Ország-Világ, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-04 / 1. szám
Apokalipszis Lockerbie-ber Ronald Miller, a nyugdíjas kőműves és felesége szerdán, december 21-én este éppen a televíziót nézte, amikor fantasztikus erejű robbanás rázta meg a házat . Miller a szó szoros értelmében fejjel előre belerepült a képernyőbe! Amikor vérző fejjel feltápászkodott, apokaliptikus látomásban volt része — háza mellett a földbe csapódott egy repülőgép letépett szárnya, a benzin azonnal lángra lobbant, Millerék háza és még vagy nyolc családi ház porrá égett. A házaspárnak csodával határos módon sikerült kimenekülnie a pokolból. A közelben húzódó A—74 jelzésű országúton közlekedő autók fáklyaként égtek. A Miller-háztól száz méterre egy helybéli lakos a szörnyű robaj hallatára kiszaladt az utcára, s látta, hogy egy kisfiú holtteste a levegőben szállva nekicsapódott a háztetőnek. Lockerbie, a két és fél ezer lakosú skót kisváros így élte át eddigi legnagyobb katasztrófáját — tizenhét halott —, s egyben a polgári légi közlekedés nyolcadik legnagyobb katasztrófáját. December 21-én tíz kilométeres magasságból a szó szoros értelmében telibe találta a Panam légitársaság lezuhanó Boeing 747-es óriás gépe a települést. Amikor a Panam 103-as jelzésű járata huszonöt perces késéssel felszállt a londoni Heathrow repülőtérről (a járat tulajdonképpen Frankfurt és New York között közlekedik, de két gép bonyolítja le — egy kisebb gép ugyanezzel a járatszámmal Frankfurtból Londonba viszi az utasokat, s onnan startol a nagyobbik), a társaság vezetői tisztában voltak azzal, hogy nincs kizárva a szabotázs lehetősége. A világ különböző légitársaságai, valamint az Interpol rendszeresen kapják a többnyire névtelen telefonokat és leveleket, amelyek robbantásos merényleteket, szabotázsakciókat jelentenek be. Mi ebben az esetben a teendő? A légitársaság aligha jelentheti be: „Kedves utasaink! Egy névtelen telefonáló arra figyelmeztet bennünket, hogy merényletet terveznek járatunk ellen! Kérem, cselekedjenek belátásuk szerint . ..” Megteheti viszont a szükséges intézkedéseket, gondosabban vizsgálhatja át a poggyászt, megpróbálkozhat a személyi motozás szigorításával stb. Ebben az esetben az történt, hogy december 5-én felhívta valaki az Egyesült Államok helsinki nagykövetségét, hogy a következő két héten belül merénylet készül a Panam társaság 103-as jelzésű járata ellen. Az amerikai nagykövetség ezt a figyelmeztetést azonnal megküldte a légitársaságoknak és az Interpolnak, s a finn rendőrség alaposan kivizsgálta a rejtélyes telefon hátterét. Kiderült, hogy a telefonáló egy Helsinkiben élő arab, aki egy másik arabot vádolt a merénylet előkészítésével. Azt állította, hogy az akciót az Abu Nidal vezette palesztin terrorista szervezet készíti elő, s egy finn nőt bérelnek fel futárnak. A merénylet előkészítésével vádolt arabnak valóban finn felesége volt, de a vádaskodás hátterében valószínűleg személyi ellentétek húzódtak meg, mert ez a telefonáló már több esetben is küldött az illetékeseknek hasonló figyelmeztetéseket, de kivétel nélkül mind vaklárma volt... A Panam londoni irodájának képviselői és a földi személyzet tehát úgy vélték, hogy megtették a szükséges óvintézkedéseket. A gép állandó kapcsolatot tartott a földi állomásokkal, s a pilóta — magyar idő szerint — este 20 óra 15 perckor még közölte, hogy minden rendben. Négy perccel később, anélkül, hogy a pilóta leadta volna a vészjelzést, a gép váratlanul eltűnt a radarernyőkről, és nemsokára rázuhant Lockerbie városkára. Az összes utas és a személyzet — 259 ember — szörnyethalt, köztük négy magyar ... A katasztrófa körülményei kezdettől fogva előtérbe állították a merénylet gyanúját. A gép ugyanis nem a földet érve, hanem még a levegőben robbant fel, méghozzá olyan erővel, hogy darabjai tizenöt kilométeres körzetben szóródtak szét! A vizsgálat során megtalálták eg fémvázas bőrönd maradványait. A még Londonban feladott bőrönd alapos tanulmányozása nyomán a szakértők meggyőződéssel állítják: a merénylő ebben rejtette el a plasztikbombát. Mi is a plasztikbomba? Olyan képlékeny robbanóanyag, amelynek jelenlétét nem mutatja ki a hagyományos átvilágító készülék. A képernyőn körülbelül olyan gyanúsnak tűnik, mint egy gyapjúpulóver. Volt már eset, hogy a plasztikbombát rádióba vagy magnóba „gyúrva” rejtették el, s csak abban az esetben találták volna meg, ha minden egyes ruhadarabot és tárgyat kézzel, igen alaposan átvizsgáltak volna. Igaz, a plasztikbomba robbantásához detonátorra és áramforrásra is szükség van, de ma már akadnak gyufaszál méretű detonátorok, és áramforrásnak elegendő egy kvarcóra mai eleme is. Eszerint a légi közlekedés tehetetlen a légi terrorizmussal szemben? Szó sincs róla, mert éppen a mostanihoz kísértetiesen hasonló 1985. évi merénylet nyomán — ekkor az Air India légitársaság Boeing óriás gépét pusztították el az Atlanti-óceán fölött — kezdték meg az Egyesült Államokban a plasztikbomba kimutatására alkalmas készülék kifejlesztését. Ez a készülék — pontosan akkora, mint a hagyományos repülőtéri röntgen — ki tudja „szagolni” a plasztikbomba jelenlétét, s meg tudja akadályozni e rafinált fegyver bevetését. Csak egy a bökkenő: ma még 1 millió dollárba kerül egy ilyen készülék. Tehát nem minden repülőtér engedheti meg magának ezt a luxust, s az is közismert, hogy ma még számos repülőtérnek van olyan gyenge pontja, amelyet a terroristák kihasználhatnak. Addig is a nemzetközi összefogás a járható út. A polgári légi közlekedés történetében alighanem egyedülálló az a nyomozás, amelyet az amerikai BTSI és a brit Scotland Yard indított el a tettesek kézre kerítésére. A Boeing 747-es óriásgép Hatalmas kráter Lockerbie központjában — itt csapódott be a gép egyik szárnya az üzemanyagtartállyal 4 I ORSAAGIVILÁG