Ország-Világ, 1930 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-19 / 1-4. szám

. Nyári szárazságnál tikkasztóbb, sziknél szikkasztóbb az az ellenségeskedés, amivel a magyar vidék fővárosát nézi, ahelyett, hogy büszkeségével látogatná, szeretetével simo­gatná. Tudom, hogy ettől még messze vagyunk, de azt talán máris megtehetne, hogy utála­tában le ne köpdösse. Mert a pesti aszfalt egyelőre ennek a nyomával van tele. Őszintén szólva, ennek az érdekében írtam az egészet. Mert szeretek Pesten sétálgatni, de van rá gondom, hogy séta közben az eget nézzem és ne az aszfaltot. Temetés. 1929 szilveszter, éjfél után. Mikor az ember kacagva temet, Belül zokog és kívül nevet, A könnye csendben a szivére pereg. Temetni vágyat, Temetni álmot, Öröknek hitt boldogságot, Fellegekből a földre szállni, Valakire többé már nem várni, Megrugdosva, megkinozva állni, Énekelni duhajul, Pezsgőt inni ,­­ Mosolyogva fanyarul, Jazz bandet részegen dirigálni, Istenem, Hogy tud­ott benn valami fájni. Emberpárokat boldognak látni, Árván, egyedül állni, A fejre bohócsipkát tenni, Megjátszani, hogy tudunk feledni, Egy csendes sarokba elvonulni, Egy fényképre halk csókot lehelni, S míg­­Hallatszik a zene harsogása A boldog emberek kacagása, Megkínzott szívvel leborulni És ránduló vállal Remegő szájjal Zokogni----------------— Nagyon--------------— zokogni. Szentiványi György. D. Róna Em­m­y rajta. ORSZÁG-VILÁG » L­Á­Z « Irta E. de IDLEVEUQE Francia eredetiből fordította VÉGH ANDOR Forradalom volt. A haladás forradalma. Nagyon jó dolguk volt a gépeknek. A nagy alkotó ujjat alkotott. Nem kell dolgozni. Min­dent a gép. Furcsa is, miért az ember, ez a komplikált mechanizmus készítse őket. Le­gyünk szabadok, függetlenek. És elkészült a műnőstény. A gépanya élvezett és szült. Nőt­tek a kis gépek, terjedtek és sokasodtak, az életük kényelmes volt. Némelykor zavarta őket az ember. Ő mindig kontárkodott. Oly tökéletes sose volt, hogy az új teremtménnyel versenyezhessen. Közben a gépanya élvezett és szült. Még több gép lett és az életük már csak élvezet volt. Vad orgiákat ültek a gépek, fordulatuk a fantasztikumig nőtt, itták az olajat és még többen lettek. Az ércek, az anyag fogyott. Kicsi volt a föld. Mindegyik­nek anyag kellett. Partokra szakadtak. Kitört a gépek nagy háborúja. Nem volt mit enni. Fa­ják egymást. És közben szaporodtak és még mindig sokan voltak. Mert a konstruk­cióban hiba volt. Kimaradt a gondolat, az agy, a logika. Gépek voltak, melynek volt ösztöne, volt gyomra, tudott élvezni, nézni is tudott, de nem láthatott, mert nem volt agya. Nemzett a gép utódott, de nem jövőt neki, mert a másik is így csinált. Ez volt a köz, ez volt az állam és az egész gépvilág. És mind­ezt azért, mert nagyobb akart lenni, mint az ember. Voltak már alávaló gyilkosaik is. Volt egy, ki 6000 gépet úgy ölt meg, hogy terméketlenné tette őket. Ez Bengáliá­­ban volt. Őrültnek hitték. Embernek csúfol­ták és becsukták. Vad harc volt a gépek társadalmában. Erény lett az intrika és vallás lett a bűnből. Közben a már elnyomott em­berfajta folyton gyérült. Amíg nem jött a for­radalom. Ez a forradalom a véletlen volt. Teljesen elfogyott az anyag. A gépanyák nem hoztak utódot. Ez egy perc alatt történt. Fizikailag és idegileg összeomlottak. Az egész föld egy hullaház lett. De élt még az ember, ritka volt és tökéletes. A tömeg elnyomás alatt még rab volt, felébredt. Látta, hogy faja a gépek uralma alatt egyformán el volt nyomva. Logikus lett és megtanulta mi az egyén, és mi a köz. Látta azt is, nem a férfi az ember, sem nem a nő, hanem a faj. Rájött tehát, hogy teljesen egyformák. Miután kevesen voltak, mindenkinek magának kellett dolgozni, mert sok munka volt. Nem volt olyan, aki henyélt, mert ártott a köznek és így az egyednek is. Ha munkájával végzett, ak­kor fáradt volt. Nem volt kedve üres szóra­kozással tölteni szabad idejét. És otthon boldog volt, mert tudta — a szenvedés logikussá tette — hogy az utódot nem a véletlen szüli, hanem az ember, akinek akarata van.