Ország-Világ, 1987. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-07 / 1. szám
a Nyolc gyerek eladó Ez a felvétel nem valamely családi ünnepségen készült, nem lakodalmi összejövetel, hanem egy apróhirdetés illusztrációja , pontosabban: képes apróhirdetés. Az An-Nárhar nevű bejrúti napilap közölte, hirdetési oldalán, a „vegyes”’ rovatban — „Nyolc gyerek eladó!” címmel. Husszein Mokalled negyvenhárom esztendős szerelő, tizenegy gyermek atyja, aki Arab Szalim városkában él, Bejrúttól 87 kilométerre délre, úgy érezte, hogy nincs tovább! Nincs tovább, mert a kis Libanon, amely a hetvenes évek elején még a Közel-Kelet Svájcának számított, az összeomlás, a teljes felbomlás stádiumába érkezett, s a Mokálledek számára nincs már remény. Igaz, Libanon a boldog békeidőben sem volt paradicsom a szegények számára — ezt tanúsítja az a körülmény, hogy manapság több libanoni él külföldön, mint hazájában —, de a szorgalmas ember valahogy megtalálta a számítását. A szorgalmas és leleményes libanoniak átvészelték a polgárháború keserves éveit — a libanoni font árfolyama szinte meg sem rezdült —, de az 1982. évi izraeli megszállás, majd az izraeliek visszavonulása után felújult belharcok összeroppantották Libanon tartópilléreit. Arab Szalim városkában nincs munka, nincs megélhetés. Mokalled hiába keresné fel nyugat-bejrúti rokonait, mert a főváros ma már halott város — nincs munka, gyakorta nincsen áram, víz és kenyér. Ezért a szívszorongató apróhirdetés — tizenegy gyerekem van, nem tudom már eltartani őket, nyolcat eladok, legalább a megmaradt háromnak tudok segíteni. Tehát: eladó nyolc gyermek, a legfiatalabb négy hónapos, a legidősebb tizennégy éves. Mokalled nyugat-bejrúti rokonainak küldte el a képet és a hirdetés szövegét, azok adták fel az An-Naharban. Az apának nincs pénze, hogy felutazzék a fővárosba, ezért kéri az érdeklődőket, látogassák meg Arab Szalimban. Ha a tisztelt vevő több gyermeket vesz át, kedvezményt kap Aki szereti a gyerekeket, azt nem riasztják a Mohalled-ház megközelítésének nehézségei. Arab Szalim nincs messze az izraeli határtól, s az izraeli tüzérség lövedékei elég gyakran végiglövik a városka utcáit... M. GY. Gyerekkati Aki napjainkban ellátogat Kampalába, a kelet-afrikai Uganda fővárosába, annak meglepő látványban lehet része: a középületek előtt, a gyalogosokat és autókat ellenőrző pontokon gyerekkatonák strázsálnak, illetve igazoltatnak: kedves, figyelmes és néha kissé ügyefogyott gyerekek. A veteránok már tizenhárom-tizennégy évesek, a legfiatalabbak alig töltötték be a nyolcat! Számukat mintegy háromezerre becsülik, köztük félezerre tehető a nyolctizennégy éves lányok száma . .. Lötyög rajtuk a felnőttekre szabott zubbony és nadrág, a rövidszárú csizmákba marokszámra kell begyömködni az újságpapírt, nehogy minden lépésnél elhagyják. Meggörnyednek a vállukra vetett puska vagy géppisztoly súlya alatt. Gyerekkatonák — nem ők az egyedüliek, akik világszerte fegyverben töltik a karácsonyt, akik írni és olvasni se nagyon tudnak, de behunyt szemmel, másodpercek alatt szerelik szét és rakják össze a géppisztolyt. Gyerekkatonák Libanonban — a maroniták, a síiták, a palesztinok soraiban egyaránt —, gyerekkatonák Sri Lankán, a terrorista Tamil Tigrisek és a Fülöp-szigeteki mohamedán moró felkelők soraiban. A mi történetünk az ugandai gyerekkatonákról szól, és azokról, akiknek nem volt olyan szerencséjük, hogy már nyolcéves korukban magukra húzhatták az angyalbőrt. Is borzalmak évei * Ugandában, ebben a paradicsomi gazdagságú országban már vagy tizenöt éve tombol a polgárháború, amely különösen az utóbbi hét évben, Idi Amin diktátor bukása után lángolt fel. A felszított törzsi ellentétek és a tébolyult vendetta légkörében olyan tömegmészárlásokra került sor, amelyek párjukat ritkítják századunk történetében. Egy kis ízelítő: norvég szakértők egy vöröskeresztes menekülttáborban végzett felmérések alapján megállapították, hogy a Kampalától északra levő Luwero-háromszögben a gyerekek 96 százaléka közvetlenül élte át a háború borzalmait : ezen a vidéken esztelenül és brutálisan lemészároltak legalább 300 000 embert, a gyerekek 46 százaléka elvesztette a szüleit, 53 százaléka kénytelen volt végignézni fivéreinek és nővéreinek kínhalálát! A megvizsgált gyerekek 80 százaléka klinikailag deprimált, lidércnyomásos álmaikban felidéződik a szülők és testvérek halála, a felgyújtott falu, az esztelen öldöklés. Vannak olyan szakértők, akik szerint Ugandában egy egész generáció idegrendszerét tönkretette a véres polgárháború ... Ebben a tébolyult helyzetben még szerencséseknek számítottak azok a gyerekek, akik csatlakozni tudtak az idén januárban hatalomra jutott Yoweri Museveni seregéhez, a Nemzeti Ellenállási Hadsereghez. A gyerekek ruhát, élelmet kaptak, s mivel bosszút akartak állni szüleik, rokonaik gyilkosaink fegyvert is. Az aprótermetű és nesztelenül mozgó kölykök elsősorban a felderítésben jeleskedtek, s a félelmet nem ismerték, még túl fiatalok voltak hozzá! Ez a híres Gavroche-jelenség — Victor Hugo Nyomorultak-jának egyik gyerekhőse nyomán —, a gyerek még képtelen teljes egészében felfogni az életveszélyt! Jóakaratban, pénz nincs Museveni, az ország új elnöke alig fél esztendővel a hatalom átvétele után felhívással fordult Moses — nyolcéves, ugandai és katona