Ország-Világ, 1938 (59. évfolyam, 1-39. szám)
1938-01-05 / 1. szám
Amíg nincs kommün, a saját telkével mindenki szabadon rendelkezik Senki nem vádolhat bennünket azzal hogy a kapitalizmus kinövései bennünket nem érdekelnek, mert nem egy esetben fejeztük ki éles rosszalásunkat a szén,az izzólámpa, textil stb. kartelek túlkapásai miatt, a kegyelmes bányavállalati igazgatók túlhajtott jövedelmei miatt. Éppen azért nem magyarázhatja senki félre, ha az egyik napilap támadásaival foglalkozunk, melyeket azért intézett a Haggenmacher család ellen, mert a tulajdonát képező zugligeti telkeket be merte keríttetni, ami a siető közönségnek onnan való kizárását jelenti. Egy olvasónk felkérésére foglalkozunk mi is ezzel a kérdéssel. A világon sehol olyan fegyelmezetlen kiránduló közönség nincsen, mint minálunk. A kirándulóknak van egy fajtája, melynek semmiféle tilostábla, sövény, kerítés nem imponál. A tilos táblát bosszúból letépi és a sövénykerítést szétrombolja, hogy tilosban járhasson, tavasszal a virágzó gyümölcsfákat megcsonkíthassa és nyáron a gyümölcsösöket megdézsmálja. A gyümölcsös veteményes kertek kifosztása nálunk napirenden van, míg Svájcban még az országút mellé ültetett gyümölcsfák terméséhez sem nyúlnak hozzá. Újabban a beültetett területeket már télen sem kímélik és a sietés ürügye alatt berontanak magánterületekre, ahol azután százai az embereknek esnek neki a fiatal fáknak és jelölik meg már maguknak a nyáron megdézsmálandó gyümölcsfáikat. Meg azt is írja egy telektulajdonos olvasónk, hogy nyáron a Széher -és Hárshegyi-út között fekvő területen régebben részeg hordák jártak keresztül, nem is beszélve arról, hogy a kaszálókat letiporták, a gyümölcsfákról lelopták a gyümölcsöt, sokszor éretlen állapotban, gallyaikat letördelték és mérhetetlen károkat okoztak. Ha tehát a telektulajdonosok bármilyen címen megengedik területeik használatát, az azon való átjárást, könnyen megtörténhetik, hogy egy későbbi időpontban több esetben fognak csavargókkal, mint jóakaratú síelőkkel szembekerülni. Ameddig egy államban nincsen kommunizmus, mint ahogy nálunk már többé nem is lesz, addig a magántulajdon mindenkinek szemében szent legyen. Ajávi üdvözlések Szendy Károly polgármestert a főváros tisztviselői nevében dorogi Farkas Ákos dr. tanácsnok, az elnöki osztály vezetője köszöntötte. A kereszténypárt üdvözlését Csilléry András dr., a NEP-ét Usetty Béla dr. tolmácsolta a polgármesternek. Csilléry Andrást a keresztény községi párt elnökét, pártjában Halmy Gyuláné, Riesz József dr. és Dálnoky József üdvözölték. r u rak, hogy minden további nélkül mindenkinek lehetővé volt téve az Angliába való kivándorlás, mert biztos, hogy nemcsak olyanok törekszenek ki, kik megbízhatók, hanem lesznek közöttük olyanok is, akik esetleg szégyent hozhatnak iaz egész magyar nemzetre. Sürgősen meg kell tehát vizsgálni, mi rejlik azok mögött a hirdetések mögött, melyek a háztartási alkalmazottakat Angliába csábítják és az útlevelek kiadásánál szigorúan meg kell vizsgálni úgy a múltját, mint családi körülményeit annak, aki ki akar utazni. Meg kell tekinteni az illetők munkakönyvét, amelyből igen sok mindent ki lehet olvasni. Inkább ragadjon itt valamelyik igen jóravaló, használható alkalmazott a szigorú ellenőrzés következtében, ami reá nézve nem bír veszedelemmel, mert ilyen alkalmazott itthon is el tud helyezkedni, minthogy olyan kerüljön Angliába, aki szégyent hozhat hazánkra. Panaszok a Dohányjövedék József körút és Baross utca sarkán éktelenkedő dohányraktára ellen A napokban monstre küldöttség kereste fel lapunk főszerkesztőjét, melynek vezetője — Miklósházy professzor — a következő kérésének tolmácsolását kérte lapunk hasábjain. A József körút és Baross utcai sarkától húsz lépésnyire éktelenkedik a Dohányjövedék több hold területet elfoglaló épület roncsa, amelyben ma már szünetel a gyártás és azt csupán raktár céljaira használják. Az épületben felhalmozott dohányáru, különösen esős időben, irtóztató bűzt terjeszt. A mögötte és szomszédságában lévő házak lakói, nyáron különösen, ha ablakaikat nyitvaakarják tartani, csaknem betegre szagolják magukat az épületből kiáradó dohányszaggal. Még a nem dohányosok is tűrhetetlennek találják a förtelmes dohánybűzt és haarra járnak, lehetőleg átmennek a másik oldalra, hogy tisztább levegőhöz jussanak. Az épület hatalmas területet foglal el és nagyon meglep bennünket, — mondja a küklöttség szónoka, — hogy a Pénzügyminisztériumban meg nem jöttek rá arra, miilyen