Ország-Világ, 1931 (52. évfolyam, 1-14. szám)

1931-01-04 / 1-2. szám

4 Schön Győző okt. gépészmérnök, m. kir. kereskedelmi tanácsos, a Gázművek helyettes vezérigazgatója. született 1875 április 5-én Budapesten, 1893. évben tett érettségi után a wieni műegyetem gépészmérnöki szakosztályán 1898. évben szerzett gépészmérnöki oklevelet, amelyet a kir. József műegyetem 1915. évben honosított. Mérnöki pályája kezdetén a Ganz és Társa vasöntő- és gépgyár rt-nál mint szerkesztőmérnök volt, míg 1904. évben a Gázművekhez hívták meg, ahol kezdetben mint a műszaki igazgató asszisztense, két év múlva már mint a józsefvárosi gázgyár üzemvezetője működött és emellett még műszaki titkári teendőkkel bízatott meg. 1910. évben a főváros szolgálatába lépett át és dr Heltai Ferenc akkori vezérigazgató mellett részt vett a Gázműveknek házi kezelésbe vételének előkészítő munkáiban és az óbudai gázgyár tervezésében, majd mint építésvezető főmérnök átvette az építési iroda és az építkezés vezetését. 1916. évben az építkezés leszámolásának befejezése után igazgatóhelyettessé, 1920. évben műszaki igazgatóvá, 1926. évben helyettes vezérigazgatóvá lépett elő és mint ilyen vezeti elődjének 1929. év május havában bekövetkezett halála óta a Székesfővárosi Gázüzemet, ugyanezen évben ülvén meg 25 éves szolgálati jubileumát. Szakegyesületekben számos előadásával és szakcikkek írásával külföldön is jó hírnevet szerzett magának. Alelnöke a Városi Mérnökök Országos Szövetségének. Elnöke a Magyar Gázgyárak Országos Szövetségének. Legutóbb a kereskedelmi miniszter a Statisztikai Ármegállapító Bizottság tagjává nevezte ki. A három egyesített város felett pedig egyre terjed a fény, amely nemcsak a kultúrát és civilizációt jelzi, hanem egyre erősödő csillogásával jövőnkbe vetett hitünket is jelképezi. Kövessük tovább a fejlődés útján közvilágításunk történetét: III. Villanyvilágítás kora. A múlt században, a hetvenes évek elején már szóba került Budapesten a villanyvilágítás lehetősége. Akkoriban a gázgyári szerződés revíziója foglalkoztatta erősebb mértékben a budapesti városházát és amikor hosszas tárgyalások és viták után az új gázgyári szerződés részleteiben megállapodtak, a törvényhatósági bizottság már ebben az új szerződésben külön pontot szentel az esetleges eljövendő villanyvilágításnak. Pedig a villanyvilágítás dolga a hetvenes években még igazán kezdetleges állapotban volt, hiszen 1867-ben találták csak fel ( a magyar Jerlik Ányos) a dinamógépet. Kezdetben még nem is voltak használható ívlámpák és amelyek voltak, azok nagyon primitívek voltak. Mikor pedig a technika megkonstruálta az első „jó” ívlámpát, akkor — a hetvenes évek felé — még mindig megoldásra váró probléma volt, hogy miként lehet egy dinamóval több, mint egy ívlámpát üzemben tartani. A magyar tudás, ötletesség nagyszerű dolgokat művelt az elektrotechnika terén is és a Ganz-gyár a Ganz utcát már 1878-ban villannyal világította. Ez volt nálunk az első villanyvilágítás, mely 1883-ban már kétszáz izzóárpával bevonult a Nemzeti Színházba is! 1893-ban egyszerre két villamos áramfejlesztő vállalat alakult Budapesten. Az egyik a Magyar Villamossági RT., a másik a Budapesti Általános Villamossági RT. (a Ganz alapítása) az V., Váci út 72. szám alatt építette