* Boldognak hittem magam — ez igazán „modern” — világban, mikor éreztem, hogy hat a kinin. És felébredtem. Fáradt voltam, szám és a szívem keserű. Lenéztem a nyol­cadik emeleten lévő ablakomból e nagy metropolisra és láttam, hogy gépek vagyunk. D. Róna Emmy rajza. 1930 január 19. A hangos filmek problémája. Közli: SZÉKELY SÁNDOR okt. gépészmérnök, az Orsz. Magy. Mozgóképipari Egyesület szakértője. A filmipar a közönség széles rétegének tulajdonképen ismeretlen terület, amelyről nincs és nem is lehet tiszta képe annak, aki vele hivatásszerű­leg nem foglalkozik. Vala­hogy úgy érzem, hogy a távol állók bohém pályának tekintik, annak csak a színházban való megnyilvánulását a kész képet látják, már­pedig a film és a vele kapcsolatos gyár­ipar oly nagyfokú technikai felkészültséget és sokoldalú technikai tudást igényel, mint kevés más műszaki pálya. Az emberi szellemnek alig van olyan talál­mánya, amely népszerűség és gazdasági je­lentőség dolgában a mozgófényképezést túl­szárnyalná. A mozi nélkülözhetetlen szórakoztató in­tézménye lett az emberiségnek, de a tudo­mánynak is értékes segédeszköze és általa olyan jelenségek ismertethetők nagy töme­gek előtt, amelyek eddig az egyes emberek által megfigyelhetők sem voltak. 1929 december 28-án volt 34 esztendeje annak, hogy a Lumiére testvérek Párizsban az­­első nyilvános mozgófénykép-előadást megtartották. 34 év alatt jutottunk el a Lumiére-féle Cinematograf géptől a mai modern gépkolosszusig, a Boulevard des Capucines - szám alatt lévő kis kávéház­tól, a mai New-Yorki Roxy-Színházig, az első 100 személyes mozgószínháztól a mai 58.000 mozgó­színházig, a 100 ülőhelytől a mai 21.000.000 ülőhelyig, az első 20 méteres filmtől a mai évente gyártott 1900 darab nagy filmig. Mindezt a rengeteg befektetést, ezt a ren­geteg munkát, ezt a sok energiát, amit a film ma jelent felborulással fenyegeti, elmú­lásra ítéli a kinematográfia legújabb vív­mánya a beszélőfilm. A világ filmiparát felforgatással fenyegető hangosfilm arra kényszerít mindenkit, hogy mindazt, ami a hangosfilmnél újabb problé­maként femerült, h­ozzátanulja ahhoz, amit ennek a mesterségnek az űzéséhez tudott és elsajátított. A hangosfilm nagy átalaku­lást idéz elő. A műtermek zajtalanítandók, a mozgóképszínházak átépíthetik gépházai­kat, kicserélhetik felszereléseiket, a műter­mekben félredobhatják a sok ezer ívlámpa reflektort és izzólámpás fényszórókat sze­rezhetnek be. Elbocsájtják a zenészeket és a sztárok is újból vizsgázhatnak, várjon megállják-e a helyüket mikrofon előtt is. A gépek kezelését rádiótechnikusok vehetik át. Meg kell ismerkedni az akusztika, a­­ hangszórók s elektromos erősítők fogalmá­val is, mert az új technika új gépeket pro­dukált, melyeknek kezelése már magasabb technikai képzettséget igényel. A bestlőfilm forradalma nem művészi tér­ről indul ki. Ezt a forradalmat a technika hozta magával­ .Az emberi mozgást és a ter­mészet mozgását Lumiérenek sikerült 1895- ben mozgófényképen megörökíteni, de az illúzió teljességének hiányzott­­a hang. A néma, a hangtalan film valahogyan bénítólag hat a nézőre, ezért törekedtek a mozgókép-, színházak arra, hogy ezt a bántó hangtalan­­ságot a film zenei aláfestésével szüntessék meg. A múltban tehát a filmgyáros „néma­filmjét szállított, a zenei aláfestésről pedig, jól, vagy rosszul, maga a színház gondos­kodott. A „beszélő- és hangosfilmek“-nél azon­ban máskép áll a helyzet. Itt a hangkísére­tet, a kísérőzörejt és a zenei aláfestést is a filmgyáros szállítja. A hangosfilm elnevezése alatt tehát olyan mozgófényképet értünk, melynél az elhang­zott Szavak, a természetes kísérőzörejek, vagy a kísérő zene szintén megrögzíttetnek

Next