Orvosi Hetilap, 1857. augusztus (1. évfolyam, 10-13. szám)
1857-08-06 / 10. szám
155 ORVOSI MAGÁNGYAKORLAT. Emlő-fe n e. Közli Dr. Schwarz Lajos Pesten. H. Luiza cs. k. hivatalnok neje, 18 éves viritó külemmel; terhessége 9-ik havában véletlen ütés következtében tompa fájdalom kelt bal emlőjében; 1856—ik évi Nov. 20-kán történt szülése után gyermekét szoptatta s fájdalma elmúlt, csakhogy nyolcad napra mindkét, de kivált balemlőjén bimbógyuladás támadt, mi ellen a kuruzsló bába lángba (alcohol) mártott nyomfoltokkali borongatást ajánlott. E lobbantó anyag használatára adag nagyság, hő, vörösség, keménységben gyarapodott, s midőn Dec. 7-én hivatva valék, a szenvedő nő méhét s hashártyáját 156 A kis medence. a) A medencébe menet legföltűnőbb eltérést mutat, az előfok túlságos bedülése miatt az egyenes átmérőben igen megszűkült, miért is az úgynevezett kártyás tompa szividomot (stumpfe Kartenherzform) elvesztvén (2-ik ábra) vesealakúvá válik (1-ső ábra). Átmérői: A kérdéses angolka a rendes alkatú mezos medencének, dencének: egyenes fe—c) 2," 2'" 4," haránt (d — d) , . 4/10'" 5," két ferde fe — e,f— f) 4," 4'" 4% b) A medenceűr a keresztcsont nagyfokú behajlottsága miatt (különösen a 2-ik és 3-ik álcsigolya tájékán meg van szűkülve. Átmérői: egyenes . . . 2,"/4/" . . 4%-5," haránt . . . 4,"7/" . . 4," c) A kimenet (3-ik ábra) rendesnél tágabb; a farcsíkcsont a keresztcsont görbülését követvén, kissé jobra helyeződik. 3-ik ábra. Átmérői: egyenes . . . 4,"2," . . 37*," haránt . . . 4," . . 4," A medence hajlása, vagyis azon szöglet,amelyet a bemenet meghosszabbitott egyenes átmérője a vizirányos földszinnel képez, 70°-nyi, holott rendes hajlású medencénél 50— 60°-nyit teszen. rendes állapotban találtam ; de a bal emlő egész teljében feszes dagadt, forró, élénk piros, helyenkint hamvas-violafoltos volt; e foltok másnapra megfeketedtek, érintésre érzéketlenek lettek, hullámzás nélkül. A beteget erős tébolygás rángás fogta el; nyelve száraz, székdugulás, kevés vizellet halyagsav- hiánnyal; érlüktetése 140-ig szaporodott. E jelek összegéből kórismém, bal emlő fenésedése, ártalmas gyógymód következtében. Tüsténti bemetszésemre kevés év folyt ki, de a nagy pusztulás láthatóvá lett. Gyógyszerül jégborongatást, hányt, gyökeret ásványsavakkal alkalmaztam. Következő napokon a fenyves emlő egész terjében önként levált, csak lazán csüggvén meg némely kötszöveten. Csipesz és kusztora segélyével a bűzhödt elhalt részek levétetvén, a tejmirigyközti sejtszövet egészen az emlő nagy részével együtt elveszett, csak kevés része tartathatván meg. A sebterület 12" széles 8" hoszú. Rája tiszta halványvizzel kevert jégborongatás alkalmaztatott, s mivel az emlőmaradék balra sülyedni, s a kötszövet ernyesztése által leesni volt hajlandó, széles lenszalaggal fölköttetett. A beteg átalánérzete nem javult, arcsáppadtsága, dúlt vonásai, szunykója, borzongásai, végtaggörcsei vére mérgeződésére mutattak. Kinadék (s. chinini) nagy mérvben adagoltatott. Következő napon, Dec 23-kán a szintúgy lánggal de csak két napig bántott jobbféli emlőn, tallérterjű violakék hólyag mutatkozott, melyből fölmetszésre eves savó folyt. Itt is fenésedés támadt, épen aként mint a halemlőn, csak kisebb tertben, s kevesebb anyagveszteséggel. Itt is jégborongatások, bensőleg kinafőzet, Haller savcsöppeivel. Dec. 30-kan a seb bőven genyedt, a geny jó természetű. A beteg eszmélete visszatér, értetlensége túlérzékenységgé változott; érlüktetése 90—95, hőfoka mérsékelt, nyelve nedűű, szomja enyhébb. Vizelletében hólyagok jelenkeznek. A gyógymód folytattatik. 1857. január 8-kán szép szemcsésedés mindkét emlőn, mely örvendetes tünemény ellenében szomoritó jel a fekvély (decubitus) a beteg keresztcsontján, nemkülönben hanyatfekvés következtében hátán 10—12 gyanús színezetű foltok; mik azonban tovább nem fejlődnek ; de a keresztcsonti fekvély fenésedik, ott is ökölnyi szakadály (Sequester) támad, — mégis rothadásellenes bánással a kór derültebb jóslatnak indul. Kinafőzettel tápláló húsétrend és bor egyettetik, mire Január 30-án a beteg túlérzékenysége ellen — minthogy bőridegei minden érintésre szörnyű fájdalmat okoztak, s a beteget ideges köhécselés gyötré —fél szemet szunyadék (morphium) 16 porban sükerrel adatott. Ettől kezdve a beteg több belgyógyszert nem vesz, sebhelyei csupán hideg vizzel mosogattatnak s hideggel borongattatnak. A beteg szemlátomást üdül, szép külemét visszanyeri, étvágya, álma szervi működései rendesek. A szemcsedés halad, új bőrpontok képződnek a későbbiekkeli hidasodásra. A fekvély is gyógyul; az anyagveszteség mégis, kivált bal emlőjén oly nevezetes, hogy gyógyulása még 5 egész hónapig tartott. Pótlódás úgy történt, hogy a genyedő seb széléhez közeli szemcsésedésből sima vékony hártya terült a közelebbi szemcsésedésekig, miglen az egész fedve jön. 1857. Junius végén a heg tökélyes lett. — HM——■ GYÓGYSZERTANI KÖZLEMÉNYEK. Az illő olajok közé kevert olcsóbb olajok, különösen terpetinolaj fölfedezése és kémletmódja. (Folytatása és vége.) ■ Kísérletek tétettek a terpetinolaj azon mennyiségének kipuhatolására mely szegfűolajjal keverve képes volna azon kémszer bizonyos mennyiségét a fölbomlástól megóvni. Az eljárás igy történt: 0,860 gramm szegfűolaj nagyobb mennyiségű 1,200 gramm terpetinolajjal elegyítve előbb 0,005 gramm kémszerrel bevitteték, az olaj sárga maradt; ekor még 0,002 gramm, kémszer adaték hozzá, mely által az olaj még mindig nem változik; most mindaddig adaték 0,002 gramm kémszer az olajhoz, mignem az vörösödni kezdett. Ez akor kezdődik és állott be, midőn összesen 0,018 gramm kémszer