Ország-Világ, 1990. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-03 / 1. szám
Egy esztendő leforgása alatt harmadik tulajdonos birtokolja az „Izzót”, mai nevén a Tungsram Részvénytársaságot. 1988 decemberében a Magyar Hitel Bank hatmilliárd forinttal megemelte a vállalat alaptőkéjét, s ezzel birtokába került a részvények 92 százaléka. Az MHB a múlt év tavaszán a részvényeknek csaknem a felét eladta az osztrák Girozentrale által összehozott nyugat-európai bankcsoportnak, 1989. december 19-én pedig aláírták azt a szerződést, amelynek értelmében az Egyesült Államok harmadik legnagyobb vállalata, a General Electric megvásárolta a részvények felét, s ezenfelül még egy részvényt. A Girozentrale 110, a GE pedig 150 millió dollárt fizetett. A különbözeten, a 40 millió dolláron a Girozentrale és az MHB osztozott. Joggal kelthetik az egymást gyorsan követő ügyletek a kapkodás látszatát, s táplálhatják a nemzeti vagyon kiárusítása és a termelés érdekei mellőzésének vádját. Tények bizonyítják azonban, hogy Tungsram ebben az évtizedben — önhibáján kívül — válságba jutott. Noha termelése — és azon belül tőkés exportja — folyamatosan növekedett, közel százéves történetében először 1982-ben veszteségessé vált, majd 1986-ban elérte eddigi legnagyobb nyereségét. Az ezt követő években mégse tudta kigazdálkodni a legszükségesebb fejlesztési összegeket sem, ami a fényforrásgyártás világszerte rohamos fejlődése idején magában is veszedelmes állapot. A kiút keresésében a vállalat már nem támaszkodhatott intézményes iparirányítási megoldásokra; a hitelbanki tulajdonlás — lényegében állami tőkekivonást jelentve — K, az említett ügyletekhez vezetett.J — Milyen szakaszai és eszközei voltak az állami tőke kivonásának? — Így hangozott első kérdésünk Gábor Andráshoz, a Tungsram Rt. elnök-vezérigazgatójához, a Magyar Gazdasági Kamara elnökéhez. — Központosított állami tulajdonlás esetén a költségvetésnek óriási szerepe van — válaszolta. — Amikor a 70-es években az állam hitelből való fejlesztésre buzdított, szót fogadtunk. Tudatában voltunk, hogy a hiteltörlesztés idején növekedni fognak a vállalat terhei. Bíztunk azonban gyarapodó tőkés exportunkban: a hitelfelvétel éveiben magas volt a dollárnak forintban kifejezett ára, nem félhettünk a törlesztés és az adó forintterhétől. 1978—82 között azonban a dollár árfolyama 33-36 forint körüli értéken állott, ami a számunkra azt jelentette, hogy a termékeinkért kapott minden egyes dolláron 15-20 forintot veszítettünk. — Hiába karcsúsítottuk drasztikus létszámleépítéssel vállalatunkat (a korábbi 36 ezer ember foglalkoztatása helyett ma 17 200 fővel számolunk), üzemek le- és eladásával. Hiába szélesítettük termékeink körét. Hiába növekedett tőkés exportunk ezekben az években is. Az „adóágon” leírhatatlan terhek szakadtak ránk, amin a hitelelengedés sem segített. 1985-ben 2,6 milliárd forint hitelt engedtek el, ugyanakkor a Tungsram 4 milliárd forint adót fizetett. Csak a tőkés export 1985—87 közötti preferálásával tért kissé magához a vállalat. Ezt a támogatást azonban tavaly ismét nélkülöznünk kellett. — A Girozentrale-ügylet felmerültekor ön több ízben tiltakozott a Tungsram részvényeinek a konkurensei számára történő eladása ellen. Vállalata részvényeinek többsége most mégis egykori legnagyobb versenytársának tulajdonába ment át. Változott volna az ön véleménye? — Nem változott. Tiltakozásom a részvények versenytársaink számára történő továbbadása ellen szólt, s annyiban sikeres is, hogy a szerződésben kikötötték: a külön listán felsorolt konkurens cégek — köztük a General Electric — nem vásárolhatnak a részvényekből, ha a Girozentrale esetleg tovább kívánná adni azokat. Tiltakozásom oka a banktőke ipari-szakmai ellenőrizhetetlenségében rejlik. Szándéka ugyanis csupán a befektetett tőke gyors és haszonnal járó megtérülésére irányul. Termelési érdekekre csak annyiban van tekintettel, hogy a továbbadni kívánt gyárat némi kondíciójavítással értékesebbé tegye. Ez a Girozentralénak sikerült: a Tungsram hirtelen továbbadásával 20 millió dollár nyereségre tett szert, anélkül, hogy a vállalatba akár csak egy centet fektetett volna! — Másként fogható fel a General Electric-kel kötött házasságunk. Főként termeléssel foglalkozó transznacionális vállalatok hasonló fúziója manapság már világjelenség. Nemcsak a gyártóhelyek s a termékek elhelyezése tekintetében, de tulajdonosi körben is. Ettől a magyar ipar nagyvállalatai sem tarthatják magukat távol. — A General Electric-et négyféle érdek