Ország-Világ, 1988. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-06 / 27. szám
Hiányzik még a történelmi távlat az értékeléshez, mégis megkockáztatom: kritikus, szigorú, szókimondó, vitatkozó, s éppen ezért ilyen tartalmas és hasznos tanácskozást a lenini idők óta nem tartottak Moszkvában. A XIX. pártértekezlet 5001 küldöttének legnagyobb része az általa képviselt párttagoknak nemcsak a véleményét összegezni, hanem elképzeléseit, kívánságait is tolmácsolni érkezett Moszkvába Volt, ahol a küldöttek a gyűlések, megbeszélések tucatjain hallgatták meg: mit kívánnak tőlük, illetve a pártértekezlettől az alapszervezetek kommunistái (de városuk, munkahelyük párton kívüli dolgozói is). Tallinnban, Észtország fővárosában, a tömeges kulturális koncertek színhelyén, a Dalos mezőn több mint 100 000 ember gyűlt össze a helyi népfront felhívására, és hagyta jóvá az észtországi kommunisták pártértekezleti küldöttségének platformját, ami — tegyük hozzá — Moszkvában is sikert aratott. A korábbi időkben a hasonló kongresszusokon, konferenciákon a felszólalásoknak volt egy íratlan, de mintegy kötelező „rituáléja”. Először dicsérni kellett a beszámolót, majd a szónok a saját köztársaságának, megyéjének az elmúlt tanácskozás óta elért eredményeit összegezte; ezután következett az „azonban”, amikor is a felszólaló óvatosan és mintegy mellékesen bírált, szóvá tett egy-két hiányosságot; végül biztosította a jelenlevőket, a pártot és a közvéleményt, hogy az általa képviselt köztársaság (megye, munkahely stb.) teljesíti a rá kiszabott feladatokat. Most a régi beidegzettséget egyszerűen elfújta a szél. A küldöttek a dolgok, a problémák közepébe vágtak. Természetesen itt is esett szó eredményekről, hibákról, de jóformán senki sem Szókimondó tanácskozás „centizett”. Ki mit tartott fontosnak, arról beszélt, és nem törődött az alanyokkal. Egy-két küldött (például Moszkvából vagy az Altájból) ugyan — nem tudván egy csapásra megszabadulni a régi szokásoktól — belevágott a maguk eredményeinek ismertetésébe, a többiek azonban nemtetszésük jeléül közbetapsoltak, mire a szónokok menet közben módosították mondandójukat. Rengeteg volt persze az egyetértő, helyeslő taps is. A felszólalók így vagy úgy gyakran erre is reagáltak — tehették annál is inkább, minthogy sokan közülük nem papírból, csak jegyzetből vagy teljesen fejből beszéltek. A lenini idők óta alighanem először esett meg országos tanácskozáson, hogy a küldöttek nemcsak egymással vitatkoztak, hanem egyik-másik kérdésben azzal a beszámolóval is, amit a párt központi bizottsága nevében maga a főtitkár terjesztett elő. Előfordult olyan is, hogy egy küldött (a Komi Autonóm Köztársaság pártszervezetének vezetője) négy országos vezető (közülük kettő politikai bizottsági tag és kettő központi bizottsági tag) távozását sürgette. Nem szakadt le a terem mennyezete, a szónokokat nem várta két civil a kijáratnál. Nem történt más, mint hogy egy kommunista kifejtette nem éppen kedvező véleményét négy elvtársáról. (De amikor Andrej Gromikót egy küldött-társa védelmébe vette az elnökségbe felküldött cédulán, azt is felolvasták, és a küldöttek nagy része megtapsolta.) A pártértekezlet megnyitása előtti napon az Ogonyokban megjelent egy cikk, amelyben az üzbég maffia ügyét vizsgáló nyomozók kijelentették: a konferencia üzbég küldöttei között is vannak kompromittálódott személyek, akik, úgy látszik, még mindig nagyon befolyásos pártfogók- Mihail Gorbacsov előadói beszédét tartja Mihail Satrov drámaíró és Mihail Uljanov színművész a Kongresszusi Palota folyosóján Külföldi újságírók a Külügyminisztérium információs központjában elhelyezett képernyőn követik nyomon az értekezlet eseményeit