Ország-Világ, 1938 (59. évfolyam, 1-39. szám)

1938-01-05 / 1. szám

Amíg nincs kommün, a saját telkével min­denki szabadon rendel­kezik Senki nem vádolhat bennünket azzal hogy a kapitalizmus kinövései bennünket nem érdekelnek, mert nem egy esetben fe­jeztük ki éles rosszalásunkat a szén,­­az izzó­lámpa, textil stb. kartelek túlkapásai miatt, a kegyelmes bányavállalati igazgatók túl­hajtott jövedelmei miatt. Éppen azért nem magyarázhatja senki félre, ha az egyik napi­lap támadásaival foglalkozunk, melyeket azért intézett a Haggenmacher család ellen, mert a tulajdonát képező zugligeti telkeket be merte keríttetni, ami a siető közönségnek onnan való kizárását jelenti. Egy olvasónk felkérésére foglalkozunk mi is ezzel a kér­déssel. A világon sehol olyan fegyelmezet­len kiránduló közönség nincsen, mint miná­­lunk. A kirándulóknak van egy fajtája, melynek semmiféle tilostábla, sövény, kerí­tés nem imponál. A tilos táblát bosszúból letépi és a sövénykerítést szétrombolja, hogy tilosban járhasson, tavasszal a virágzó gyümölcsfákat megcsonkíthassa és nyáron a gyümölcsösöket megdézsmálja. A gyümölcs­ös veteményes kertek kifosztása nálunk na­pirenden van, míg Svájcban még az ország­út mellé ültetett gyümölcsfák terméséhez sem nyúlnak hozzá. Újabban a beültetett területeket már té­len sem kímélik és a sietés ürügye alatt be­rontanak magánterületekre, ahol azután szá­zai az embereknek esnek neki a fiatal fák­nak és jelölik meg már maguknak a nyáron megdézsmálandó gyümölcsfáikat. Meg azt is írja egy telektulajdonos olvasónk, hogy nyá­ron a Széher -és Hárshegyi-út között fekvő területen régebben részeg hordák jártak ke­resztül, nem is beszélve arról, hogy a kaszá­lókat letiporták, a gyümölcsfákról lelopták a gyümölcsöt, sokszor éretlen állapotban, gallyaikat letördelték és mérhetetlen káro­kat okoztak. Ha tehát a telektulajdonosok bármilyen címen megengedik területeik használatát, az azon való átjárást, könnyen megtörténhetik, hogy egy későbbi időpontban több esetben fognak csavargókkal, mint jóakaratú síelők­kel szembekerül­ni. Ameddig egy államban nincsen kommunizmus, mint ahogy nálunk már többé nem is lesz, addig a magántulaj­don mindenkinek szemében szent legyen. Ajávi üdvözlések Szendy Károly polgármestert a főváros tisztviselői nevében dorogi Farkas Ákos dr. tanácsnok, az elnöki osztály vezetője köszön­­tötte. A kereszténypárt üdvözlését Csilléry András dr­., a NEP-ét Usetty Béla dr. tol­mácsolta a polgármesternek. Csilléry And­rást a keresztény községi párt elnökét, párt­jában Halmy Gyuláné, Riesz József dr. és Dálnoky József üdvözölték. r u­ rak, hogy minden további nélkül mindenki­nek lehetővé volt téve az Angliába való ki­vándorlás, mert biztos, hogy nemcsak olya­­­nok törekszenek ki, kik megbízhatók, hanem lesznek közöttük olyanok is, akik esetleg szé­gyent hozhatnak ia­z egész magyar nemzetre. Sürgősen meg kell tehát vizsgálni, mi rejlik azok mögött a hirdetések mögött, me­lyek a háztartási alkalmazottakat Angliába csábítják és az útlevelek kiadásánál szigorúan meg kell vizsgálni úgy a múltját, mint csa­ládi körülményeit annak, aki ki akar utazni. Meg kell tekinteni az illetők munkakönyvét, amelyből igen sok mindent ki lehet olvasni. Inkább ragadjon itt valamelyik igen jórava­­ló, használható alkalmazott a szigorú ellen­őrzés következtében, ami reá nézve nem bír veszedelemmel, mert ilyen alkalmazott itthon is el tud helyezkedni, minthogy olyan kerül­jön Angliába, aki szégyent hozhat hazánkra. Panaszok a Dohányjöve­dék József körút és Baross utca sarkán éktelenkedő dohányraktára ellen A napokban monstre küldöttség kereste fel lapunk főszerkesztőjét, melynek vezetője — Miklósházy professzor — a következő ké­résének tolmácsolását kérte lapunk hasáb­jain. A József­ körút és Baross­ utcai sarkától húsz lépésnyire éktelenkedik a Dohányjöve­dék több hold területet elfoglaló épület ron­csa, amelyben ma már szünetel a gyártás és azt csupán raktár céljaira használják. Az épületben felhalmozott dohányáru, különö­sen esős időben, irtóz­tató bűzt terjeszt. A mögötte és szomszédságában lévő házak la­kói, nyáron különösen, ha ablakaikat nyitva­­akarják tartani, csaknem betegre szagolják magukat az épületből kiáradó do­hányszag­­gal. Még a nem dohányosok is tűrhetetlen­nek találják a förtelmes dohánybűzt és ha­­arra járnak, lehetőleg átmennek a másik ol­dalra, hogy tisztább levegőhöz jussanak. Az épület hatalmas területet foglal el és nagyon meglep bennünket, — mondja a küklöttség szónoka, — hogy a Pénzügyminisztérium­ban meg nem jöttek rá arra, miilyen