Ország-Világ, 1983. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-05 / 1. szám
A hatvanéves Szovjetunió köszöntése Budapesten Hazánkban országszerte megemlékeztek a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulójáról. Már december elején megkezdődött az eseménysorozat: elméleti tanácskozások, fórumok, ünnepi gyűlések, kiállítások, vetélkedők gazdag programja zajlott le, amelyek rendezőinek sorában mindenütt ott találtuk az MSZBT-tagcsoportokat. A jubileum alkalmából — a december 21—22-i Kreml-beli ünnepség előestéjén — a magyar párt- és állami vezetők táviratban köszöntötték a szovjet vezető testületeket, s a testvérszervezetek is elküldték köszöntésüket. Apró Antal, az MSZBT elnöke Zinaida Kruglovának, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége Elnöksége elnökének és Filipp Jermasnak, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnökének küldött üdvözlő táviratot. A december 30-i évforduló előtt Vlagyimir Nyikolajevics Bazovszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövete fogadást adott, amelyen megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, valamint a párt-, állami és társadalmi szervek több kiemelkedő, vezető személyisége. A magyarországi köszöntések legjelentősebb eseményére december 29-én, a Vígszínházban került sor. Az MSZMP Központi Bizottsága, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa díszünnepségen köszöntötte a 60 éves Szovjetuniót. A rendező szervek nevében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja üdvözölte a résztvevőket. — Az évforduló alkalmából — mondotta a többi között bevezetőjében — egész népünk nevében újra hitet teszünk a magyar— szovjet barátság mellett. Az ünnepség szónoka, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja ezt a gondolatot folytatta, méltatva 1922. december 30-ának jelentőségét, amely fontos mérföldkő volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom által a társadalmi haladás számára megnyitott úton. — A Szovjetunió hat évtizedes története — hangsúlyozta — a tények erejével igazolja: létezik olyan államforma, amelyben megvalósítható a népek, nemzetek és népcsoportok egyenjogúsága, testvéri együttműködése. Nemcsak létezik, hanem a benne egyesült népek csodákra is képesek, amint ezt a hatvan esztendő története messzehangzóan bizonyítja. A megtett út elemzése után a szovjet külpolitika hat évtizedét méltatta a Minisztertanács elnöke. — Állásfoglalásai — mondotta — világosan tükrözik, hogy külpolitikáját a béke és a haladás melletti elkötelezettség határozza meg — mondotta, majd arról szólt, hogy napjaink feszültségekkel és veszélyekkel terhes nemzetközi helyzetében különös jelentőségűek a Szovjetunió új békekezdeményezései . — Pártunk és kormányunk nevében kijelenthetem — hangoztatta az ünnepség szónoka: — üdvözöljük az új, nagy jelentőségű békejavaslatokat, és teljes odaadással támogatjuk a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának békefelhívását, amely közös erőfeszítésekre szólítja a világ parlamentjeit, kormányait, politikai pártjait és népeit a háborús veszély elhárításáért, a világ békéjének megszilárdításáért, az élet jogának biztosításáért. Annak a magyar népnek nevében hangzottak el a miniszterelnök szavai, amely a szocialista közösség testvéri szövetségében élve a maga ünnepének is tekinti december 30-át. — A magyar és a szovjet nép barátsága mélyen gyökerezik, s egyidős a szovjethatalommal — mondotta, s a történelmi kapcsolatok nagyszerű példáinak felelevenítése után a legtöbbet a napjainkban kiterjedt és egyre bővülő kapcsolatokról szólt, s küzdőtársak és barátok tiszteletével ünneplő köszöntötte a jubileumát Szovjetuniót, amellyel igaz barátként járunk a közös úton. 4 I ORSZÁG-VILÁG Nemzeti Milyen évünk lesz? Milyen nehézségek, sikerek, kudarcok, eredmények várnak ránk 1983- ban? Igaz, az előjelek nem valami biztatóak, bár az is igaz — és erről az országgyűlés legutóbbi, éppen az új esztendő költségvetésével foglalkozó vitáján hallottunk —, sok, sőt egyre több múlik céltudatos szorgalmunkon, gyors cselekvő és reagáló képességünkön, takarékoskodó hajlandóságunkon. Természetesen a legfőbb gond, hogy milyen váratlan és előre kiszámítható erővonalak kereszteződésébe kerülünk, s módunkban áll-e menet közben változtatni külső és belső helyzetünkön. Kérdések, amelyekre ha választ várunk, térben és időben kissé szélesebb körben kell tájékozódnunk. A hivatásos tervezők, akik az ország lehetséges teljesítőképességét évek óta felelősséggel illesztik a realitásokhoz, a világpiaci események láttán igazolva érzik stratégiájukat: helyes volt a korábban megszokott fejlődési ütem radikális mérséklése. Mostanában ugyanis szívesen idéznek egy aforizmát: azért lehetünk optimisták, mert korábban sikerült pesszimistáknak lennünk. Vagyis kizárólag már-már megszokottá lett gazdasági növekedés módszeres és határozott — sokszor fájdalmas — visszafogása vezetett, vezethetett el 1982-re a külgazdasági egyensúly javulásához, a fizetőképesség megőrzéséhez. Ez a kedvező változás pedig — éppen a külső környezeti viszonyok romlása miatt — semmiképpen sem következhetett volna be akkor, ha az érdekeltek a gazdaság felgyorsítása, azaz a több behozatalt igénylő belső felhasználás növelése mellett döntenek. (A magyarázat a dinamikussá tett termelés nyomán előállított áruk nyereséges értékesítése több mint kétséges; a világpiacon ma mindenki eladni akar, a verseny pedig — párosulva a különféle diszkriminációs akciókkal — eleve leértékeli a magyar munkát.) Erős sokkhatások után Csakhogy itt van rögtön egy másik elgondolkoztató hasonlat. Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese mondta el nemrég, nyilvánvalóan kapcsolódva Hetényi István pénzügyminiszter parlamenti költségvetési expozéjához, amelynek egyik őszinte megállapítása így hangzott: „Sajnos az a tapasztalatunk, hogy a népgazdaság fejlődési feltételeinek romlása időnként nagyobb, mint a teljesítmények számításba vehető, illetve tényleges javulása.” A hasonlat pedig: „Népgazdaságunk 1982-ben oly erős sokkhatásnak volt kitéve, amely fölért egy infarktussal.” És 1983? — kérdezhetjük ezek után. A fe-