Ország-Világ, 1885 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1885-07-04 / 27. szám
1885. telepet láthatjuk, a munkáslakások, hivatalok és egyéb épületek csinos miniature utánzatban, a talaj és domborzati viszonyok feltüntetésével együtt; a talaj és rétegképződést egy függélyes átmetszet mutatja. A vékony rétegű televényföld takaró alatt kavics, majd különféle színű és keménységű agyaggal váltakozó, csillámos homokkő rétegek következnek, ezek alatt vonul végig egy fekete kékes víz át nem eresztő agyagréteg (parlag), mely alatt következik a tiszta só . Szlatinán a sótelep egyre-másra 120 méter vastag, kiterjedését jobbra balra még nem ismerik. Hat aknában vájják benne a sót, ezekben a sómennyiséget vagy 220 millió métermázsára becsülik. Sugatagon 1600 méter hosszúságban és dőlés irányában 500 méternyire van feltárva DANI NEM LEHET.Ő a sótelep, amelynek a sómennyiségét 250 millió métermázsára teszik. Ez óriási sótömegek, amelyeken tehát az egész vidék nyugszik, a mintában vagy két köbméternyi sótömzsök által vannak képviselve. Ezeknek a kivájt belseje tünteti fel az igazi aknákat és tárnákat, oly híven és részletesen utánozva, hogy a művelési mód is szemlélhetővé van téve. A máramarosi kincstári bányákban a csarnokrendszer az ú. n. talpművelettel van alkalmazásban. A sófejtés csákányok és vasékek segítségével történik ; a bánya talpán 2 — 3 méter hoszszú, 1 méter széles táblákat, mintegy fél méter vastagságban körülvéselnek a szélélű csákánynyal, s vasékekkel kiemelnek, az így nyert sótáblákat pedig 50 kg. súlyú koczka alakú darabokra osztják; ez az alaksó. Az alaksón kívül nyert kisebb darabok és törmelék megőröltetvén, zsákokba csomagolva jön forgalomba. A máramarosi bányák közül legtöbbet termel a szlatinai, évenként 350 ezer métermázsát; a munkálatok villamos világítás mellett történnek. A külfödi kivitel aránylag csekély, mindössze 114 ezer métermázsa, amely kivitel Szerbia, Bulgária és Bosznia közt oszlik meg. A sóbányászaton kívül még a fém- és vasbányászat termékeit foglalja magában a pavilion földszinti része ; a fémbányászat leginkább az egyes bányavidékek, úgymint a selmecz körmöczi, felsőmagyarországi, nagybányai, erdélyi és délmagyarországi bányavidék átnézetes geológiai térképei s az egyes vidékekről való nyers termények által van bemutatva; ezek közül a selmeczbányai vegyelemző hivatal elektrolytikus rézlemezei (rézoldatból elektromos áram behatása folytán kivált rézlemezek), néhány ritka ásvány, pl. a Hanerit, melyből egy pár jegecz 100 forintot ér, és az eladó kisebb-nagyobb ásványgyűjtemények (10 írttól 60 forintig) érdemelnek megemlítést. A vasipar bemutatására annyi mindenféle vastárgyat és aczélmunkát helyeztek el állványokon, raktak gólyába és függesztettek a falra, hogy szinte azt a benyomást nyerjük, mintha egy jól felszerelt vaskereskedésben időznénk; itt-ott különösen meg vannak jelölve azok a tárgyak, melyek mint egy új magyar iparág termékei szerepelnek. Töméntelen vasedény, mázas és mázatlan fazekak és lábasok, egészben és átmetszetben, kályhák, csövek, üstök, hengerek, csapok, csavarok, lánczok, rudak, lemezek, fúró és vágó eszközök, ásók, kapák, ekevasak, kaszapengék, fejszék, balták, kalapácsok és szegeknek sokadalma van hivatva arra, hogy a magyar vasipar haladásáról tanúságot tegyenek. Fel kell még említenem a szélaknai drótkötélgyár mutatványait is, amennyiben a drótból font kötelek újabban kiterjedt használatnak kezdenek