Ország-Világ, 1892 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1892-12-03 / 49. szám
■X1IL évfolyam Budapest, 1892 deczember 3. 4-9-ik szám ORSZÁG-VILAG Hirdetések helyben fölvétetnek a kiadóhivatalban (Erzsébet-körút 12. sz. a.) és bármelyik hirdetési iroda útján.Felelős szerkesztő: BENEDEK ELEK, Franczia-, Angolország-, Belgium- és Hollandiából hirdetéseket John F. Jones et Gie (Páris) irodájától fogadunk el. Szerkesztőség és Kiadóhivatal : BUDAPEST, VII. KERÜLET, ERZSÉBET KÖRÚT 12. SZÁM, HOVÁ A LAPNAK SZÁNT KÖZLEMÉNYEK KÜLDENDŐK. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre._ 8 fut ! Negyedévbe— _ 2 frt — kk Félévre ..................... 4 . egy hóra — — 170 • Egyes szám ára 16 kr., kettős számé 30 kr. Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK A PALLAS IROD. ÉS NYOMDAI RÉSZVÉNYTÁRSASÁGHOZ (IV, KECSKEMÉTI-UTCZA 6. SZ.) KÜLDENDŐK. NADIA. REGÉNY. Irta GEORGES NAZIM. — Ford. MOLNÁR GYULA. (Folytatás. IX. A farsang. Mikor fáradalma kissé lecsillapodott, Róbert elkezdett gondolkozni és csak egy mentőeszméje maradt: elutazni, elutazni, de rögtön, elfutni messze e helyről. Lemond a szabadság idejének meghosszabbításáról és újra megkezdi kemény életmódját a tengeren, aztán kérelmezni fogja, hogy küldjék el messze hadi szolgálatra, hol ha szenvedni fog, ha meg is hal, de együtt teszi ezt lojális bajtársai társaságában, küzdve a kötelességért és a hazájáért. Keserűséggel teli lelke szomjazta a távoli vidéket, hol nagy, hősies tetteket vihet végbe, messze ettől a csalárd világtól, az emberek álnokságaitól. Igen, utazni fog haladéktalanul, rögtön. És már fel is kelt, elhatározván magát arra, hogy Cimierbe megy és tudomására hozza anyjának is szándékát. Hanem akkor elgondolta, hogy minő nagy fájdalmat okozna e felvilágosítással az édesanyjának. Jól tudta, minő aggodalmakat állanak ki a nők, míg ő távol van. Vájjon volna-e bátorsága, hogy ily kínra kárhoztassa őket, főként most, mikor és a szegény kis Blanche oly beteges? Aztán elhagyja-e a kedves húgát most, anélkül, hogy tudná, mi lesz tt vele, talán sohasem látná többé 'v'fe viszont? Könyek peregtek elő szemeiből és nagy megkönnyebbülés szállotta meg lelkét. Fernand őszinte, de fájdalmas•* figyelmeztetése, fölfedezése ott csengett a füleiben; de haragja enyhült és az imádott leányka iránt mély szánalmat érzett, melyben összpontosult egész gyöngédsége. Szinte elképzelte az egészségtelen, megromlott családi tűzhelyet, hol a szegény leányka gyermekségét töltötte el, elvetemült anyja és ama méltatlan ember társaságában magában pedig mentegetni kezdte Nadiát, ki ha el is bukott, a hiba nem őt terheli. És aztán kezdte kétségbe vonni az elbukást. Hogy Louvackék áruba bocsátják leányuk szépségét, ezáltal akarva növelni ingadozó vagyonukat, az még elfogadható indok. De hogy Nadia félre téve a szégyent, elfogadja a vásárt, ez már hihetetlen dolog volt, melyet beigazolni szükséges Fájdalom! kénytelen volt maga előtt is bevallani Róbert, hogy ebben a felfordult és különös világban még a valószínűtlen dolog is lehetségessé válhatik. Nem, nem utazhatik el. Hiszen bármily messze távozzék is el, a kétség mardosó kínjai nem hagyják nyugodni egy perezre sem. Meg kell tudni mindent és meg is fog tudni. Ha vétkes, úgy megvetésével fogja sújtani és kitépi szívéből a leánykának még az emlékét is. Ha pedig ártatlan, tiszta, környezetének szennyes volta daczára is, bár nem lesz méltó szerelmére, mégis megérdemli a szánalmát. Elhatározta, hogy marad. Boldogsága, élete forog kockán, azért is le fogja tudni tépni az álarczokat és bele fog hatolni a titokba teljesen. Beállott az éjjel, sietett Cimierbe és arczára nyugalmat erőszakolt, hogy kedvesei ne gyanítsanak semmit. Az ebéd ideje már elmúlt és Bianche nyugtalankodni kezdett. — Attól féltünk, hogy valami bajod történhetik ! — szólt a leányka, amint Róbert belépett. — Megnyugtattam Blanche-ot, — mondá anyja de látva, hogy nem jösz még, azt hittem, hogy Lamarque úrral ebédelsz együtt. — Akkor tudósítottalak volna, — felelte Róbert. — Nem, egy kissé megkéstünk a körben. Asztalhoz ültek és a fiatalember élénken mesélte el a lóversenyen látott dolgokat, észre sem vették, hogy mily keveset eszik. Az ebéd után nemsokára visszavonult, fáradtságát hozva fel ürügyül. Másnap a helytartósági épületbe ment és Fernand után tudakozódott. — Sokat elmélkedtem a felett, — mondá Róbert, — amit tegnap nekem elmondtál... Nincs erőm ahhoz, hogy azt, kit mindennek daczára annyira szeretek, bizonyítékok nélkül, elítéljek. Látni, figyelni akarom őt. És mikor már bizonyságot szereztem, meglátom, hogy mit kell tennem. Mindez ideig köztünk marad ez, úgy-e ? — A manót! — Aztán még egy más szívességre kérlek, lessz szíves engem továbbra is is kalauzolni azokban a szalonokban hol eladdig csak unalomból jelentem meg... és hová most már egyéb dolog szólít. És csakugyan, ez időtől kezdve Róbert a legszorgalmasabb kísérője lett az irodafőnöknek, kivel együtt látogatták és keresték fel a mulatságokat. Mikor Nadia megjelent, Róbert elvegyült a tömegben, de figyelemmel kísérte és távozásáig semmi sem kerülte ki tekintetét. Főkép a kurlandi nagyherczeg volt állandó megfigyelésének tárgya; oly tekintettel nézte mindannyiszor a herczeget, hogy egy este, a spanyol konzulátus estélyén, Fernand megérintette a karját, halkan mondá neki: — Vigyázz!... ha figyelsz is, téged is könnyen figyelemmel kísérhetnek. És Róbert egy szemközt lévő tükörben csakugyan megpillantotta Préloffot, a kurlandi herczeg szárnysegédjét, ki mögötte ült és kissé elrejtőzve a zöld növényzet között, élénken ügyelte Róbertet, mintha feladata lett volna. A fiatalember megfordult és reá irányozta szemeit az ezredesre, pillanatig tekintetük, mint két élesre fent kard, keresztezte egymást. Még néhány perc és a dolog magyarázatra került volna. Hanem az ezredes kétségtelenül nem akarta idáig vinni a dolgot, mert úgy telt, mintha szólították volna és elhagyta a helyét. Egyébiránt bármikép is erőlködött Róbert, nem fedezett föl semmit. Nadia vidám volt, mint szokott lenni és egyformán osztogatta mosolyát és A PRIMADONNA. — Gause bajza.