Ország-Világ, 1937 (58. évfolyam, 1-41. szám)
1937-01-01 / 1. szám
1937 január 1. Ha valaki figyelemmel kísérte az utóbbi 8—16 év lefolyása alatt a kultuszkormányok tevékenységét az alsó, de főleg a középfokú iskolák tanítási tervezete körül, megdöbbenve kellett tapasztalnia, hogy az olyan hangzatos reformtörekvések szent nevében minden esztendőben az előző év célkitűzéseivel homlokegyenest ellenkező tantervet vezetnek be 1155 iskolákba. Hogy a legnagyobb változtatáson kezdjük, itt van a középiskolák állandó nagy kérdése, mik legyenek, gimnáziumok vagy reáliskolák? Az aztán a kívülállók előtt örök rejtély marad, hogy az ismétlődő változások a minisztérium kebelén belül lévő különböző felfogású tényezők harcainak külső jelei, vagy csupán az előző évi reform kudarcának bevallása. Mikor a reáliskolai tanítást teszik kötelezővé, védelméől azt halljuk, hogy a gyermekek inkább élő, mint holt nyelveket tanuljanak. De azt nem veszik figyelembe, hogy egy élő nyelv elsajátításához nem elegendő heti két, maximum három óra, mikor is 35— 40 személyes csoportokkal a legjobb akarat mellett sem foglalkozhat a tanár úgy, hogy a tanuló a legcsekélyebb beszélőkészségre szert tegyen. Viszont a klasszikus nyelvek kiküszöböléséről addig szó sem lehet, míg az egyetemen a jogi-orvosi-mérnöki-vegyészi gyógyszerészi-teológiai fakultásokon az öszszes szakkifejezések görög, de főleg latinnyelvűek. Mint látjuk ezek tényleg komoly problémák, de ebben a formában nem lehet a megoldást megtalálni, mert így áll elő az a lehetetlen helyzet, hogy egyazon iskolán belül, a magas csoportok gimnáziumi, a középsők reál, az alsók pedig a felső csoport anyagától eltérően bár, de ismét csak gimnáziumi tanítást nyernek. Ezek a visszásságok feltétlenül súlyos zökkenők okozói lesznek, azonkívül úgy a pedagógust, mint az amúgy is túlterhelt tanulót állítják újabb és újabb nehézségek elé. A túlterheléssel kapcsolatban írni kell az úgynevezett „LUTTOR vagy zsinórírás“-ról is. Magániskolák már évekkel ezelőtt bevezették és most átvették az állami és községi elemi iskolák is. Ez idáig rendben van. Szakértők azt mondják, hogy a gyermek, aki ilyen írással tanul, egészségesebb tartásra szokik, könnyebben tanul meg írni stb.. De mi szükség volt ezt az írást most bevezetni az első gimnáziumba. Az a négy elemit kijárt gyermek, aki még nem a Luttor írást tanulta, már jórészt kialakult egyéni írással ír, tehát ennek következtében már nem profitál az új írásból semmit. Újabb megterhelés, új tantárgy s a régi íráshoz beidegzett keze soha meg nem szorja a cikornyásan leegyszerűsített betűket. A tananyag is bővül évről-évre, bár erre a mesterséges és túlzott bővítésre semmi szükség nincsen. Az utolsó húsz év annyi korszakalkotó találmánnyal szolgált az emberiségnek technikai téren, a világháború, a forradalmak és az azóta is tartó válságok amúgy is mértéktelenül megnövelték a történelemtanítás anyagát, tökéletesen meg lehetnek elégedve az irányító körök, ha a serdülő ifjúság ezekkel megbirkózik. Mentségül olyan kijelentések hangzanak el, hogy a tananyag nehezítése a szelekciót szolgálja. Túlprodukció van érettségizett fiúkban és leányokban, tehát hulljon a gyöngébbje, selejtesebbje, amely nem bír megbirkózni az anyaggal. Ugyanakkor azonban nem nézik az érem másik oldalát. Nevezetesen azt, hogy ez a súlyos erőpróba, amit a középiskola most jelent, hány igen eszes és törekvő fiatal gyerek fizikumát roppantja össze. Nem számolnak azzal, hogy a túlzott szellemi igénybevétel mennyi idegileg tönkrement fiatal egyént produkál. S hogy ez nem légből kapott állítás, igazolja az utóbbi évek folyamán oly sajnálatosan szaporodó diáköngyilkosságok sorozata. Hogy álljon meg az élet A tej, melynek litere 28 fillér, sok gyermek számára luxuscikk. Sok gyermek még életében sohse látott tejet s van sok vidék az országban, hol a falusi gyermekek csak kenyéren élnek s egy kis krumplileves már csemegének számít. Cukorhoz, mely nem luxuscikk, hanem elsőrendű tápszer s melynek oly nagy fontossága van a táplálkozásban, sohasem jutnak. Ennek pedig legfőbb oka, hogy ezen elsőrendű tápszer talán az egész világon Magyarországon a legdrágább. Ugyanakkor, amikor a nyugatindiai szigeteken az új cukornádfajtákkal sikerült az évi kétszeri termést évenként háromszorosára emelni s új