Ország-Világ, 1925 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1925-10-18 / 42. szám

348 szökött, szép nászunk tavaszán, elment, elment, hogy egy ideig ne lásson. Tudom, ezt akarta, de azt is tudom, hogy azért tette, hogy én még jobban szeressem, hogy én kívánjam magát. Jól tette Mária, jól tette. Maga mindent jól tesz, én azt tudom, s ezért félő szeretettel lesem a vonatot, merre mehet s gondolok magára édes meny­asszonyom, Suido. Mária ölébe hullatta a levelet s ki­mondhatatlanul boldog volt. A sok alvó ember között az ő boldogsága úgy lobo­gott, mint a pásztorfűz jósága az erdei kalibák mélyén, ahol a melege anyai hév­vel megsimogatja a dermedt arcokat. — Hercegem, én szeretlek, — susogta, — s azon gondolkodott, hogy milyen jó szeretni, milyen égi ajándék az a szegény emberi lélek számára. Szeretni, oda adni mindent, s azután nézni a mások örömét, fel­­ujjongását. Megölelni, s érezni a lágy ajkak izzó jóságát, melyekben szerenádot játszik a vér, az örök himnusok lázas karmestere. Bölcsőben látta kis gyermekét, akinek majd születnie kell, és a másodikat, harmadi­kat, kik követni fogják az elsőt. A lepké­ket, melyeket rózsaszínű kis kezecskéjük fognak tartani s baracknagyságú szemek­kel kérdezni: — Mi ez? Lassan felemelte a papirost s ott, ahol a távirat szalagja az utolsó szót jelölte, megcsókolta. (Folytatása következik.) RADNAI MIKLÓS. — A Magyar kir. Opera új igazgatója. — Irta STADLER ISTVÁN. Először az érdekes vonásokból összerótt arca — élesmetszésű muzsikus arc — azután a tetterővel teli fiatalsága lepett meg bennün­ket, mikor a Magyar kir. Opera igazgatói irodá­jában felkerestük Radnai Miklóst, az új igaz­gatót, aki csak pár hónappal ezelőtt foglalta el ezt a nehéz, de az őt teljesen megillető fontos pozíciót. Személyében, kétszeres örömmel, a fiatalság érvényesülését köszöntöttük s a nem várt csudát, hogy végre Magyarországon is az ke­rülhet vezető állásba, aki munkája és tehet­sége révén odavaló. Eddig, sajnos, azt láttuk, hogy az állások betöltésénél minden más egyéb körülmény, csak a rátermettség nem volt fontos, ami azután éreztette is a hatását mindenütt, különösen az Operánál, mert ennek a sok gondot és még több tudást és körültekintést igénylő vezetése még az avatott kezű ember tehetségét is nehéz próbára teszi. A hivatott vezetők hiánya okozta a csak­nem állandó pangást a zenei életünkben, a folyton alacsony szinten való mozgást, honnét­­ nem volt remény, hogy valaha is emelkedni tudnánk. A jövőben, garancia erre az új igazgató mindig többet, szebbet, jobbat akaró munka­kedve, hihetetlen munkabírása,­­ reggel kilenc­től este hétig dolgozik - megváltozik minden. Neki ugyanis végre sikerült, ami elődjeinek csak részben, vagy egyáltalában nem: har­móniát teremteni a vezetőség és a tagok kö­zött. Energiája felvillanyozta az Opera köte­lékébe tartozókat, lebilincselő modora áthi­dalta az űrt, mi az esetleges félreértésből ál­lott elő s tehetsége, eddigi munkás múltja te­kintéllyel ruházza fel a művészek és az ide­genek előtt, úgy, hogy a legszebb remények­kel nézhetünk az új szezon elé. Még élénken emlékszünk a múlt színházi évad muzsikus-sztrájkjára, a véget nem érő tárgyalásokra, melyek — bár látszólag ered­ményre vezettek - mind a mellett nem elégítet­ték ki sem a tagokat, sem a vezetőséget s így el voltunk készülve arra, hogy esetleg az Opera nem nyit, vagy ha igen, akkor is csak na­gyon későn. Attól is féltünk, hogy a régi, kipróbált erők helyébe, mivel velük a merev magatartást