hallatlan nagy összeg fekszik ebben a kártékony, ki nem használt épületben. Akkor, amikor az építkezés pang, amikor annyi iparág szerül munkára, ezt a nagy hodályt már régen le kellett volna bontani, telkét parcellázni, áruba bocsájtani, vagy helyette egy másik, de hasznos és a városnak erre a fejlődő pontjára való középületet emelni, vagy ha a főváros és az elhanyagolt Józsefváros egészségügyi helyzetének használni akarnának- a telek helyén a tér kiegészítéseképpen ott egy parkot kellene létesíteni. Nagyon meglep, folytatta a küldöttség vezetője, hogy a kerület képviselői, élükön Usetty Bélával és Müller Antallal, még nem tartották érdemesnek a Baross utcai dohánygyár sürgős lebontását a pénzügyminisztériumban követelni, mert ha ők ebből a kérdésből személyi kérdést csináltak volna, a bűzös hodály már régen eltűnt volna onnan. Nekünk a magunk részéről az elmondottakhoz nincsen semmi hozzátennivalónk, legfeljebb az, hogy ha másra nem, talán a közalkalmazotti fizetések megjavítására lehetne az itt parlagon heverő és az épület lebontása által felszabaduló miliókjait felhasználni, vagy más olyan célokra fordítani, amelyek nap-nap után azért akadnak meg, mert a szükséges anyagi eszközök nem állnak rendelkezésre. KOKSZ ORSZÁG-VILÁG Súlyos panaszok a telefonbeszélgetések számlázása miatt 14 következő levelet kaptak: Mint telefonelőfizető levelet intéztem a távbeszélő igazgatósághoz és figyelmeztettem arra, hogy lakásomat állandóan zárva tartom, egész nap nem tartózkodom otthon, legfeljebb 2-3 beszélgetés lehet egy nap és kértem, hogy telefonomat állandóan szigorúan ellenőrizzék. A távbeszélő igazgatóság e levélre egy nyomtatványt küldött és arra kért, hogy három napon keresztül írjam ebbe a nyomtatványba, milyen számmal és hányszor beszéltem. Időközben felhívtam a telefonközpontot, miután gyanús kattogásokat vettem észre telefonomon, amelyekből arra következtettem, hogy ezek a kattogások minden esetben jelzéseket adnak le automatámon, anélkül, hogy tárcsáztam volna és kértem az automata osztályt, hogy haladéktalanul vizsgálják meg a dolgot. Másnap felhívott a telefonközpont egy tisztviselője és kérdésemre nem akarta, vagy nem tudta bemondani az előző napi beszélgetések számát. Mikor bemondtam a négy beszélgetést, a tisztviselő azt elismerte. A távbeszélő hivatal által küldött nyomtatványba beírt beszélgetéseim számát a telefonigazgatóság írásban helyesnek ismerte el és ennek dacára az átlagos napi három beszélgetés helyett olyan számlát prezentált, melyben 110 beszélgetéssel több lett felszámítva. Kérem a tek. Szerkesztőséget, hogy illetékes helyen járjon el és pedig haladéktalanul, hogy végre jöjjenek a nyitjára azoknak a rejtélyeknek, melyek lehetővé teszik, hogy a telefonbeszélgetések számait hatványozottan számlázzák és hívja fel a miniszterelnök úr és a kereskedelmi miniszter úr figyelmét arra, hogy velem együtt már igen sokan torkig vagyunk a telefonigazgatóság trükkjeivel, melyekkel a panaszokat elintézik és a polgárság lelki békéjének érdekében legalább azon a helyen teremtsen rendet, ahol annak zöme egész idegrendszerével érdekelve van. Aláírás. A Rádió szalonzenekaráról a következő latért kaptuk karácsony után A Rádió szalonzenekara délelőtt, vagy kora délután senkit sem zavar, de igenis zavart engem, családomat és vendégeimet karácsony este, amikor valamilyen különleges után áhítoztunk. Nem lett volna szabad ezen az estén 10—12 tagból álló kis zenekarnak a karácsonyi zenét szolgáltatnia. Bár mi nem a fővárosban élünk, mégis Erkel, Dohnányi, Siklós Albert vagy Kodály műveire lettünk volna kiváncsiak „karácsonyi szvit, karácsonyi álom, karácsonyi harangzúgás”, elnevezés nélkül. Egészen magyar muzsikát egy neves, erre a célra felkért komponista művét szerettük volna hallani, amit egy ugyancsak neves karmesternek kellett volna vezényelni. Itt ez nem volt lehetséges Schubert hangulatos szerzeményeiből kellett volna karácsonyi zenét összeállítani egy erre az alkalomra összeállított monstre-zenekar számára. Az a nézetem, hogy a Rádió műsort öszszeállító, egyebekben jeles vezetője, ünnepélyes alkalmakkor nézze meg, kik jutnak a szalonzenekar révén szóhoz, mert ha a szalonzenekar intézmény ellen nincs is kifogásunk, az ne szerepeljen túl gyakran, mert a végén még azt fogják mondani, hogy Bukarestben jobb zenét kap a közönség, mint Budapesten, pedig előbbi műérzék tekintetében közel sem jön a miénkhez. Soraim szíves közlését hálásan köszönöm. Dr. G . . y D . . d, énektanár.