Ország-Világ, 1988. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1988-07-06 / 27. szám

ÁLOM, TERV, REMÉNY: A kórusiskola Ha azt mondjuk, Kodály Zol­tán Magyar Kórusiskola, bizo­nyára sokan gondolják, hogy létező intézményről van szó, hiszen logikusnak tűnik: ha a világon sok helyütt (immár évszázadok óta) működnek kó­rusiskolák, miért ne lenne ép­pen Kodály Zoltán hazájában? Ám — egyelőre — hiába is ke­resnénk a telefonkönyvben az iskola címét, ilyen tanintézet sajnos még nincs. Létezik azonban egy szép terv, s a re­mény, hogy a gondosan és nagy ügyszeretettel kimunkált terv­ből mielőbb valóság lesz.­­Ez év tavaszán megalakult a Kodály Zoltán Kórusiskolai Egyesület. Elnöke Forrai Kata­lin, társelnökei Szőnyi Erzsé­bet és Vámos László. Az egye­sület fő célja, hogy támogas­sa a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola létrehozását és működését. Az alapítandó is­kola oktatási és nevelési kon­cepcióját ifj. Sapszon Ferenc dolgozta ki. Az egyesület képviselői nem­rég a Magyar Zeneművészek Szövetségében tartott sajtótá­jékoztatójukon ismertették el­képzeléseiket, s kerestek újabb híveket ahhoz, hogy tervük ne csupán izgalmas szellemi ka­land legyen, hanem eleven, szép valósággá váljon. Elmond­ták: a kórusiskola fontosságát mind hazánkban (Pécs, Szom­bathely, Békéstarhos), mind Európa más országaiban (Anglia, Spanyolország, NSZK, NDK) kiemelkedő művészi színvonalú kórusok és iskolák igazolták. Ezeknek hagyomá­nyaira, tapasztalataira, vala­mint az eredeti Kodály-kon­­cepcióra is támaszkodva kíván majd működni a kórusiskola. Milyennek is álmodják (pon­tosabban: tervezik!) ezt az in­tézményt azok, akik megszüle­tése körül bábáskodnak? Nos, a tizenkét évfolyamos iskola magába foglalná az általános iskolát és a gimnáziumot, s ugyanott kapna helyet a zene­iskola, a nyelviskola, a kézmű­ves képzés, valamint a sporto­lást, népi táncot lehetővé tevő részleg. Szükség lenne jó né­hány gyakorlóteremre, jó lenne egy uszoda (mint a komplex képzés nélkülözhetetlen eleme), továbbá egy jó akusztikájú színházterem ... A világszínvo­nalú kóruskultúrához — mint a tájékoztatón elhangzott — hoz­zá tartozik az „akusztikán ne­­velődöttség”. Mivel a kórusok esetében az énekhang mint hangszer szerepel, igen jó, ha már a kezdő gyermek is meg­ismeri azt az élményt, hogy „a hangjával kitapétáz egy ter­met” ... Az oktatás, a zenei képzés és a szabadidő okos beosztása mindenképpen a harmonikus, szellemileg és testileg egyaránt jól nevelt személyiséget „céloz­za meg”. Ennek érdekében vál­tozásokat is szükségesnek tar­tanak, például a nyelvoktatás területén. A tervezet szerint a harmadik osztályban kezdőd­ne az angol nyelv tanítása, mint a mai nyelvtagozatos osztá­lyokban. Az ötödik osztályban egy évre társulna hozzá a la­tin nyelv, amely bevezeti a gyerekeket a klasszikus mű­veltség alapjaiba. A hatodik osztályban indulna az orosz nyelv oktatása, intenzívebben, mint a mai, alacsony óraszám­mal, sok évre széthúzott taní­tás. A gimnáziumban harma­dik nyelv lenne választható. Az iskola — mivel kollé­giumról egyelőre még álmodni se mernek — egyelőre csak budapesti tanulókat fogadna. Tehetséges gyerekeket, ám a képzésnél messzemenően fi­gyelembe véve azt, hogy „a te­hetséges gyermek is ember” ... Joga van tehát arra, hogy egy távolabbi cél érdekében ne kelljen már zsenge korban csu­pán egy dologra koncentrálnia, egyoldalú személyiséggé vál­nia. S bizonyára gondjuk lesz még arra az elvre is, amit a névadó, Kodály Zoltán meg­hagyott. A Mester ugyanis azt tanácsolta, hogy minden ének­zenei osztályba vegyenek fel két-három „mormogó gyereket” is, s nagy örömük lesz benne, amikor azt tapasztalják, hogy a jók között feljavulnak ők is... Hadd mondjuk el: igen ro­konszenves volt a zene és a szellem embereinek megnyilat­kozása; lelkesedésük, amely jó reményekre adhat okot az is­kola megszületését illetően. Gond persze van. Elvi támo­gatást és helyeslést már több­­felől kaptak, de még nem tud­ják, hol lesz az a (lehetőleg ré­gi, vastag falú) épület, amely céljaiknak megfelel és ottho­nuk lehetne. Az alapításra a nevelés helyzetét tekintve na­gyon indokoltan, de igen nehéz gazdasági helyzetben kerül sor. Ezért csörgedeznek már ado­mányok is az OTP 530—6791-es számlaszámára . . . Reméljük, beszámolhatunk majd