Ország-Világ, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)
1902-07-06 / 27. szám
XXIII. évfolyam. Budapest, 1902. julius 6. 27. Szárír. FELELŐS SZERKESZTŐ Dr. VÁRADI ANTAL. TÁRSSZERKESZTŐ Dr. FALK ZSIGMOND. Előfizetési ára: Egész évre 16 korona, félévre 8 korona, negyedévre 4 korona. Egyes szám ára 40 fillér. Díszpéldány előfizetési ára egész évre 40 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Hold-utcza 7. Kiadja az Országos Irodalmi Részvénytársaság. —- 15 Regény XII. fejezetben. (1). ELSŐ FEJEZET. A mint a gyorsvonat Turócz kies fensíkjáról nyilsebesen száguldott az Árva völgyén át, Liptómegye hegyei között a Tátra felé a hőmérsék folytonosan csökkent. Egy első osztályú kupé nyitott ablakán érdekes arczú fiatal férfi tekintgetett ki aggodalmasan. Haraszthy Árpád volt, ki szemrehányást tett magának, amiért nem rendelt sürgönyileg zárt fogatot a poprádfelkai állomásra. A fővárosi égető hőség után ez az átmenet nélküli hideg temperatura bizonyára meg fog ártani az ő gyenge kis feleségének. Poprád-Felkán csakugyan alig mutatott a hőmérő 10 fok Réaumurt a nulla felett. Éppen aznap hó esett a magas Tátrában s a szokottnál is jobban lehűtötte a fenyves levegőjét. Megváltás, fel a kősirokról, lustán keringett alant a párás jégben, aztán megbújt a fenyők aljában. Hideg, szürke volt a lég, mogorva, borongós a hangulat. Ez a borongós hangulat szállta meg a fiatal párt is. Az asszony szólalt meg didergő hangon : — Igazat mondtál Árpád, el kellett volna hoznom a bundámat. Hideg van, és meleget keresve, újból odanyomta hamvas, üde arczát a férfi fényes, barna körszakállához. Ez megsimogatta a dermedt kis kezet, de nem felelt. Véletlenül nagyon kitalált bámulni arra a sötét fenyők közt kanyargó keskeny sétaútra, mely Ó-Füredet Uj-Füreddel összeköti. Pedig nem láthatott egyebet, mint egy ingó-bingó magas női alak után húzódó világos szürke uszályt, ami lomhán söpörte a nedves sárga porondot. Irta Nagyvárady Myra. — Mit nézel ? — kérdezte a kicsi asszonyka. — Ismerőst találtunk ?... — Nem ! Különben nem is láttam jól... — A férfi hangja azonban bizonytalanul csengett. A hintó ezalatt egy gyors kanyarulással megállt ama kis villa előtt, melynek piros bádog teteje kaczéran kandikált ki a sötét zöld fenyves közül. Haraszthy Árpád sietve szállt ki és gyöngéden segítette le nejét a fogatból. Egy perczre megálltak a faragott oszlopú verandán és szomorúan néztek szét mind a ketten. Az asszony önkéntelenül sóhajtott , a férfi komoran húzta össze sötét szemöldeit. Valami megmagyarázhatlan szorongó érzés lepte meg őket, ami kellemetlenné tette a megérkezést. Bent az egész télen át lakatlan, fűtetlen szobák, vékonyan tapasztott deszkafalaikkal, olcsófajta tapétáikkal és divatját múlta kopottas bútoraikkal még barátságtalanabbak, ridegebbek voltak. Itt benn talán még hidegebb volt s dohos a levegő. Zord volt minden és elkedvetlenítő. A beteges, gyönge aszszonyt kellemetlen érzés lepte meg. Mint egy gyermek, durczásan tette a megjegyzést: — Huh !... még a venyigési kórházban is jobb lett volna nyaralni. — Maga sürgette édesem a jövetelt. Mondtam, hogy a Tátra július eleje előtt csak edzett, erős szervezetűeknek való. — De az orvos rendelte s én mielőbb egészséges, piros-pozsgás szeretnék lenni a maga kedvéért. A gyönge, szép, fiatal asszonyka fázékonyan simult férjéhez a kopottas félfedelű hintóban, mely a fürdővendégeket az állomásról a hármas Tátra- Füredre szokta szállítani. A két sovány kis hegyi lakóczos teste gőzölt a nedves hidegségben s a tót fuvaros nagyokat suhintott felettük görcsös ostorával. Megütni sajnálta szegény párákat,kergetni pedig kellett őket. Az országút szélén a girbe-görbe törpe fenyők és tarka téli virágok felett szürke káprázat lebegett. Nehéz ólmos felhők lomhán kóvályogtak a magasban. Egy-egy nehézkes röptű szürke madár szállt A BÉKE.