Ország-Világ, 1988. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-06 / 1. szám
MEGÚJULÓ I Személyhez !: Ki ne tapasztalná, hogyaz utóbbi időben mind növekvő érdeklődés mutatkozik az emberek — választók! — részéről az Országgyűlés munkája iránt. Divatos kifejezéssel szólva úgy mondhatjuk : fölértékelődött az Országgyűlés szerepe, s erre az állampolgárok is felfigyeltek. Láthattuk a mostani, a téli ülésszak alkalmával is, hogy a közfigyelem fókuszában dolgoztak megint csak — két hosszú munkanapon át — a képviselőik. Mi ennek az oka? Miért növekszik szemlátomást legfelsőbb népképviseleti testületünk politikai és társadalmi presztízse? A legegyszerűbb válasz az lehet, hogy több van rábízva a képviselőikre, mintkorábban volt, s hogy bennük is több a cselekvőkészség, mint annak előtte. Erre az utóbbira aztán magyarázat lehet, hogy a legutóbbi választáson — az új választójogi törvény s ezen belül a kötelező kettős jelölés nyomán — jelentősen megújult, felfrissült a testület. Ez igaz is. De hát a frissítés ugyancsak okkal történt. A demokrácia kiteljesedését követelő társadalmi igény elismerésének tekinthetjük. Bonyolult összefüggésekről van szó, a lényeg azonban az, hogy napjainkban, amikor gazdasági és társadalmi életünk megújítása vált szükségessé, egyszersmind elfogadott felismerés, a megújulás, a kibontakozás alapvető feltétele a demokrácia fokozódó érvényesülése. Vagyis — jóval egyszerűbben szólva — a kormányzás az állampolgárok jóváhagyását akarja, igényli munkájához, mert mindenekelőtt a megértő s tevékeny közreműködésükre számít. Mondhatjuk úgy is: erre épít. Az Országgyűlésnek tehát csakugyan, a szó igazi értelmében népképviseletnek kell lennie. S ahogy az utóbbi idők eseményeit látjuk, a testület közelít is ehhez, amit — az ülésszakok iránti fokozódó érdeklődés jól mutatja — észre is vettek az emberek. Aki nem igyekszik így végiggondolni a dolgokat, annyit az is megállapíthat, hogy újabban érdekesebbek a parlamenti ülések, miint korábban voltak. Sőt, kinek-kinek személyesen is több köze van az ott történtekhez, mint előbb tapasztalta. Ha például az őszi ülésszakra gondolunk, amikor a kormány munkaprogramját tárgyalták s fogadták el, majd pedig az új adórendszerről döntöttek ... Ezek valójában személyhez szóló döntések is. A mostani téli ülésszak pedig az őszi folytatása. A miniszterelnök beszéde az első napi zárt ülésen mintha az előbbiek erősítése volna. A múltkor elfogadott munkaprogram megvalósításához építi tovább az utat. A kormány átalakításáról, a személyi változások részleteiről annak idején részletesen beszámoltak a helyszíni tudósítások. Nekünk itt most már inkább a rendező elvekre érdemes visszatérni, így érzékelhető tudniillik, hogy csakugyan következetes munkáról van szó. Legjobb lesz, ha idézzük a miniszterelnököt: „A kormányzati munka továbbfejlesztésénél abból indultunk ki, hogy a mai helyzetben gyors reagálásra, kemény és néha kényszer szülte döntések meghozatalára s — az alapvető irányok megtartása mellett — állandó manőverezési készségre van szükség. Ez elképzelhetetlen a kormányzás munkastílusának átalakítása, a döntési rendszer megváltoztatása és a felelősségi viszonyok áttekinthetővé tétele nélkül. Mindez olyan követelmény a központi irányítással szemben, amely szervezeti és személyi változásokat is igényel.” Az következik ezekből a szavakból, hogy a kormányzat cselekvési programjának megvalósításához saját szervezetének, munkájának változtatását, megújítását is szükségesnek tartja, s a kezdő lépéseket e tekintetben meg is tette. Nem kerülheti el a figyelmünket az sem, hogy az Országgyűlés ülésszakainak munkájában is mutatkoznak a korábbiakhoz képest rendhagyó mozzanatok. Ide sorolhatjuk történetesen, hogy most legutóbb a már emlegetett zárt ülésen — amelyen a kormány szervezeti és személyi átalakításáról volt szó — a képviselőik minden személyi javaslat esetében külön szavaztak. Még tovább, ideiglenes munkabizottság alakult a házszabályok korszerűsítésére. Az összefüggések nyilvánvalóak. A közvélemény jól tájékozódhatott a sajtóból, rádióból, televízióból a különböző parlamenti bizottságok üléseiről, ahol az ülésszakra készültek fel a képviselők. Nyílt viták, felelős munkamegbeszélések voltak ezek. A törekvés az, hogy T. Ház ülései sem annyira az ünnepélyesség jegyében, sokkal inkább munkajelleggel folyjanak le. Hogy az eddigieknél jobban, tisztábban érvényesüljön a képviselők akarata, véleménye az ülésszakokon is. Ha már itt tartunk, külön szólhatnánk politikai „vitakultúránkról” is, amiről a kormány elnöke ugyancsak megemlékezett. Mint mondotta, a kibontakozás során nagyon sok múlik azon, hogy megtanuljunk valóban vitatkozni. A nyíltság ugyanis nem keveredhet felelőtlen vádaskodással, becsületsértő jelzők dobálgatásával. „Ez utóbbiak ugyanis a szembenállást növelik, az országnak pedig bizakodásra és cselekvési egységre van szüksége.” Mindezek — nem árt hangsúlyozni — fontos feltételei a társadalmi méretű megújulásnak, az alapvető tényező azonban, hogy általánosan javuljon a termelőmunka eredménye. Különben azt is a kormány elnöke mondta, hogy az ország sorsa végül is nem a minisztériumok átszervezésén, nem személyi kérdéseken múlik elsősorban, hanem mindenekelőtt a javuló munkateljesítményeken. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy a téli ülésszak két napján nagyon sok szó esett gazdasági dolgokról, ide sorolva azt is, hogy az Országgyűlés megtárgyalta és elfogadta az 1988. évi költségvetési törvényjavaslatot. Éppen azért, mert a gazdasági élet alakulása döntően befolyásolja országunk jövőjét, a költségvetési előterjesztés, és annak vitája oly sok ágon közelítette meg a gondokat, tennivalókat, hogy egységes, rövid összefoglalót adn, erről szinte lehetetlen. Szorítkozzunk hát mindenekelőtt az ígéretes törekvésekre, amikről Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes többek közt így szólt: a kormány olyan költségvetést terjeszt az Országgyűlés elé, amely céljai szerint kellő biztosíték arra, hogy évközi intézkedésekkel sem a vállalatok, sem az intézmények gazdálkodó Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke beszél MTI FOTÓ : KOVÁCS ATTILA, SOÓS LAJOS ÉS VARGA LÁSZLÓ I 4 I ORSZÁG-VILÁG