Ország-Világ, 1977. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
TAMBULBAN déket keresett. Autók borultak lángba és robbantak fel. Golyók és kövek zúzták be a szállodák, bankok és irodaépületek ablakait. Végül legalább három autóbuszt zsúfolt tele a rendőrség őrizetbe vett személyekkel, akiket erős fedezet mellett elszállítottak. A rendőrség a letartóztatottak számát illetően semmiféle közlést sem tett... Késő este még mindig hallatszottak lövések a térség felől, amelyet üvegcserepek és törmelékek borítottak, s amelyet megszállt a félkatonai jellegű csendőrség .. .” Békés és fegyvertelen emberek ezrei vonultak kora reggeltől a gyűlés színhelyére, hogy meghallgassák a forradalmi szakszervezeti szövetség, a DISK vezetőjét, Kemal Turklert. A gyülekezést fél 10 óra körül kis incidens zavarta meg: néhány száz szélsőbaloldali megkísérelte, hogy csatlakozzék a tüntetőkhöz. De távol tartották őket. . . Hogy „baloldali” elemek voltak a merénylők, azt a jelek szerint két körülménynyel kísérlik meg alátámasztani Az említett csatlakozási kísérlet az egyik. A másik pedig .. . Ismét szó szerint idézzük a Reuter hírügynökség jelentését. ..A tüzelés akkor kezdődött, amikor Kemal Turkler éppen hogy elkezdte beszédét. Éppen felszólította a szélsőbaloldaliakat, akik közül számosan maoistáknak nevezik önmagukat, hogy csatlakozzanak a munkásokhoz a szocializmus ügyének előmozdítása érdekében...” A Reuter jelentése azt sugalmazza, hogy a tüzelés e felhívásra adott válaszként kezdődött. Furcsa válasz. És tegyük hozzá: ismerve a törökországi körülményeket, már-már hihetetlen. Az angol rádió, a BBC, május 2-án este így fogalmazott: „Nem tudni pontosan, ki kezdte az erőszakcselekményeket. Egyes jelentések szerint egy ,szélsőbaloldali’, .maoista’ csoport zavarta meg a szakszervezeti felvonulást. Tűzharc keletkezett, a rendőrség páncélkocsikkal vonult ki.. Ha megvizsgáljuk ezt a mindössze hárommondatos hírt, a kö vetkezőket állapíthatjuk meg. Először: erőszakcselekmények, közelebbről nem minősített erőszakcselekmények ismeretlenek által történt megkezdéséről beszél Azután, másodszor, arról, hogy ama bizonyos „szélsőbaloldali” csoport a szakszervezeti felvonulást zavarta meg. A felvonulást, nem pedig a nagygyűlést A következő mondat már arról szól, hogy „tűzharc keletkezett” stb. Sem időbeli egybeesés, sem logikai összefüggés nincs a hírben az erőszakcselekmények, a felvonulás megzavarása, a tűzharc keletkezése között. De hát akkor ki, hogyan, miért? Ismét egy szó szerinti idézet. Stanley Mase, a BBC tudósítója a következőket mondotta: „A súlyos emberveszteség és a sok sebesült mintegy betetőzi a két éve tartó és egyre fokozódó politikai erőszakhullámot, amely eddig több mint kétszáz ember életébe került. A harcok sokáig csak az egyetemeken belüli jobb- és baloldali diákcsoportokra korlátozódtak. A választások azonban, amelyeket előbbre hoztak, s október helyett június 5-ére tűzték ki, még elkeseredettebbé és kegyetlenebbé tették az erőszakos akciókat. Ecevit volt miniszterelnök, a legnagyobb ellenzéki párt vezére, kétszer is csak hajszál híján menekült meg a haláltól. Sokan kétségbe vonják, hogy a május 1-i isztambuli vérfürdő a baloldal és a szélsőbaloldal összecsapása lett volna. Az úgynevezett Nemzeti Cselekvés Párt fegyveres fiataljai nemigen hagytak ki alkalmat, amikor baloldaliakra támadhattak, amikor tüntetések alkalmából öszszetűzéseket provokálhattak ki. Bizonyítékok vannak arra, hogy a szélsőjobboldal — a „Szürke Farkasok” (az előbb