Ország-Világ, 1988. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1988-07-06 / 27. szám

Tengiz Abuladze, a világhírű filmrendező válaszol az újságírók kérdéseire Vitalij Korotics, az Ogonyok főszerkesztője és Jevgenyij Jevtusenko költő az értekezlet szünetében * ORSZÁG-VILÁG 1 5 Mihail Gorbacsov előadói beszédéből Értekezletünk politikai célja az, hogy a lenini hagyományok szellemében és a felhalmozott tapasztalatokra támaszkod­va, minden területre kiterjedően és kri­tikus módon átgondolja a KB áprilisi ülé­se és a párt XXVII. kongresszusa óta el­telt időszakot, gazdagítsa átalakításunk stratégiáját, tegye konkréttá taktikáját, és határozza­­meg azokat az utakat, tevé­kenységi formákat és munkamódszere­ket, amelyek biztosítják az átalakítás szakadatlan előrehaladását és visszafor­díthatatlanságát. * Nyíltan meg kell mondanunk, elvtársak: alábecsültük az elmúlt évekre jellemző deformációk és pangás mélységét és sú­lyosságát. Sok mindenről egyszerűen nem tudtunk, és csak most látjuk: a gazdaság különböző területein elkövetett hanyag­ság jóval komolyabb volt, mint ahogy kezdetben gondoltuk. * A gazdasági reform már sokkal inkább megvalósult volna, ha a konzervativiz­mus nem lenne olyan életerős a vezető apparátus körében. A parancsolgatás és az adminisztrálás makacsul védelmezi ál­lásait. A reform gyakorlati véghezvitelé­ben igencsak érezz­ük azt az akadályt, amelyet a tehetetlenségi erő jelent, és ez időnként fél szívvel végrehajtott, komp­romisszumos, néha hibás döntésekhez vezet. Vajon meddig fogunk még a remény­telenül elavult elképzelések és formulák — a „termelés a termelés kedvéért”, a „terv a terv kedvéért” — ördögi körében forogni ? * Az utóbbi évtizedekben észrevehetően csökkent a tudomány társadalmi státusa és a tudományos tevékenység presztízse. A legriasztóbb az, hogy a pangás éveiben végbement a szovjet tudomány lemara­dása egy sor vezető területen, s elural­kodott „követő” fejlődése. * Szükségünk van rá, hogy marxista—leni­nista világnézeti és módszertani alapokon valóban fejlődésnek induljanak a társa­dalomtudományok. El kell végezni az át­alakítás olyan problémáinak objektív tu­dományos vizsgálatát, mint a gazdasági reform, a politikai rendszer rekonstruk­ciója, a demokratizálás, a humanista meg­újulás, a nemzetiségi viszonyok, az új politikai gondolkodásmódban és sok más kérdés. * Hagytuk, hogy belekényszerítsenek ben­nünket a fegyverkezési hajszába. Ez nem lehetett hatás nélkül az ország társadal­mi-gazdasági fejlődésére, nemzetközi helyzetére. Közben a fegyverkezési hajsza kritikus ponthoz közeledett. Ilyen körülmények között a béke és a leszerelés érdekében folytatott hagyományos politikai és tár­sadalmi tevékenységünk kezdett veszíteni meggyőző voltából. Élesebben fogalmaz­va: ha nem törtük volna meg a dolgok alakulásának ezt a logikáját, valóban a katonai konfrontáció szélére kerültünk volna. * Államközi kapcsolataink alapjává tettük a párbeszédet, a leszerelés területén pe­dig az átfogó kölcsönös ellenőrzésre való készséget. Sikerült-e csökkenteni a háborús ve­szélyt? Erre a kérdésre azt válaszolhat­juk, hogy igen, kétségtelenül. Az új politikai gondolkodás révén te­­­­lálhatunk új lehetőségeket arra, hogy a korábbinál szélesebb politikai alapon szálljunk szembe az erőpolitikával. Eze­ket az új lehetőségeket a századunk má­sodik felében felmerült új objektív té­nyezők is erősítik. * A pangás időszakában az irányító appa­rátus, amely annyira felduzzadt, hogy az országos minisztériumok száma megkö­zelítette a százat, a köztársasági minisz­tériumoké és főhatóságoké pedig a nyolc­százat, gyakorlatilag saját akaratát dik­tálta a gazdaságnak és a politikának. * Végül a létező politikai rendszer évtize­deken át főként a voluntarista intézkedé­sek és parancsok végrehajtásához alkal­mazkodott, nem pedig a társadalmi élet törvényes keretek közötti megszervezésé­hez. * Az átalakítás különösen nyilvánvalóvá tette jogrendszerünk konzervatív voltát, amely egyelőre jelentős hányadát tekint­ve nem demokratikus. Ezért számos ér­vényben levő jogszabály a társadalmi fej­lődés fékjévé vált. Emiatt van szükség a szovjet jogalkotás reformjára, amely­nek a jogi normák széles körét kell át­fognia, elsősorban a szocialista tulajdon­nal, a tervezéssel, a gazdálkodással, a munkaviszonnyal, az adó- és nyugdíj­­rendszerrel kapcsolatos normákat. A jog­alkotás megújításakor szigorúan tisztelet­ben kell tartani azt az elvet, hogy min­dent szabad, amit nem tilt a törvény.­­ A funkciók megosztását és elhatárolását fölülről kell kezdeni. A központi és a po­litikai bizottság ne vegye át a legfőbb államhatalmi és államigazgatási szervek funkcióit. Ami azoknak a feladata, azt maguk oldják is meg. A párt az állam­­hatalomban, a társadalomban levő kom­munistákon keresztül valósítja meg poli­tikáját. Minden pártszervezetnek szigo­rúan tiszteletben kell tartania az alkot­mányt és a szovjet törvényeket. Meg kell akadályozni azt, hogy a pártbizottságok közvetlen utasításokkal árasszák el az állami, gazdasági és társadalmi szerveze­teket.­­ Mi olyan szocializmust akarunk, amely megtisztul a múlt lerakódásaitól, s ugyan­akkor örökli mindazt a legjobbat, amit elméletünk megalapítója hozott létre, ami megtestesül népünk munkájában és erő­feszítéseiben. Olyan szocializmusra van szükségünk, amely az egész világ fejlődé­sének legjobb tapasztalatait tartalmazza, amely az egész emberiség vívmányait al­kalmazza. Célunk több demokráciát, több szocializ­must, jobb életet a dolgozónak. Felada­tunk hatalmas jelentőségű; új ösztönzést, új lendszeret kell adnunk a peresztrojká­nak, hogy visszafordíthatatlanná váljék.

Next