hallat­lan nagy összeg fekszik ebben a kártékony, ki nem használt épületben. Akkor, amikor az építkezés pang, amikor annyi iparág sze­rül munkára, ezt a nagy hodályt már régen le kellett volna bontani, telkét parcellázni, áruba bocsájtani, vagy helyette egy másik, de hasznos és a városnak erre a fejlődő pontjára való középületet emelni, vagy ha a főváros és az elhanyagolt Józsefváros egészségügyi helyzetének használni akarná­nak- a telek helyén a tér kiegészítéseképpen ott egy parkot kellene létesíteni. Nagyon meglep, folytatta a küldöttség vezetője, hogy a kerület képviselői, élükön Usetty Bélával és Müller Antallal, még nem tartották érdemesnek a Baross utcai do­hánygyár sürgős lebontását a pénzügyminisz­tériumban követelni, mert ha ők ebből a kérdésből személyi kérdést csináltak volna, a bűzös hodály már régen eltűnt volna on­nan. Nekünk a magunk részéről az elmondot­takhoz nincsen semmi hozzátenni­valónk, leg­feljebb az, hogy ha másra nem, talán a köz­­alkalmazotti fizetések megjavítására lehetne az itt parlagon heverő és az épület lebontása által felszabaduló miliókjait felhasználni, vagy más olyan célokra fordítani, amelyek nap-nap után azért ak­adnak meg, mert a szükséges anyagi eszközök nem állnak ren­delkezésre. KOKSZ ORSZÁG-VILÁG Súlyos panaszok a telefonbeszélgeté­sek számlázása miatt 14 következő levelet kaptak: Mint telefonelőfizető levelet intéztem a távbeszélő igazgatósághoz és figyelmeztet­tem arra, hogy lakásomat állandóan zárva tartom, egész nap nem tartózkodom otthon, legfeljebb 2-3 beszélgetés lehet egy nap és kértem, hogy telefonomat állandóan szigorú­an ellenőrizzék. A távbeszélő igazgatóság e levélre egy nyomtatványt küldött és arra kért, hogy három napon keresztül írjam ebbe a­ nyomtatványba, milyen számmal és hányszor beszéltem. Időközben felhívtam a telefonközpontot, miután gyanús kattogáso­kat vettem észre telefonomon, amelyekből arra következtettem, hogy ezek a kattogá­sok minden esetben jelzéseket adnak le automatámon, anélkül, hogy tárcsáztam vol­­na és kértem az automata osztályt, hogy ha­ladéktalanul vizsgálják meg a dolgot. Más­nap felhívott a telefonközpont egy tisztvise­lője és kérdésemre nem akarta, vagy nem tudta bemondani az előző napi beszélgeté­sek szám­át. Mikor bemondtam a négy be­szélgetést, a tisztviselő azt elismerte. A távbeszélő hivatal által küldött nyomtat­ványba beírt beszélgetéseim számát a tele­fonigazgatóság írásban helyesnek ismerte el és ennek dacára az átlagos napi három beszélgetés helyett olyan számlát prezen­tált, melyben 110 beszélgetéssel több lett felszámítva. Kérem a tek. Szerkesztőséget, hogy illetékes helyen járjon el és pedig haladék­talanul, hogy végre jöjjenek a nyitjára azoknak a rejtélyeknek, melyek lehetővé te­szik, hogy a telefonbeszélgetések számait hatványozottan számlázzák és hívja fel a miniszterelnök úr és a kereskedelmi minisz­ter úr figyelmét arra, hogy velem együtt már igen sokan torkig vagyunk a telefon­­igazgatóság trükkjeivel, melyekkel a pana­szokat elintézik és a polgárság lelki békéjé­nek érdekében legalább azon a helyen te­remtsen rendet, ahol annak zöme egész ideg­­rendszerével érdekelve van. Aláírás. A Rádió szalonzenekaráról a következő latért­ kaptuk karácsony után A Rádió szalonzenekara délelőtt, vagy kora délután senkit sem zavar, de igenis za­vart engem, családomat és vendégeimet ka­rácsony este, amikor valamilyen különleges után áhítoztunk. Nem lett volna szabad ezen az estén 10—12 tagból álló kis zenekarnak a karácsonyi zenét szolgáltatnia. Bár mi nem a fővárosban élünk, mégis Erkel, Doh­­nányi, Siklós Albert vagy Kodály műveire lettünk volna kiváncsiak „karácsonyi szvit, karácsonyi álom, karácsonyi harangzúgás”, el­nevezés nélkül. Egészen magyar muzsikát egy neves, erre a célra felkért komponista művét szerettük volna hallani, amit egy ugyancsak neves karmesternek kellett volna vezényelni. Itt ez nem volt lehetséges Schu­bert hangulatos szerzeményeiből kellett vol­na karácsonyi zenét összeállítani egy erre az alkalomra összeállított monstre-zenekar számára. Az a nézetem, hogy a Rádió műsort ösz­­szeállító, egyebekben jeles vezetője, ünnepé­lyes alkalmakkor nézze meg, kik jutnak a szalonzenekar révén szóhoz, mert ha a sza­lonzenekar intézmény ellen nincs is kifo­gásunk, az ne szerepeljen túl gyakran, mert a végén még azt fogják mondani, hogy Bu­karestben jobb zenét kap a közönség, mint Budapesten, pedig előbbi műérzék tekinteté­ben közel sem jön a miénkhez. Soraim szíves közlését hálásan köszönöm. Dr. G . . y D . . d, énektanár.

Next