Ország-Világ, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1897-01-03 / 1. szám
XVIII. évfolyam. Budapest, 1897. január 3. 1-ső szám. ORSZAG-VIIIAG (A) SZEPIRODAI WHO ÉS ISMERETTERJESZTŐ KÉPES HETIEHP g) Hirdetések helyben fölvétetnek a kiadóhivatalban (Hold-utcza 7.) és bármelyik hirdetési irodában. *“*Felelős szerkesztő: D* VÁRADI ANTAL Franczia-, Angolország-, Belgium- és Hollandiából hirdetéseket . John F. Jones & Cie. (Páris) irodájából fogadunk el. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, VIII. kerület, Kerepesi út 1. szám hová a lapnak szánt közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: Budapest, V. kerület, Hold-utcza 7. szám. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre.................... 8 frt I Negyedévre..................... 2 frt Félévre......................... 4 frt j Egy hóra..................... 70 kr. Egyes szám ára 20 kr. Az előfizetési pénzek csakis az ORSZÁGOS IRODALMI RÉSZVÉNYTÁRSASÁGHOZ az ORSZÁG-VILÁG kiadóhivatalának Budapest, V. kerület, Hold-utcza 7. szám küldendők. A közel egy év óta üresedésben lévő három katholikus püspökség közül a kormány az elmúlt hetekben töltött be kettőt. A rozsnyói püspöki székbe, Schopper György örökébe Ivánkovics János, volt szeged-rókusi plébános, aztán országgyűlési képviselő, legutóbb pedig a kultuszminisztériumban a katholikus ügyek előadója került. A lugosi püspökséget dr. Radu Demeterrel töltötték be, akinek az arczképét mai számunkban mutatjuk be olvasóinknak. Hátra van még a leggazdagabb és legjelentősebb püspöki szék betöltése: a pécsi püspökségé, melyet Dulánszky Nándor, a pécsi dóm restaurátora a múlt év februárjában hagyott árván. A pécsi püspökségre kombináczióban volt a legutóbbi időkig Steiner Fülöp székesfehérvári püspök, azután gróf Majláth Gusztáv esztergomi kanonok, Fehér Ipoly pannonhalmi főapát és Fraknói Vilmos czímzetes püspök, a tudós történetíró. De ezek még csak kombinácziók; a valóság ott kezdődik, mikor a hivatalos lap élén cicerós betűkkel megjelenik a legfelsőbb kézirat, hogy »vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszterem előterjesztésére . . .« stb. Ez a valóság dr. Radu Demeterre, az új lugosi püspökre már bekövetkezett. Ahogy Fraknói Vilmost is külföldről, Rómából czitálná haza az esetleges kinevező dekrétum, úgy Radu Demetert is idegen országban, Bukarestben érte a magyar püspöki méltóság elnyerésének híre. Dr. Radu Demeter magyar földön született, magyar földön tanult, s csak későbbi éveiben költözködött ki Romániába. Azzal a bizodalommal és reménynyel fogadták kinevezését mindenütt, hogy a hosszas külföldi tartózkodás nem vetkőztette ki magyar érzelmeiből, ellenkezőleg, a külföldön tanulta meg igazán szeretni magyar hazáját, s hazafias, bölcs kormányzatával a magyarság igaz barátaivá teszi híveit is, akik közt bizony ez idő szerint nem egy akad, aki nemcsak hogy idegenkedik tőlünk, hanem titokban ellenünk Dr. Radu Demeter*. is áskálódik. Magyar születése, a magyar államban elfoglalt magas egyházi méltósága bizonyára megtanítják dr. Radu Demetert a magyar viszonyok helyes és tökéletes ismeretére ; az a hosszabb idő, amit Bukarestben, a románok között töltött, képesíti arra, hogy tiszta szemmel lássa, kellően megítélhesse a román viszonyokat. Ha ezt a két tapasztalatát egybeveti, és minden tetténél, mondásánál, cselekedeténél irányadóul használja, akkor mindenfelől meg lehetnek elégedve püspöki kormányzatával. Hiszen nem kellenek túlzó soviniszták a püspöki székekbe; bőven elég, ha egy tisztán látó, helyesen ítélkező ember használja fel jól azt a hatalmat, amit a kinevezés meg a felszentelés kezeibe letett. A magyar görög katholikusok között egy más országrészben újabban egy mindinkább erősbödő, hazafias törekvés kapott lábra; az, hogy a görög nyelvű lithurgia helyére, megillető jogaiba a magyar nyelvet ültessék. Ez a törekvés, úgy hírlik, nem talált valami nagy támogatásra a római szentszék részéről, s a hajdúdoroghi magyar püspökség alkalmasint hosszú ideig még csak puszta ábránd lesz. És még nagyobb ábránd az, hogy ez az áramlat tovább terjedjen s az országban élő sokféle nyelvű görög katholikus hívők egyértelmű óhajtásává váljon. Azt bizony nem egyhamar lesz módunkban hírül adni, hogy a lugosi görög katholikus püspökség lithurgiáját magyar nyelvűvé akarják tenni. Nemzedékeknek kellene felnőni, megcsontosodott, makacs gondolkozásmódnak megváltozni, hogy mindez bekövetkezzék. Mennyiben lesz erre biztató a dr. Radu Demeter püspöki kormányzata, azt ez idő szerint senki nem tudhatja. A magyar nyilvánosság előtt neve eddig nem igen szerepelt, úgy, hogy szándékával, célzataival nem lehetünk tisztában. És Bukarestben töltött ideje mindenre alkalmasabb volt, mint hogy ott magyar érzületével tüntessen. Ám hagyja meg a régi nyelvet a régi jogaiban, a régi lithurgiát a régi sérthetetlenségében, csak hasson oda, hogy híveinek gondolkozásmódját változtassa magyarrá, érzületét nemzetivé. Ha jóindulatot olt a szívekbe az eddigi makacs gyűlölködés helyett, hazafiságot az eddigi külföldre kacsintgató nemzetellenes törekvések helyett, ha nyílt, becsületes barátokat szerez az eddig titokban lappangó ellenségek helyébe, akkor Lugos új püspöke minden dicséretre érdemes lesz. Az ezredik évforduló esztendejében püspökké kinevezett dr. Radu Demeter bizonyára tudni fogja a módját, hogy hogyan kell erre törekednie. Eddigi pályafutásában abban a szerencsében részesült, hogy megismerkedhetett alapjában mind a két nemzetiséggel, a magyarral is, meg a románnal is; ezt a tapasztalását bőven kamatoztathatja püspöki méltóságában. Ha már az ezeréves Magyarország nem is kelt lelkesedést minden fiában, bizonyára lelkesedést s hazafiasságot ébreszt legfőbb támaszaiban, akik közül valók az egyház püspökei is. Est