Ország-Világ, 1920 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1920-08-01 / 31. szám
362 Micsoda? Az asszony mereven a levélre bámult, arca ijesztő kifejezést öltött. Az a kevés szín is eltűnt róla, melyet a bánat még meghagyott. Mintha kővé meredt volna néhány pillanatra. Alig lélekzett. Amint lassan-lassan észretért, a mellékszobából hangos zokogás ütötte meg fülét. Kinyitotta az ajtót és ámulva látta, hogy a komornája a toalettasztalkára hajtva fejét, keservesen zokog. — Evans! A cseléd csinos, szemrevaló, huszonháromhuszonnégy éves leány, ijedten ugrott fel és bocsánatot kérő szavakat mormolva menekülni igyekezett. — Ne menjen el — szólt rá kemény hangon mrs. Seymour. Megijedt a saját hangjától, olyan idegenül csengett. — Miért sírt? Evans tétovázott. — Az úr — nagyságos asszony kérem, — dadogta végre — a szomorú hír annyira megrendített. Lesütötte szemeit, elfehéredett ajka remegett. A bűnös ijedtség megtestesülése volt. — Miért sírt? — ismételte kérdését most már nyers hangon mrs. Seymour. Öt perc előtt még jóhiszeműen elfogadta volna ezt a megokolást, de most már olyan erők uralták lelkét, melyeket nem ismert ezelőtt, mintha hipnózis alatt cselekedne. — Az igazságot követelem, Evans, mit titkol el előttem? — Semmit, semmit, nagyságos asszony! — Hazudik! — kiáltott rá mrs. Seymour — az arcáról látom, hogy hazudik. Ne féljen tőlem, leány. Mondjon el őszintén mindent, úgy nem esik bántódása, erre szavamat adom. De ha kifogással áll elő és meg akar téveszteni, egy óra múlva kidobatom a házamból bizonyítvány nélkül. Evans újra keserves könnyekbe tört ki. — Félek, nagyságos asszony — lihegte — nem mondhatom meg a nagyságos asszonynak. — Ellenkezőleg, épp nekem kell mindent elmondania. Úgyis gyanítom , ha őszintén bevallja, nem lesz bántódása, gyanítom,hogy... — Megmondta a leánynak, mit gyanít. A bizalmatlanság rettenetes érzése késztette rá. És a leány nem is tagadott. Könyörtelenül leleplezve meredt az igazság az asszony szeme elé. Az a férj, akiben bízott, akit imádott, hűtlen volt és hazug. Képzelt boldogság volt a házasélete, körülötte összeomlott a világ. — Fiú vagy leány a gyermek ? — kérdezte. — Kis fiú, nagyságos asszony, kérem. Nem tudom,,mi lesz most már szegénykéből, nem én! — És hol van? — Vidéken, nagyságos asszony. De talán rosszul érzi magát? — Nem én — jelentette ki gyenge hangon mrs. Seymour. — Csak gondolkozom, indolkozom mit tegyek. Most pedig elmehet majd később hivatni fogom. A nyomorult teremtés kiment. Az asszony pedig tovább egy óránál mozdulatlanul ülve maradt. Mennyi minden történt egy nap alatt! Agya képtelen volt befogadni a rémes változást. Milyen más érzéssel jött fel a lépcsőn az imént! Öt perc elegendő volt rá, hogy illúziói szétfoszoljanak, tisztelete elenyésszen és bánata megvetéssé változzék. Hűtlen, csalfa volt a férje, rendszeresen csalta őt. Pedig mint ideálját nagyra tartotta, imádta két esztendeig! Az óra ütésére észbe kapott. Lement a toalett-szobába és behivatta Evanst. — Elutazom Londonba — szólt hozzá jéghideg hangon — jobbnak látom tehát, ha még ma elhagyja házamat. Azt mondja, hogy mr. Seymour gondoskodott a gyermekről. Ezentúl én fogok róla gondoskodni. Hagyja itt a címét, ügyvédem írni fog magának. De mielőtt elmegy, csomagolja be az útiládámat. Erre az íróasztalhoz ült le és két levelet írt. Az egyik Sir Johnnak szólt, a fia halálát tudatta vele, továbbá azt, hogy különös körülmények folytán, melyeket részleteznie felesleges, a temetésen nem vehet részt. A másik levél Tito Bischi úrnak szólt és a következőket tartalmazta: »Kedves öreg barátom! Elvesztettem a férjemet, visszatérek tehát a színpadra. Ne kérdezzen kérem, elégedjék meg azzal, hogy bevallom, hogy intelme megokoltnak bizonyult. Tévedtem. A lapokból látom, hogy Signora Dellini, a Júliát énekli ma este. Remélem, nem tagadnak meg tőlem egy páholyt. Jöjjön, keressen fel ott és kísérjen el az előadás után a hotelembe, együtt vacsorázhatunk, kedélyes estére számítok. Régi híve: Éva Seymour.* KALOTASZEGIEK KIÁLLÍTÁSA A VIGADÓBAN. Kalotaszegi faragott bútorok, hímzett vásznak és selymek, magyar játékok kerülnek itt vásárra. Szegény, hazájukból elűzött magyarok gyönyörű munkái. — A kiállított tárgyak mellett ott látjuk Bokor Imre igazgatót, Kurucz-Kovács István, Graboviczky Leó és Sípos Ferenc műfaragót. Felső sor balról jobbra: Csemeghy Józsefné, szentpéteri Kun Paula, szentpéteri Kun László, d'Haibé Müller Frici, Baráthosi Balogh Benedekné, Baráthosi Balogh Benedek. Alsó sor: Baráthosi Balogh Sárika, d'Haibé Müller Ágosta, Csemeghy Lulu. A M. U. SZ. ÚSZÓVERSENYE. A 100 méteres hölgybajnokság résztvevői: Schubert József a Musz. titkára, Zólyomi Magda a verseny győztese, Sellő Ilonka, Dobis Franci, Schmiderer Teréz, Szentpéteri Kun Paula, Csemeghi Józsefné, B. Balogh Viktor, Baráthosi Balogh Benedekné, Baráthosi Balogh Benedek, d'Haibé Müller Agosta. JAPÁN MŰKEDVELŐ ELŐADÁS AZ URÁNIA SZÍNHÁZBAN. ORSZÁG-VILÁG 1920