eljárásokkal a kivont cukormennyiséget is növelni s azáltal a cukor árát csökkenteni s amikor a németek az előnyös cukorelőállításban versenyre kellnek répacukrukkal az olcsóbb nádcukorral, nálunk a cukorfelesleg külföldön való s áron alul történő értékesítése a fontos. A cukorgyárak a magas adó miatt termésüknek csak egy részét tudják idehaza értékesíteni. Nagyobb részének külföldön kénytelenek piacot szerezni s a még így is az eladhatatlan részt denaturálják s takarmányozási célokra használják. A közönség nemcsak pestkörnyéken, hanem vidéken sem tudja a magas árakat megfizetni s vagy csempészett szaharinnal pótolja a cukrot, vagy ami egyszerűbb , egyszerűen cukor nélkül eszik mindent. Szerencsésen járnak azok a zsellérek, akik oly helyen vannak, ahol denaturált cukrot használnak takarmányozásra, mert a cukor megszabadítása a denaturáló szerektől aránylag könnyű. Egy mázsa takarmánycukor ugyanis 89 kg. cukrot, 1 kg. faszénport és 10 kg. korpát tartalmaz. Egyszerű felfőzésnél (mint a fondant készítésénél is) a cukor minden idegen anyagot föl alakjában kidob magából s a maradék cukorszirup már tiszta s emberi táplálkozásra alkalmas, így a jószág mellett a gyermekeknek is jut e fontos tápszerből. Ez, sajnos, csak nagyon kevés helyen történhet meg. A napokban hallottunk egy előadást, melyen a társadalom segítségét kérik egy szervezkedéshez, melynek célja: a gyermekeknek a tuberkulózistól való megmentése. Az előadó igen megrázóan ecseteltes számokkal bizonyította, mily nagy nálunk a tbc. okozta gyermekhalandóság a hiányos táplálkozás miatt, küzdelmeiben az az ember, akit már fiatalságának éveiben olyan erőpróbának tesznek ki, melyek úgy megviselik, hogy az élet küszöbére már kisebb-nagyobb idegi vagy testi megrongáltsággal lép. összegezve az elmondottakat, eleve tiltakozunk a maradiság vádja ellen. Igenis szükség van korszerű reformokra. Pangás néni állhat be semmiféle fejlődésben. Fejleszteni kell az időknek megfelelően a tanítás rendjét, de ez a fejlődés egy irányban haladjon s kerülje még a látszatát is annak, mintha kapkodó vagy fejvesztett lenne. Igyekezzék oly irányban tevékenykedni, hogy megnyerje a magyar társadalom bizalmát, mely most aggódva nézi, hogy legdrágább kincsét, a gyermekét, különböző felfogások kísérleti anyagának tekintik. Ezzel szemben a fasiszta Olaszország mily szenzációs javulást ért el néhány év alatt e téren. A kormánynak kötelessége lenne e fontos közélelmezési cikknek mértéktelen adóját elengedni s inkább a cukorkákat, bonbonokat stb erősebben megadózni, mert hisz nem is a fogyasztási, hanem a forgalmi adó a legállandóbb s legbiztosabb jövedelme. Egy kg. kockacukor P 1,34-es detailárból 65 fillér az adó. Amennyiben azonban ebből az adóból befolyó jövedelmet nélkülözni nem tudná, azon elgondolás szerint, hogy a lerongyolt nép a fennmaradó árat sem tudja megfizetni, tegye lehetővé, hogy az iskolásgyermekek, akik erre rászorulnak, naponta és fejenként legalább 10 dg. nyerscukorhoz jussanak. Ugyanis a barnaszínű nyerscukor kg-ként 12 fillérért kerül exportra, így egy-egy gyermeknek naponta cukorral való ellátása alig kerül többe 1 fillérnél. Ha a marhák megérdemlik, hogy kg-ként 14 filléres denaturált cukorhoz jussanak, mert a hízott állat értékesebb, mennyivel inkább érdemli meg a magyar gyermek, a nemzet jövője, hogy e kedvelt tápszerhez jusson. És ez az államnak se rossz üzlet, mert tízszer többet kell kiadni oly legyengült gyermekek gyógyítására, akik így egészségesek maradnak. MIHHIHIfininiUIHIIIIIIIINIIIIIIHHIIIIIIIIIUIHinillllllllllll Meg kell menteni a jövő nemzedékei A teheneknek fontosabb a cukor, mint a gyermekeknek ORSZÁG-VILÁG IHIUIMiQIR — Hozza be a tengert — mondja a színházi rendező a szertárosnak. — Neon használható — feleli ez — mert vizes, az éjjel megázott a szín alatt. * — Pali! Nevezd meg nekem a hét első napját. A fiú hallgat. —Hát mikor megy anyád a templomba — Ha új ruhája van. * Már az igaz, hogy a pénteki nap szerencsétlen egy nap. Ugyan miért? — Hát előtte való kedden tűz volt a városban, utána következő vasárnap meg beleütött a menykő a házunkba. * Mirabellát azzal gyanúsították, hogy mással csináltatja beszédeit. Mikor ez egyszer füleihez jutott, azt mondotta: — Rendben van, de jó volna, ha ti is annál rendelnétek meg beszédeiteket. s