vezette hozzánk — kezdte a felsorolást az elnök-vezérigazgató. — Az első: fel kell készülnie az európai piac 1992-beli integrációjára, amikor az eddiginél is nehezebben tudja majd értékesíteni termékeit kontinensünkön. Valakivel tehát össze kell fognia. Kisebb angol cégekkel való sikertelen tárgyalásai után kötött ki nálunk. A Tungsramnak régi, szervezett, széles körű, jól kiépített európai piaca van. Kereskedelmi hálózatunkhoz 20 millió dollárért ideadta saját értékesítési szervezetét, s kötelezettséget vállalt közös nyugat-európai forgalmunk öt év alatti megkétszerezésére. Másik érdekét az diktálja, hogy Európában nincs autólámpaeladása, mi pedig bent vagyunk a nyugat- és kelet-európai autógyáraikban. Harmadik érdeke a kelet-európai és a szovjet piac kinyíló kapuiból következik: itt kell állnia a kapuk előtt. Negyedik érdekét a saját országán belüli politizálásban fogalmazhatjuk meg. 150 millió dollárnak kelet-európai cégbe való befektetése még az Egyesült Államok harmadik legnagyobb vállalata részéről is óriási üzleti elhatározás, politikai demonstráció! Különösen, ha egy össz-egészében 206 millió dollár értékű vállalat közel kétharmadának megvételére irányul. — Saját érdekeink szerint végiggondolva a tényeket, a Tungsram esetében cáfolhatók-e a spontán privatizálással okozható károk, a „kiárusítás” esetleges vádjai? — Teljes mértékben cáfolhatók — válaszolta határozottan Gábor András. — Példaként említem, hogy a GE 50 millió dollárt fog befektetni a Tungsramba, majd vállalja a betanítást itthon és az Egyesült Államokban, összeillesztjük információs rendszerünket, számítástechnikai hátterünket. Együtt fogunk mozogni a világban, amennyire a konkurencia hagy bennünket mozogni, mert rettenetesen nagy a verseny. — Spontán privatizálódás volt-e miénk? — tűnődött Gábor András. — Annak mondható, hiszen államigazgatási intézmények nem működtek közre. De nem a spontaneitás minősít károsnak vagy hasznosnak egy ügyletet, hanem a végrehajtás módja. Már a Girozentrale-ügyletet megelőzően érzékeltettük a Tungsram anyagiakban és szellemiekben fekvő vagyonát. A hónapokon át tartó munkát a világ egyik legnagyobb vagyonértékelő cége, a Price Waterhouse végezte. Egy pénzintézeti tanulmány keretében a Girozentrale ezt az értékelést megküldte mintegy 30 banknak, amelyek közül 14 ismert pénzintézet, köztük a Deutsche Bank jelentkezett a Tungsram-részvények vételét célzó konzorcium megalakítására. Ez a legtisztességesebb, nemzetközileg elismert módja egy vállalat részbeni eladásának. Támadhatatlan. — Elégedett-e a Magyar Gazdasági Kamara azzal a nyilvánosságra hozott válasszal, amit a miniszterelnök nevében küldtek az ön levelére, amely a tulajdonreformról szólt? — Nem vagyok elégedett — felelte a Magyar Gazdasági Kamara elnökeként Gábor András. — Ezt nem tekinthetjük a levelünkre adott válasznak. Mi azt írtuk, hogy nem kell visszafogni a privatizációt. Ellenben mindennél fontosabb a kormány tulajdonreform-koncepciójának gyors kidolgozása. Nem értek egyet és sokan mások sem értenek egyet az Állami Vagyon Alap szuperszervezetének létrehozásával, mert vele csak az államigazgatási szemléletű, költségvetési módszereket alkalmazó hivatalok száma gyarapodna. Ha ebben a tekintetben lehet csinálni valamit, azt csak üzleti módon, banki eszközökkel lehet. Amint az a Tungsram esetében történt. — Végezetül engedjen meg egy tréfásnak ható, de komoly tartalmú kérdést. Kiknek „világít” ezután az izzó? — Elsősorban a magyar államkasszának lesz — illetve már van — belőle haszna. Rövid távon a vételárnak az utolsó centig történő dollárbefizetéséből, hiszen a vételár nem a Tungsramot, s a dollár nem a Magyar Hitel Bankot illeti. Közép- és hosszú távon az amerikai—magyar vegyes vállalatunk növekvő eredményessége arányában gyarapodó befizetéseinkből... Gyáron belül azoknak a munkavállalóknak „világít” majd, akik szorgalmasak, tehetségesek ... a jövőben jobban világítunk mindenkinek, aki lakásban, középületben, köztereken továbbra is a mi fényforrásainkat alkalmazza, mert a Tungsramnak nagyobb lesz a fénye, visszatér századeleji tündöklése. Szakmai házasságunkban ugyanis felhasználjuk az energiatakarékos fényforrások előállításának minden újdonságát. Gyártani fogunk minden olyan korszerű fényforrást, amellyel a General Electric az utóbbi években megjelent a világpiacon, s amely eddig természetszerűen hiányzott a Tungsram termékei közül... A Tungsram tehát még önmaga számára is jobban fog világítani. Fábián GáborFotó: Szántó Tamás ..........