arról is, hogy a szép terv­ből­­ valóság lett. NÉMETHI GYÖRGYI FOTO : HORVATH DAVID Doszt­oj­evszkij, a villamosvezető Villamoskerekek csattogása, a szerelvények gyakori csengetése ébreszti kora hajnalban a Néva­­parti várost. Hajnalban elsőnek a villamosok futnak át az össze­csukott hidakon és utolsónak hagyják el azokat éjjel, mielőtt szétnyílnának a hajók előtt. Az egyik ilyen villamost néhány év­vel ezelőtt még Dmitrij Doszto­jevszkij vezette. Csupán névrokonságról lenne szó? Nem: a leningrádi villamos­­vezető az író egyeneságú leszár­mazottja, dédunokája. Lev Tolsztoj egyik utóda ma a moszkvai egyetemen orosz nyel­vet tanít, tudós ember, sokat pub­likál. Nem lépett ugyan a nagy író nyomdokába, de nevét sokan ismerik az országban, sőt a szak­emberek külföldön is. A Doszto­jevszkijeket nem kapta szárnyá­ra a hír, pedig sokan közülük megpróbálkoztak az írással. Az író gyermekei novellákat írtak, lányának, Ljubának három regé­nyét is kiadták, Fjodor pedig elég jó verseket és elbeszéléseket írt, de miért, miért nem, valamennyit elégette. Ugyanakkor nagyszerűen rajzolt, amit valószínűleg ugyan­csak az apjától örökölt, hiszen tőle is sok tollra­jz maradt ránk, elsősorban a kéziratain, ami — úgy látszik — segítette a munká­ját. Dosztojevszkij dédunokája számba veszi az ősöket: — Nagyapám, Fjodor Fjodoro­­vics az ország első amatőr rádió­sai közé tartozott. Apámnak, Andrej Fjodorovicsnak az autó volt a szenvedélye. A finn hábo­rúba is egy autóversenyről vo­nult be. Magam rádiószerelő és villamosvezető szakmát tanultam, munkásember vagyok. Tavaly le­százalékoltak, azóta egy szerviz­ben javítom a rádiókat. Fia, Aljasa még csak tizenöt éves. Apja szerint lelkesedő tí­pus, jachtokról álmodik, és köz­ben írogat. Nemrég pályázatot nyert egy elbeszéléssel, amelyet a leningrádi blokád áttörésének évfordulójára küldöttel­. Szerinte a blokád áttöréséhez hozzájárul­tak a városban rekedt gyerekek is. „Naiv írás — szól az atyai íté­let —, de jó, hogy a gyerek ön­magát keresi.” Talán többeket érdekel a kér­dés : családi nevén kívül van-e valami köze a mai villamosveze­tőnek a nagy író életművéhez? — Az utódok közül szinte min­denki hozzájárult valamilyen for­mában a Dosztojevszkij-kutatás­­hoz. Apám például összeállította a Bűn és bűnhődés topográfiai térképét, vagyis Raszkolnyikov pétervári golgotáját. Az érdeklő­dők ma is gyakran megmásszák a Szrednyaja Podjacsinszkaja ut­ca 15. számú házának negyedik emeletére vezető öreg falépcsőt, amelyet Raszkolnyikov koptatott a 67-es lakásban élő uzsorás asz­­szonythoz tett látogatásai során. Apám egyébként úgy vélte, hogy az író nem véletlenül választotta hősének a Rogyion Romanovics Raszkolnyikov nevet, ezzel is ér­zékeltetni akarta a cári dinasztia,­­ a Romanov-ház széthullását.­'' 1968-ban bizottságot,j­állítottak fel Dosztojevszkij munkásságá­nak tanulmányozására. Felkér­tek, hogy legyek a Dosztojevszkij­­gyűjtemény tudományos tanácsá­nak tagja. Engem egyébként is már régóta foglalkoztattak az író feleségének, vagyis dédanyám­nak az emlékiratai. Aztán van még egy krimibe illő titok, ami nem hagy nyugodni. Jaltában An­na Grigorjevna, az író felesége halála után a Francia hotel­szo­bájából eltűnt néhány Doszto­jevszkij-kézirat. Azóta sem sike­rült a nyomukra akadni. Az író levelein kívül köztük volt a Ka­­ramazov-testvérek egy mindeddig ismeretlen változata. Sorsukról a kutatók különböző időkben egy­másnak homlokegyenest ellent­mondó nézeteket vallottak. Az egyik vélemény szerint az irato­kat ismeretlen személyek ellop­ták. Mások viszont úgy vélik, hogy Stefan Zweig vásárolta meg őket a kéziratgyűjteményé­be. Bízom benne, hogy nekem majd sikerül megtalálnom a pá­ratlan értékű dokumentumokat. Tavaly beszéltem a liechtensteini Eduard von Falz-Feyn báróval, akinek a családfája összekapcso­lódott a Dosztojevszkijekével. Megígérte, hogy munkámban se­gítségemre lesz. * Dmitrij Dosztojevszkij esténként hosszú sétára indul a Néva-par­­ton. Ha csak az ideje engedi, megvárja az utolsó villamost. Va­lahol félúton, két megálló között fékez a szerelvény, egy rövid csengetés, és a vezető kinyitja az ajtót. Van, aki a sötétben is fel­ismeri Dosztojevszkijt. P- j. FOTÓ:APN A legfiatalabb Dosztojevszkij Dmitrij Dosztojevszkij nagyapja sírjánál ORSZÁG-VILÁG 115 !

Next