hódított a békés egymás mellett élés elve és gyakorlata, s Helsinki nyomán — Leonyid Brezsnyev szavait idézve — Európa elvileg új korszakba lépett. A Szovjetunió és az európai szocialista országok kimagasló eredményeivel párhuzamosan a tőkés Európában új szakaszba érkezett a nyugat-európai munkásosztály és a néptömegek demokratikus és antifasiszta harca — elegendő, ha az Olasz Kommunista Párt legutóbbi látványos választásieredményeire utalunk. Ez a folyamat ugyanakkor súlyos ellentmondásokkal terhes, hisz Európában mindeddig nem sikerült megfékezni a fegyverkezési hajszát, s változatlanul működnek olyan erők, amelyek az enyhülési folyamat feltartóztatásával vissza szeretnék fordítani a történelem kerekét. Ebben a helyzetben hatalmas felelősség hárul a kommunistákra, a béke és a társadalmi haladás ügyének legállhatatosabb harcosaira. A szuverén kommunista pártok őszinte és a proletár internacionalizmus eszméjétől áthatott tanácskozásán erről a felelősségről és a belőle adódó feladatokról volt szó. Noha a szocialista és a tőkés Európa kommunistái nagyon is eltérő körülmények között tevékenykednek, a célok mégis közösek: az enyhülési folyamat elmélyítése, hiszen ez elősegíti a társadalmi haladást könnyítő nemzetközi feltételek megteremtését; a párbeszéd és együttműködés a tőkés Európa minden demokratikus és békeszerető erejével; a leszerelés előmozdítása, harc a fasizmus maradványainak felszámolásáért; az államok közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztése stb. Európa kommunistáinak tanácskozása az egész világnak is szólt, hisz az európai folyamatokat nem lehet elszigetelni a világfolyamatoktól: a békés egymás mellett élés európai térhódítása, a kapitalista Európa haladó erőinek izmosodása és összefogása kit hat az egész emberiség jövőjére. És mivel a kontinens szívében élünk, mindaz, amiről Berlinben tanácskoztak, rólunk és nekünk is szólt, hiszen szocialista építőmunkánknak az eddiginél is kedvezőbb külső feltételeinek megteremtése volt napirenden. Kádár János, a magyar küldöttség vezetője ezért mondhatta teljes joggal: „...a szocializmust építő és békeszerető magyar nép teljes erejével támogatni fogja tanács-lkozásunk állásfoglalásait, és mind Ejden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy Európa a béke, él a biztonság, az együttműködés és El a társadalmi haladás földrésze le-gyen.” E EURÓPAI Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára megnyitja a konferenciát Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke Leonyid Brezsnyev megbeszélést folytat Kádár Jánossal Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára Leonyid Brezsnyev Gustáv Hasák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának társaságában A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának fogadása a konferencia részvevőinek tiszteletére. Pohárköszöntőt mond Erich Honecker, mellette Leonyid Brezsnyev