ta­núsító régi vezetőség nem tudott egyezségre lépni, új, nekünk idegen, vagy ami még ennél rosszabb, meg nem felelő tagok kerülnek, ami teljesen felborította volna az amúgy is bizony­talan alapokon álló intézményt. A reménytelenséget azoban eloszlatta az új igazgató megjelenése, aki rövid pár hónapi megfeszített munka után megváltoztatott min­dent. Minden akadályt elmozdított, minden kér­désre talált megoldást s így az Opera októ­ber 8-án a Farsangi lakodalommal megnyit­hatta a kapuit. Az ünnepélyes megnyitás nem várt sikere, joggal mondhatjuk - Radnai Miklós érdeme­s most, mikor rövid vonásokkal papírra vet­jük nemes portréját: azt hisszük, olvasóink­nak is szolgálatot teszünk azzal, hogy bemu­tatjuk az új igazgató eddigi pályafutását. Pesti ember, a szónak jobbik értelmében véve, a pesti ember azon fajtájából, aki a kultúra neki nyújtott adományait nem a szó­rakozásra, hanem komoly munkára, lelkének kiművelésére, tehetségének csiszolására hasz­nálja fel. Ez egyébként családi tradíció a Rad­­nai-familiában. Zenét szerető tanáremberek voltak a szülei, nagyanyja szintén, aki Arany Diánossal élt nagyon jó barátságban. Komoly, értékes emberek, könyvek, zene, a szép sze­­retete volt a légkör, melyben Radnai Miklós 1892. január 1-én született. Szépségtől átitatott lelket hozott magával, ernyedetlen munkakedves, a tudós gyermekét jellemző pontosságot, szorgalmat, amit a sze­rető édesanya intő szavai csak fokoztak, úgy, hogy állandóan kiváló tanuló volt a közép­iskolában. Az érettségit jeles eredménnyel tette le s akkor, már a Zeneakadémia növen­déke volt, komolyan készült a zeneszerzői pályára, öreg igazgatója kijelentette: Nagyon kár, hogy nem tudományos pályára megy... Zenei tehetsége korán jelentkezett. Még nem volt 15 éves, mikor Kessler Diános, a Zeneakadémia híres tanára, felismerve a szü­letett tehetséget, felvette a legfelsőbb zeneisko­lánkra, még­pedig ami akkor csudával volt határos: a zeneszerzői szakra. Itt tanult Kess­­ler Diános vezetése alatt, majd annak távozása után Herzfeld Viktor útmutatása egyengette útját a szinte gyermek zeneszerzőnek, aki az érettségi után, 1911-ben, már megszerezte a zeneszerzői diplomát. Mint zenekadémiai növendék többször ka­pott jutalmat, így megnyerte a székesfőváros Ferenc József jubileumi díját, a legszebb ju­talmat, amit fiatal zeneszerző nyerhet és meg­kapta a Liszt Ferenc-ösztöndíjat. Mint ösztöndíjas ment ki Münchenbe, hol Mofl Félix mellett az Operánál karmesteri vo­­lontőr tisztséget töltött be. Lelkét megtöltötte szépségekkel, új meglátásokkal, tovább ké­pezte magát s mikor már sok anyagot ösze­­hordott, 1913-ban visszajött Pestre. Itt a Fodor­féle zeneiskolában lett tanár, majd 1919-ben a Zeneművészeti Főiskolára nevezték ki a zene­elmélet tanárának s 1925. májusában zenei életünk vezető állásába került: a Magyar Királyi Opera igazgatója lett. RADNAI MIKLÓS, a M. kir. Operaház új igazgatója. Zoltrány felvétele: ORSZAG-VILAG 1925. október 18. Mint zeneszerző, fiatal kora ellenére is, a­­legjobban csengő nevek közé tartozik. Dalo­kat, zongoradarabokat, kamarazenét és egy zenekari suffet írt. Pantomimje: Az infánsnő születésnapja 1918-ban került bemutatóra a budapesti operában s róla a sajtó egyhangú­lag a legszebb szavakban emlékezett meg. Írt operákat is: A három szív 3 felvonásos, Az egyszeri szerelmesek 2 felvonásos. Ez utóbbi már három éve vár előadásra az Ope­rában. — Eddig nem került rá a sor — mondta mosolyogva Radnai igazgató — s ezután is, míg itt