Ország-Világ, 1924 (45. évfolyam, 1-53. szám)
1924-12-21 / 52. szám
1924. december 21. helyenkint nehéz felhőgomolyagoktól megszakított kék égboltozata van előttünk. A Vihar, Tannhauser, Heroikus táj, Szerelem kapuja, Aranykor, Út az itatóhoz, úgy kompozíció, mint színhatás tekintetében igazán múzeális értékeket jelentenek. Ám Hermán nem csupán egyegy ideálisan szép faj érzésteljes tolmácsolója tud lenni, hanem a figurális témák feldolgozásában is elsőrangú mesternek bizonyul. Elég itt jellemábrázoló erejének hangsúlyozására felhozni Kodály Zoltán, beéri Szántó Imre arcképeit. Kiváló elismerés illeti még rajzait és rézkarcait ízléses és lendületes vonalvezetésüknél és a lényegesre szorítkozó tömörségüknél fogva. Műsteremkiállítás. (Walleshausen Zsigmond.) Nyomasztó gazdasági viszonyainknak sajnálatos következményei művészi életünkön is éreztetik hatásukat. Egy év leforgása alatt három képzőművészeti kiállításra alakult vállalat volt kénytelen termeit bezárni. A Belvedere Fónagy Béla vezetése alatt, az Alkotásművészház Bálint Jenő és a Helikon dr. Dénes Lajos igazgatása alatt kétségtelenül jelentős kultúrmissziót teljesített fiatal tehetségek felfedezésével, bemutatásával és műveiknek értékesítésével. Ilyen közvetítő intézményeknek nagy hiányát érzi most ifjú művészgenerációnk és e hiány pótlására egyik-másik közülök arra a megoldásra gondolt, hogy műtermében rendezett kiállításra hívja meg közönségét. A művészetet kedvelő és pártoló közönség a fáradságosabb látogatásért abban talál méltó kárpótlást, hogy a művész oeuvrejeit eredeti keretükben, a műterem intim környezetében élvezheti, szemben minden idegen, tehát zavaró benyomástól. Ilyen műterem látogatást tettünk Walleshausen Zsigmond budai otthonában (II., Zsigmond u. 68.). A művész neve már előnyösen ismert közönségünk előtt a Belvederében két év előtt rendezett kiállításából. Akkor még teljesen az expresszionista törekvések hevítették, melyeknek hatása alatt figurális alkotásaiba előszeretettel vitt bele groteszk elemeket. Ma már lehiggadtabb, mérsékeltebb irányt követ az erős barokos lendületű mozdulatokat egészséges ritmusérzékkel jól felépített kompozíciókba fogja össze. Színes tájképei egyikmásika a dekoratív iránt való hajlamát is elárulja. Két nagyobb méretű szentképe pedig monumentális hatásánál fogva méltó helyét egy templom oltára fölött találná. Arcképeiben most már a torzítások mellőzésével mélyen járó karakterizálásra törekszik. Dr. Márffy Oszkár: WAGNER COSIMA, az 1883. február 13-án elhunyt Wagner Richard felesége december 25-én csendes visszavonultságban, a bajor Bayreuth Wahnfried nyaralójában tölti be életének 87-ik évét, amely alkalomból e heti számunkban bemutatjuk a nagy asszony legújabb képmását. Wagner Richard már évekkel előbb, hogy feleségül vette Wagner Cosimát, Liszt Ferenc „hihetetlen ritka tehetséggel" megáldott leányának nevezte. Wagner Cosima méltó élete párja volt a nagy mesternek élete utolsó, legfontosabb és legtermékenyebb korszakában. Wagner Cosima magas életkora testileg meglátszik nagyon, de szellemileg friss és szinte elérhetetlen magasságban tűnik ki most is kortársai közül. A tizenkilencedik századból a huszadikba átnyúló női szellemóriás, akihez hasonló napjainkban sem akad. Akik abban a szerencsében részesülhettek, hogy Wagner Cosima nagy egyéniségéhez közeledhettek, azok csak a tisztelet, a nagyrabecsülés és a csodálat hangján beszélnek erről a kiváló női szellemről, akit alig képes emberi toll kellőkép méltányolni és jellemezni. Legmagasabb szellemi kultúra és legnemesebb szívbeli jóság, ez röviden Wagner Cosima egyénisége. A kiváló nagy Liszt Ferencnek, az apának, valóban ritka, kiváló nagy leánya. Tudja az egész világ mi volt ő Wagner Richardnak, önfeláldozó odaadással olyan meleg, bensőséges otthont teremtett Wagner Richardnak, melyre feltétlen szüksége volt utolsó nagy alkotásai megteremtéséhez. Rajongó szeretettel és a legéberebb figyelemmel állt mellette és a nagy mester benne végül megtalálta azt, amit éveken át hiába keresett. Wagner Richard eszméi legmarkánsabb megnyilatkozásával létesített „Bayreuth" színházát oly magaslatra emelte, amely a nagy mestert is csodálattal és megelégedéssel töltené el. És amikor a nagy mester halála