említett Nemzeti Cselekvés Párt fegyveres kommandói — a szerk.) beszivárogtak a biztonsági erők soraiba. Az sincs kizárva, hogy rendőrügynökök keze is benne volt az eseményekben... A fő kérdés azonban az, hogy a Demirel-kormány meg tudja-e fékezni az erőszakhullámot, lehetővé tudja-e tenni a június 5-ére kitűzött választások nyugodt, körülmények között történő megtartását? Demirel miniszterelnöknek a közrend fenntartása az egyik legnagyobb gondja, és talán ez a magyarázata annak is, hogy miért hozta előbbre októberről júniusra a választásokat. A választások előbbre hozására irányuló javaslatot a parlamentben több jobboldali párt, valamennyi a Demirel-kormánykoalíció tagja, hevesen ellenezte. Ezeknek a pártoknak ugyanis az az érdekük, hogy elhalasszák a választásokat. Abban reménykednek: minél tovább tart a készülődés, annál több szavazót tudnak szerezni. Lehetséges, abban is reménykednek, hogy előbb-utóbb a hadsereg ismét beavatkozik a politikai életbe, katonai szükségkormány alakul, a választásokat pedig bizonytalan időre elhalasztják...” A BBC tudósítója meglehetősen pontos képet festett a helyzetről. Olyan képet, amelyhez — legalábbis a lényeget illetően — keveset lehet hozzáfűzni. Van azonban az eseményeknek egy szereplője, akiről feltétlenül szót kell ejteni. A már említett „Szürke Farkasok” vezére (helyesebb volna a „Führer” kifejezés használata), név szerint Alpaslan Türkes. Három éve tűnt fel a politikai porondon, vagy inkább a politikai terror színterén. „Basbug”-nak, „Vezér”-nek nevezi és nevezteti magát, s Bulent Ecevitet például már több alkalommal halállal fenyegette. A merényletkísérletek pedig bizonyítják: Türkes nemcsak beszél. Legutóbb kijelentette: „A merényletekért maga Ecevit a felelős, mert áldozatnak akarja feltüntetni magát. Mi legfeljebb hozzásegítjük célja eléréséhez...” Ecevit csak a véletlen segítségével menekült meg Niksanban és Siranban, a két legutóbbi merénylet színhelyén. De a sirani merényletnél két testőrének kioltották az életét. A Politika, a DISK szakszervezeti szövetség lapja azt írja: Türkes számos banditája „jól képzett CIA-merénylő”. Általános a vélemény, hogy Alpaslan Türkes nem sokáig elégszik meg azzal, hogy csak a „Szürke Farkasok” vezére, „Basbug”-ja legyen. ő többet akar, magasabbra tör, egész Törökországot akarja terrorizálni, Ankara „Basbug”-ja akar lenni. „Jelentős lépést tettünk előre utunkon” — nyilatkozta május elseje után Türkes. Feltehetően ő tapsolt először a hír hallatán, hogya május 1-i terrortámadást követően a török belügy- és igazságügyminiszter vizsgálat indítását rendelte el Isztambul polgármestere, valamint a DISK szakszervezeti szövetség ellen. Törökország már jó ideje a provokációk légkörében él. Tanúság erre az egyik török lapban május elseje előestéjén megjelent, általunk is közölt karikatúra. Ehhez a rajzhoz aligha kell magyarázat. A fegyveres provokátor ott áll az ünneplő sokaság mögött, miközben jobbjában tartja álarcait: szélsőbaloldali és maoista maszkokat. Türkes megígérte: a választásokig vér fogja elárasztani Törökországot. Úgy látszik, az ígéret beváltása már megkezdődött május 1-én, vagy már előbb, Niksanban és Siranban. Ám az, ami május 1-én Isztambulban történt, másról is, valami sokkal fontosabbról is tanúskodik. Arról, hogy a szélsőjobboldal, amely az alkotmányos rend minden formáját meg akarja szüntetni, semmitől sem fél úgy, mint a szervezett, forradalmi munkásoktól. S az ő válaszuk még nem hangzott el... (limes nyiruu ORSZÁG-VILÁG I 5 Imi