örvendeni. A drótkötél egyik legérdekesebb alkalmazását kétségtelenül az ú. n. drótkötélpályáknál találja, amilyen kicsiben, a terem félmagasságában, egy óramű által hajtva teljes működésben látható. Meglehetős mulattató látvány nézegetni, miként haladnak szép sorban egymásután a mozgó kötél által vonszolt kicsike függő talyigák és megkerülve a végstáczió kerekét, térnek ismét vissza a kifeszített kötélen a kiinduló ponthoz. A terem falán köröskörül sikerült rajzban van feltüntetve a világ egyik leghosszabb drótkötél-pályája, amely 30,542 méter távolból szállítja a gyalári bányából a vasérczeket a vajda-hunyadi olvasztóba. Magyarország úgyszólván kimeríthetetlen vas-, szénás sótelepein kívül még gazdag arany, ezüst, réz és más arcztelepnek is örvend, amelyekben már régi időktől fogva nagyszerű fémbányászat fejlődött, miáltal a talaj terméketlensége miatt különben megtelepedésre nem alkalmas hegyvidékek megnépesültek és gazdag bányavárosok keletkeztek. Újabb időben, 1867— 68-tól kezdve a fémbányászat, nevezetesen az ezüst és rézbányászat meglehetős hanyatlásnak indult, helyébe azonban a vasipar és a szénbányászat a virágzásnak igen magas fokára lépett. Érdekesek e tekintetben a bányászati szakbizottság katalógusához csatolt és az ország bányászati statisztikáját feltüntető diagrammák, amelyekben úgy a bányatermelés mennyisége, mint annak értéke 1864-től 1884-ig, évről évre métermázsában és forintokban van feltüntetve. E szerint, hogy csak néhányat említsek, aranyban a legnagyobb termelés 1876- ban volt 1900 kgmal, 2 és fél millió forint értékben. Ezüstben a maximum 1867-ben éretett el 27 ezer kgmal szintén közel 2 és fél millió frt értékben, de a következő években oly rohamos volt a hanyatlás, hogy 1882-ben és hasonlóan tavaly is csak 17 ezer kgot termeltek, másfél millió frt értékig. Ellenben a széntermelés folytonos emelkedésben van, így fekete szénből tavaly 9 millió méter mázsát bányásztak ki több mint 4 millió frt értékben, míg 1864- ben az összes termelés csak 3 és fél millió mázsát tett ki 1 millió és 200 ezer forint értékben, amely adatokból egyúttal az is következik, hogy a fekete szén értéke ez idő alatt emelkedett. A barna szén termelése is folytonos növekedésben van, de az értéke nem tart vele egyenlő lépést, tehát a barna szénnek a fokozott termelés lenyomta az árát. Még csak a vasról egy-két szót. A szintende nyersvas termelése legnagyobb volt 1873-ban, másfél millió métermázsával és 9 millió frt értékben ; ezután hanyatlás következett be, és 1879-ben állt be a minimum 4 millió forinttal; azóta ismét állandó emelkedés mutatkozik a termelésben, de nem megfelelőleg az árban is, amennyiben pl. tavaly többet termeltek, mint valaha, de a bevétel csak hatodfél millió írtra rúgott. Aki a grafikai kimutatások megértésében jártas, a többi fémekre vonatkozó hasonló adatokat is meg fogja találni, nem csak az említett könyvben, hanem a csarnokban mindenfelé kifüggesztett táblázatokon is, akinek azonban az efélékhez türelme nincsen, jobban cselekszik, ha felmenvén az emeletre, megtanulja a pénzverésnek titkait, amelyek ott közszemlére vannak bocsátva. Nevezetesen az ezüst egyforintosok, és a 20 frankos magyar aranyok verését látjuk egymásután következő fázisaiban feltüntetve. A nyers zúzó vagy mosóaranynak sokféle műveleten kell keresztül mennie, míg tiszta színaranynyá lesz, amelyből a kellő réz hozzáadásával azok a lemezek készülnek, amikből a r.MENYK UTANI ORSZÁG-VILÁG: 441