Ország-Világ, 1988. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-06 / 27. szám
Tengiz Abuladze, a világhírű filmrendező válaszol az újságírók kérdéseire Vitalij Korotics, az Ogonyok főszerkesztője és Jevgenyij Jevtusenko költő az értekezlet szünetében * ORSZÁG-VILÁG 1 5 Mihail Gorbacsov előadói beszédéből Értekezletünk politikai célja az, hogy a lenini hagyományok szellemében és a felhalmozott tapasztalatokra támaszkodva, minden területre kiterjedően és kritikus módon átgondolja a KB áprilisi ülése és a párt XXVII. kongresszusa óta eltelt időszakot, gazdagítsa átalakításunk stratégiáját, tegye konkréttá taktikáját, és határozzameg azokat az utakat, tevékenységi formákat és munkamódszereket, amelyek biztosítják az átalakítás szakadatlan előrehaladását és visszafordíthatatlanságát. * Nyíltan meg kell mondanunk, elvtársak: alábecsültük az elmúlt évekre jellemző deformációk és pangás mélységét és súlyosságát. Sok mindenről egyszerűen nem tudtunk, és csak most látjuk: a gazdaság különböző területein elkövetett hanyagság jóval komolyabb volt, mint ahogy kezdetben gondoltuk. * A gazdasági reform már sokkal inkább megvalósult volna, ha a konzervativizmus nem lenne olyan életerős a vezető apparátus körében. A parancsolgatás és az adminisztrálás makacsul védelmezi állásait. A reform gyakorlati véghezvitelében igencsak érezzük azt az akadályt, amelyet a tehetetlenségi erő jelent, és ez időnként fél szívvel végrehajtott, kompromisszumos, néha hibás döntésekhez vezet. Vajon meddig fogunk még a reménytelenül elavult elképzelések és formulák — a „termelés a termelés kedvéért”, a „terv a terv kedvéért” — ördögi körében forogni ? * Az utóbbi évtizedekben észrevehetően csökkent a tudomány társadalmi státusa és a tudományos tevékenység presztízse. A legriasztóbb az, hogy a pangás éveiben végbement a szovjet tudomány lemaradása egy sor vezető területen, s eluralkodott „követő” fejlődése. * Szükségünk van rá, hogy marxista—leninista világnézeti és módszertani alapokon valóban fejlődésnek induljanak a társadalomtudományok. El kell végezni az átalakítás olyan problémáinak objektív tudományos vizsgálatát, mint a gazdasági reform, a politikai rendszer rekonstrukciója, a demokratizálás, a humanista megújulás, a nemzetiségi viszonyok, az új politikai gondolkodásmódban és sok más kérdés. * Hagytuk, hogy belekényszerítsenek bennünket a fegyverkezési hajszába. Ez nem lehetett hatás nélkül az ország társadalmi-gazdasági fejlődésére, nemzetközi helyzetére. Közben a fegyverkezési hajsza kritikus ponthoz közeledett. Ilyen körülmények között a béke és a leszerelés érdekében folytatott hagyományos politikai és társadalmi tevékenységünk kezdett veszíteni meggyőző voltából. Élesebben fogalmazva: ha nem törtük volna meg a dolgok alakulásának ezt a logikáját, valóban a katonai konfrontáció szélére kerültünk volna. * Államközi kapcsolataink alapjává tettük a párbeszédet, a leszerelés területén pedig az átfogó kölcsönös ellenőrzésre való készséget. Sikerült-e csökkenteni a háborús veszélyt? Erre a kérdésre azt válaszolhatjuk, hogy igen, kétségtelenül. Az új politikai gondolkodás révén telálhatunk új lehetőségeket arra, hogy a korábbinál szélesebb politikai alapon szálljunk szembe az erőpolitikával. Ezeket az új lehetőségeket a századunk második felében felmerült új objektív tényezők is erősítik. * A pangás időszakában az irányító apparátus, amely annyira felduzzadt, hogy az országos minisztériumok száma megközelítette a százat, a köztársasági minisztériumoké és főhatóságoké pedig a nyolcszázat, gyakorlatilag saját akaratát diktálta a gazdaságnak és a politikának. * Végül a létező politikai rendszer évtizedeken át főként a voluntarista intézkedések és parancsok végrehajtásához alkalmazkodott, nem pedig a társadalmi élet törvényes keretek közötti megszervezéséhez. * Az átalakítás különösen nyilvánvalóvá tette jogrendszerünk konzervatív voltát, amely egyelőre jelentős hányadát tekintve nem demokratikus. Ezért számos érvényben levő jogszabály a társadalmi fejlődés fékjévé vált. Emiatt van szükség a szovjet jogalkotás reformjára, amelynek a jogi normák széles körét kell átfognia, elsősorban a szocialista tulajdonnal, a tervezéssel, a gazdálkodással, a munkaviszonnyal, az adó- és nyugdíjrendszerrel kapcsolatos normákat. A jogalkotás megújításakor szigorúan tiszteletben kell tartani azt az elvet, hogy mindent szabad, amit nem tilt a törvény. A funkciók megosztását és elhatárolását fölülről kell kezdeni. A központi és a politikai bizottság ne vegye át a legfőbb államhatalmi és államigazgatási szervek funkcióit. Ami azoknak a feladata, azt maguk oldják is meg. A párt az államhatalomban, a társadalomban levő kommunistákon keresztül valósítja meg politikáját. Minden pártszervezetnek szigorúan tiszteletben kell tartania az alkotmányt és a szovjet törvényeket. Meg kell akadályozni azt, hogy a pártbizottságok közvetlen utasításokkal árasszák el az állami, gazdasági és társadalmi szervezeteket. Mi olyan szocializmust akarunk, amely megtisztul a múlt lerakódásaitól, s ugyanakkor örökli mindazt a legjobbat, amit elméletünk megalapítója hozott létre, ami megtestesül népünk munkájában és erőfeszítéseiben. Olyan szocializmusra van szükségünk, amely az egész világ fejlődésének legjobb tapasztalatait tartalmazza, amely az egész emberiség vívmányait alkalmazza. Célunk több demokráciát, több szocializmust, jobb életet a dolgozónak. Feladatunk hatalmas jelentőségű; új ösztönzést, új lendszeret kell adnunk a peresztrojkának, hogy visszafordíthatatlanná váljék.