meg telepét. A másik áramfejlesztő társaság a Tutaj és Berzenczei utcák sarkán létesült. A két vállalat 45—45 esztendőre kapott koncessziót a várostól köz- és magánvilágítás, valamint más célra szolgáló áramszolgáltatásra. Az utcákat 1909-ben kezdték villannyal világítani. Egyelőre csupán egyes helyeken (pl. Rákóczi úton) egyes fővonalakon vagy útszakaszokon próbaképen 38 ívlámpával. A kísérlet bevált és az eredménnyel meg volt elégedve úgy a hatóság, mint a közönség. Már akkor nyilvánvaló volt az is, hogy a város meg fogja szerezni a két magánkézben levő elektromos telepet is, mert teljesen monopolizálni akarja a világítást, miután a villanyvilágítás és erőáramszolgáltatás még nagyobb perspektívát mutatott, mint a gázé. A villamos ívlámpákon és a gázlámpákon kívül Budapest utcáit a jobbparton 1378 egész éjjeli, 1422 fél éjjeli, a balparton pedig 2074 egész éjjeli petróleumlámpa világította. Az utolsó petróleumlámpa 1930 szeptember 12-én lett leszerelve. A villamos ívlámpák száma 1909-ben már 573-at tett ki. 191 június 28-iki közgyűlésen határozta el Budapest törvényhatósági bizottsága, hogy a lágymányosi kikötő szomszédságában megépíti saját elektromos telepét. A kelenföldi telep építéséhez 1912 augusztus 2-án fogtak hozzá és 1914 július 8-án indult meg ennek a tízezer kilowatt teljesítőképességű, 182 kilométer hálózatú, modernül felszerelt elektromos műnek üzeme. 1912 május 21-én határozta el a főváros törvényhatósági bizottsága, hogy megváltja a Magyar Villamossági Rt. váciúti telepét és azt saját kezelésébe is vette 1914 június 1-én.** Közvetlenül a háború kitörése előtt tehát már két elektromos telep felett rendelkezett Budapest. A harmadikat, a Budapesti Általános Villamossági Rt. telepének megváltását csak a rákövetkező esztendőben, 1915 július 15-én határozta el a főváros közgyűlése, de csak 1918 április hó 1-én vette birtokába. Mikor 1918-ban a Budapesti Ált. Villamossági Rt. telepe is bekapcsolódott a városi villamos művekbe, egyszerre 24 millió kilowattórával emelkedett az áramtermelés és 1928- ban már két annyi az áramprodukció, mint 1920-ban, amikor a hasznosított áram menynyisége 143 százalékkal emelkedett. Az Elektromos Művek által szolgáltatott árammennyiség 1929-ben 171,3 millió kilowattóra volt, ebből a közvilágítás szolgálatában 7,3 millió kilowattóra állott. A kábelhálózat hossza 1928-ban 1485,6 kilométer volt. A mai állapot egyik biztató jelensége az is, hogy Budapest több mint 22 ezer házának mindössze csak 20 százaléka nincs villanyvezetékkel felszerelve. Elérkeztünk tehát a pislogó olajmécses múltból a ragyogó villanyvilágításos jelenhez. Budapest uccáinak az alkonyat óráival kezdődő és hajnalig tartó világítása, színes transzparensei hirdetik, igazolják, hogy a közvilágítás tökéletessé fejlődött. Aki a villanyfényben tündöklő Halászbástyát, Gellérthegyet, a Koronázó-templomot és, a kilátótornyot, a gázvilágítástól fénylő Andrássy utat és a Dunapartot látja, legyen az magyar vagy idegen, belédobban a szíve és gyönyörködve szemléli a kápráztató éjjeli panorámát. Az Elektromos Művek kelenföldi telepének gépterme Az Elektromos Müvek „Belváros” állomásának kapcsolóterme Az Elektromos Müvek transzformáló állomása a központi városházán ORSZÁG-VILÁG 1931 január 4.