leszek, alig ... Kár, mert a kitűnően megépített zenei kom­pozíció megkapó prózai témán épült fel, mely­nek irodalomtörténeti vonatkozása külön is figyelmet érdemel. A darab ötlete ugyanis Arany Jánostól ered s azt, mint érdekes csa­ládi hagyományt Radnai Miklós nagyatyjától hallotta, Vámos Mihálytól, akit mint fentebb említettük, baráti viszony fűzött a Toldi írójához. A darab három szerelmesről szól: két fia­talemberről és egy leányról. A leányt mind­ketten szeretik s a leány se bír dönteni, hogy kinek adja a kezét és szívét. Végül is a sorsra bízzák a döntést. Legyen a nyerőé tíz évig a leány, a másiknak addig el kell tűnnie s­­íz év után visszajöhet s ha tetszik, rá kerül a sor. Érzékeny búcsúval záródik le az első felvonás s a másodikban, tíz év után vissza­jön a vesztes fél, hogy éljen a jogával, de terve nem sikerül, mert időközben, nem bír­ván a várakozást, megnősült s így jelét adta annak, hogy nem volt mély a szerelme, örökre le kellett mondania a leányról. Zenekari műveit a Szimfonikus zenekar vette át a műsorába. A Mese, Orbán vitéz, a Mozaik suite állandóan szereplő műsordara­bok, úgyszintén a kamarazenei kompozíciói is : Zongoratrió, Hegedűszonáta s a Gordonka­szonáta, mellyel pályadíjat nyert, írt rengeteg tanulmányt, iskolai darabot, a dalai pedig mindenütt szeretetnek örvendenek. Jelenleg minden idejét az Opera ügyei kö­tik le. Pompás tervet készített az új évadra, mit tartalmassága mellett a változatosság jel­lemez. Egy darab egy hónapon belül csak ki­vételes esetekben kerül kétszer műsorra. Tel­jes magyar és klasszikus repertoárt ad érde­kes magyar és külföldi premierekkel és fel­újításokkal felfrissítve. Újdonság lesz Bartók Béla háromfelvonásos operája: A csodálatos mandarin. Érdekessége lesz a darabnak, hogy benne Csortos Gyula és Bajor Gizi is fellép­nek. Mi, az exotikum kedvéért azt szeret­nénk, ha Bartók operájában a Milánóban tar­tózkodó japán énekesnő is fellépne: Tessara Mimó - ami talán nem is lehetetlen! Kodály Zoltán dalműve is műsorra van fűzve a: Hári János, mit Szántó Tivadar Tai­­funja fog követni. A külföld Debussy egy operájával és Gior­­dano­ Gúnyvacsorá­jával lesz képviselve és érdekes felújításokkal, így október 24 - 25-én kettős szereposztással Jókai centennáriuma alkalmából felújítják Strauss Cigánybáróját. A Wagner-tetralógiából a Siegfried kerül előadásra és egy másik klasszikus opera, a Figaró lakodalma. — A tervek kivihetőségét — mondja Radnai igazgató — elősegítette az, hogy a bérlet­­pályázat nagyszerűen bevált, így olyan anyagi alap áll mögöttem, melyre, bár a költségvetés szűk keretekben enged mozogni, bátran me­rek támaszkodni. Tervem, hogy lehetőleg ma­gyar együttessel minden klasszikus operát: Wagnert, Verdit, Mozartot ki tudjak hozni és adhassam a teljes magyar repertoárt. — Örömmel állapíthatom meg, — mondja tovább az Opera igazgatója — hogy az Opera negyven éves fennállása után teljes a magyar együttesem s ez nem marad semmiben a Metropolitain együttese mögött, legföljebb abban, hogy nem dollárban kapja a fizetést. Ha én a belépti díjakat dollárban kapom, a tagokat is dollárral fizetem s akkor ez az egyetlen differencia is el fog tűnni. Az eredmény felől nincsenek kételyeim, pedig most csak tizenhat vármegye áll az Opera háta mögött, de a tagok támogatnak s így remélem, hogy elérjük azt, amit Nagy-Magyarország idejében tudtak produkálni. . A terv gyönyörű! S mi hisszük, hogy a gonddal felépített és alátámasztott tervek biz­tos sikerre vezetnek.

Next