után a Parsifal előadásai nem érték el a kívánt legmagasabb színvonalat, ő maga hősi elhatározással átvette a bayreuthi ünnepi előadások vezetését. Céltudatos, óriási munkával sorban átdolgozta az összes Wagner-művek színpadi előadását, éles tekintetét szakadatlanul a drámai erőkifejtésre fordítva. Az inszcenálás legapróbb részleteit ő maga újra átalakította és bámulattal látta mindenki újraéledését, különösen a Tannhauser, Lohengrin és Bolygó hollandi operáknak újraéledését abban a szellemben, ahogy azt maga a nagy mester elgondolta. A kezdetben sokat ócsárolt, utóbb azonban világszerte utánzott „bayreuthi stílust” Wagner Cosima asszony teremtette meg. Legnagyobb művészi cselekedete volt a Niebelungok gyűrűjének 1896-ban történt új szcenikai bemutatása, amely messze túlszárnyalta az 1876-ik évi előadást. Evvel véglegessé vált Bayreuth diadalmas győzelme. A nagy asszony önzetlen szeretettel működött. Érdekesen jellemző ránézve, hogy ama hosszú idő alatt, amíg ő vezette a bayreuthi ünnepi játékokat, nevét nem volt szabad emlegetni és arcképét sehol sem lehetett megvenni. „Az én működésem nem tartozik a nyilvánosságra", szokta mondani, hogy szerény félrevonulását szemére hányták. És amikor magas kora és gyakori betegeskedése a munkában megakadályozták, akkor már fiát, Wagner Siegfridet felnevelte a munkára, a nemes hivatásra, az ünnepi játékok szaktudásos vezetésére, aki már 1901-ben, a Bolygó hollandi önálló inszcenálásával kiváló tehetségéről tett tanúságot. Schweninger orvostanár követelésére a nagy asszony kénytelen volt távol maradni az ünnepi játékoktól már jó néhány éve. És mikor múlt nyáron, legyőzve a rengeteg sok akadályt, Wagner Siegfrid a háború lezajlása után újból életre keltette a bayreuthi ünnepi játékokat és ezt a vállalkozást a legfényesebb művészi s anyagi siker koronázta, akkor Wagner Cosima mégis csak elment legalább a Parsifal egy részét meghallgatni. A nagy asszony páratlan érdemeit helyes érzékkel a berlini egyetem jubileuma alkalmából is méltányolta, amikor őt „Dr. phil. honoris causa" nevezte ki. Nemes alakja és a belőle kisugárzó szellemi fensőbbség remélhetőleg még sokáig fog köztünk időzni, mint Bayreuth magasztos gondolatának szimbóluma. ... mond. KÉT BEMUTATÓ. Nemzeti Színház. December 12-én került bemutatásra E. Walter amerikai író négy felvonásos színműve, a „Paid in full” (Teljesen kifizetve), melyet Harsányi Kálmán igen értékes fordításában A fenevad címmel adott vissza. Williams hajóskapitány addig kóborolt a tengeren, amíg megtanulta azt a régi igazságot : pénz teszi az embert. És amikor evvel a gondolattal tisztában volt, tűzzel-vassal, lélek és érzés nélkül, kímélet és irgalom mellőzésével törtetett a vagyon után. Embereket gyilkolt, nehogy a kalózok őt tegyék el láb alól, ahol ügyeskedéssel pénzelni lehetett, ott ő volt az első, és az emberi erő kiaknázásában felülmúlt minden elképzelhető erőszakosságot. És rövid néhány év alatt feje, illetve társfőnöke lett egy hatalmas hajós társaságnak. A cégtárs rövid időn belepusztult a förtezésbe és most már Williams egymaga uralkodott hatalmas vállalatán. Ennek a vállalatnak a fiatal pénztárosa feleségül vette az elhalt cégtárs Emma leányát. A leány nehezen szokott bele a szűkös viszonyokba és bizony gyakran tett szemrehányást az urának, hogy miatta kénytelen nélkülözni, holott az apai házban jobb napokat látott. A fiatal pénztáros pedig épp azért vette el a leányt, mert az ő révén hamarosan előmenetelt és nagy fizetést remélt a cégnél. De Williams figyelte a fiatalembert és mintegy próbára tette a becsületességét, a megbízhatóságát. És a fiatal pénztáros nem állta ki a próbát. A főnök rövid távollétét a legközönségesebb sikkasztásra, aljas lopásra használta fel. Feleségének pedig azt mondotta, hogy fizetését a háromszorosára emelték és hat hónapra visszafelé is kifizették. Az asszony persze most már boldogan élt és örült az ura sikereinek. De minden farsangnak megjön a böjtje. A férj kénytelen volt feleségének sik- WAGNER COSIMA, Wagner Richard özvegye, aki december 25-én tölti be életének 87-ik évét. Szent-Margitsziget rózsakert melletti részlete. Fenyők és tuják zúzmarás téli időben. Czelder Dezső festőművész margitszigeti képeiből. ORSZÁG-VILÁG 387