Ország-Világ, 1978. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1978-07-05 / 27. szám
B A NEGYEDIK ŰRHAJÓSNEMZET Nem sokkal Gagarin történelmi űrrepülése előtt Koroljov akadémikus így írt az űrhajózás jövőjéről: „Reméljük, hogy ebben a gigászi, nemes ügyben egyre szélesebbé válik majd mindazon tudósok nemzetközi együttműködése, akiket áthat a vágy, hogy az emberiség javára tevékenykedjenek a béke és haladás érdekében.” Amennyiben a „prófécia” megfelelő kifejezés egy tudós megnyilatkozására, úgy ezeket a szavakat annak tekinthetjük. Hiszen még két évtized sem telt el azóta, s szinte naponta lehetünk tanúi az űrhajózás terén tapasztalható nemzetközi együttműködés és összefogás nagyszerű eredményeinek. A szovjet—lengyel közös űrrepülés híre senkit sem ért váratlanul, hiszen alig pár hónappal ezelőtt, az első nemzetközi űrvállalkozás alkalmából hivatalosan is bejelentették, hogy még ebben az évben újabb közös repülésekre kerül sor. Aki pedig az évek során A nemzetközi űrpáros és családtagjaik: baloldalt Pjotr Klimuk szovjet űrhajós Mihail nevű fiával és feleségével. Középen az ifjabb Miroslaw Hermaszewski, mellette a lengyel űrhajós, térdén Emilia nevű kislányával, mögötte a felesége figyelemmel kísérte az Interkozmosz-programban részt vevő országok kutatóinak ténykedését, annak az is érthető, miért éppen Lengyelország lett a második a saját űrhajósavatásra váró országok között. Az Interkozmosz közös űrkutatási szervezet munkájában Lengyelország a kezdetektől nagy lendülettel vett részt. A két ország közötti tudományos együttműködés krónikájának kezdetét azonban sokkal korábbról kell számítanunk. A háború pusztításai után ezerszámra készítették fel a Szovjetunióban a fiatal lengyel mérnököket, tudósjelölteket. Mindez jelentős mértékben járult hozzá ahhoz, hogy Lengyelországban a műszaki és természettudományok egyes ágai rendkívül rövid idő alatt igen magas fejlettségi szintet értek el. Az e téren elért eredmények tették lehetővé, hogy a lengyel tudósok már az Interkozmosz-program első vár- A földi előkészületek idején: baloldali Klimuk, mellette lengyel kollégája Diákok az NDK-ból Nemrégiben beszámoltunk annak a Halléban működő iskolának a munkájáról, amelynek feladata: előkészíteni főiskolai, egyetemi tanulmányaikra azokat a fiatalokat, akik a baráti szocialista országokban - köztük hazánkban - tanulnak tovább. A Német Demokratikus Köztársaságból hozzánk érkező lányok-fiúk munkájáról, életéről érdeklődtünk, ezúttal már Budapesten. Nyelvi és tanulmányi nehézségeikről, itteni életükről beszélgetünk. Az első- és másodéves fiúk-lányok szívesen beszélnek gondjaikról és eddigi eredményeikről. Egy diákklubban váltunk szót. Viola Kerth, a Kertészeti Egyetem másodéves hallgatója a legbátrabb: — Az első félév keservesen telt, a géptan és a növénytan előadásokból szinte semmit nem értettem. Az addigi nyelvtudásom és a heti három magyaróra, amely egyébként még most is van, kevésnek bizonyult a vizsgákhoz. A -ban, -ben rag és az igekötők helyes használatának megtanulása sok éjszakámba került. — Nehéz elhinni — szakítom félbe —, hiszen alig észrevehető akcentussal beszél magyarul. — Most már könnyű — válaszolja. — Két éve tanulok Magyarországon és sokat köszönhetek magyar barátnőmnek. Együtt járunk mindenfelé. Meghívott a szüleihez is, Nyíregyházára. Kirándultunk már Szegedre, Esztergomba, Szombathelyre, Kőszegre. Szeretném jól megismerni ezt a kicsi, de szép országot, és szeretnék még több magyar barátra találni. — Mit szóltak hozzá a szülei, hogy külföldre megy tanulni és évekig alig látják majd? — Nehezen vették tudomásul. Aggodalmuk végképp csak tavaly oszlott el, amikor Magyarországon jártak. Velem együtt laktak a kollégiumban. Látták, hogyan élek, milyen a szobám, milyen az ennivaló, megismerték a barátnőmet, magyar barátaimat. Mindenütt kedvesen és szeretettel fogadták őket. Megnyugodva tértek haza, mert látták, hogy jó helyen, barátok között élek ... Andreas Ratsfeld másodéves matematikus, szerény, csöndes fiatalember. A beszélgetésbe is csak ritkán kapcsolódik be. Amikor megkérem, vegye át a szót, zavarba jön. Kiejtésén még erősen érződnek anyanyelvének sajátosságai. — Halléban csak a tanárainkkal beszéltünk magyarul. Amikor idekerültem az egyetemre, egyszerre rámsza „Az első félévtől kitűnő vagyok” „Két éve tanulok Magyarországon"