Orvosi Hetilap, 1857. szeptember (1. évfolyam, 14-17. szám)

1857-09-03 / 14. szám

219 rán sem észleltetett oly nagynak, mint azt a betegség magas fo­kából eleve magyarázni lehetett, és hogy egyetlenegy csigolya elszuvasodása, roncsolt állapota már igen nagy elferdülést idéz­het elő. Valamely csigolya tövisnyújtványának szembeszökőleg he­gyes kitűnősége Berend szerint, leglényegesebb ismertető jele, a már föllépett roncsoló folyamatnak, mely kórjel azonban, az ágyék csigolyák bántalmánál, olykor merőbben hiányzik. Gyűjteményének díszpéldányát számos összefüggő csigo­lyasorozatból álló készítmény teszi, mely igen messze terjedő szuvasodáson alapuló gerincpupot képezett egy kis gyermeknél, a ki életében fájdalomról sohasem panaszkodott s kinél minden visszahajlási kórjel (Reflex-Symptom) hiányzott. Ily gerinc­pup gyógyítása körül igen nagy súlyt fektet Berend azon élettani folyamatra, mely szerint a gerinctestek el­pusztult , elszuvasodott része, csont­sarjadzás (Osteophyten- Bildung) által pótoltatik, miért is a természet ezen működését célszerű orvos-sebészi ápolással óhajtja támogattatni. Hogy ez eléressék, a beteg Berend által e célra ajánlott, kényelmes in­gaszerű készüléken hason fekszik, hónapokig folytonosan. Ezen helyeztetés, már számos ilynemű betegnek enyhülést, javulást okozott; ártalmára egynek sem volt. Olykor elvonó szereket, kulacsokat, köpölyöket is alkal­maz a bántalom helyére. Belsőleg, ha szükség,­­a betvegy ellen intéz gyógyszerelést. Lúg, maláta­kat, fürdőket is hasz­nál és igy­­. Hol pusztán a hát izmainak gyöngesége, laza petyhüdt mivolta okozza a háznak némi kidomborodását, ott a gyógy­­testgyakorlat fölváltva nyugalmas fekvéssel, erősítő bedörzsö­­lések s az akarat befolyása is, elégségesek a baj leküzdésére. Berend szintén minden testmozgást ellenez a roncsoló he­veny folyamatú gerincpúpnál; ha pedig izmerevvel végződött a baj, a testgyakorlat­­kor az elferdülésen javulást eszközölni az tehetetlen. Átalában nagy óvatosságot ajánl a testmozgások javalata mellett, mert nem oly könnyű meghatározni, ha váljon az 220 De hogy úgy van, könnyen meggyőződhetünk az által, ha emésztés után a folyadékot fölforraljuk, mire az emésztetlen fehérnye megalszik, az albuminese az olvadékban marad. Igaz hogy vastag bélben is találtatott már nyers fehérnye, miből azt akarták következtetni, hogy emésztésre nincs is szüksége, de­­ Bernard és Corvisart élettani kísérletei szerint világosnak lát­­­­szik, hogy a dolog máskint áll, s hogy épen azért találtatott a­­ vastag bélben, mert emésztetlen és az áthasonításra alkalmat­lan lévén, az emésztő szervekből kiküszöböltetett. A savanyok a fehérnye emésztését elő nem segítik; a nyert folyadék sem vegyi sem élettani tulajdonára nézve az albuminosszal meg nem egyezik. Láthatni innen mennyire lehet a fehérnyét nyers vagy főtt állapotban könnyen, mennyire nehéz eledelnek mondani; látni átalán, mennyi még az ételek könnyű vagy nehéz emészt­­hetésének biztos meghatározására a teendő! Hogy a fehérnyének hosszú főzés által tápszerré nem vál­tozó része nem lesz­­ azzá emésztés által, C. biztossággal meg­határozni nem tudja; minthogy azt élettanilag megkísérteni elmulasztotta; vegyi tulajdonaira nézve sokban megegyezik ugyan az albuminose-zal, de némelyekben attól ismét eltér. Folyt. köv. GYÓGYSZERTANI KÖZLEMÉNYEK. Az osztrák gyógyszertárat iletőleg. Vége. A gyógyszerek múlt számunkban elősorolt változtatásán kívűl, azok ára is megbíráltatott a bizottmány által, s azon meggyőződésből indulván ki, hogy a létező árszabály sem kor­­viszonyunkkal sem a gyógyszerészek iránt táplált igényekkel öszhangban nincs; mennyiben őket nemcsak fáradságukért ju­talmazni, hivatásukban tett áldozataikért kárpótolni, hanem oly állapotba helyezni is szükséges, hogy tanszakuk előhaladásával lépést tartani képesek legyenek, mire tudományos művek meg­szerzése szükséges; e tekintet kívánatossá teszi, hogy a gyógy­szerár-szabály ahoz képest számítoltassék , különösen több fi­gyelembe vétessék a vényezéseknél történő L a b o r e s , mint eddig, mi őket fáradalmaik díján kívűl, segédeik illendő ellá­tására is képesíti. E szerint remélhető, hogy a javait részlegi áremelés szakértőkre bizatván, ily szellemben rendeztetni is fog. A bizottmány fölterjesztett munkájában indokait is fejte­gette, miért hogy : a gyógyszerész közönséges iparosok feleke­­zetébe nem sorozható, mindamellett hogy részleg iparűző, más­részt kalmárul tűnik föl, holott tettleg egyik sem, miután fölső utalmány szerint üzlete nyedélyesítésében korlátozva, cselek­vése­s mulasztásáért szigorún felelős, végre szakábani tudomá­nyos képződésre több évet kell fordítania, mielőtt önálló gyógy­szerészül vállalkozhatik. Ez állapot, valamint a gyógyszerészet értelmezvénye cáfolhatlanul bizonyítja, hogy a gyógyszerészt mindjárt az orvos melletti állás illeti, kivált ha tekintetbe véte­tik, hogy a tudományos alapú hosszas gyakorlati művészetet föltételező gyógyszerkészítés magának a gyógytudománynak egészlő része, miszerint már rég elismertetett és nyilváníttatott, hogy a gyógyszerész állami szolgálatban a szenvedő emberiség javán működő gyógyszaki személy; a gyógy­­árak nyilvános egészségi intézetek, mely eszmélvezés (argumentatio) ellen ok­szerű ellenvetést nem tehetni. Kétségtelenül az álladalom érdeke hogy gyógyszertárak létezzenek; mivel ez így van, múlhatlanul szükséges, hogy a gyógyszerészek hatos utalom alatt álljanak, s jogaik kötelessé­geik ellensúlyában biztosítassanak, nemkülönben hogy őket il­lető tisztes állásba helyeztessenek. Az osztrák gyógyszerészeknek eme, a gyógyszerészet mind gyakorlati mind tudományos viszonyaival öszhangzó, rég nyil­vánított kívánsága teljesítésében a bizottmányi tagok enyészhet­­len érdemet szereztek a gyógyszerészek irányában, kik eziránt már­is hálásan nyilatkoznak, s ama biztossággal kecsegtetik ma­gukat, hogy a magas bölcs és igazságos kormány a gyógysze­részek viszonyainak javallott átalakítását kegyelmesen elfogadja, s érvényesítendi. Mindamellett, hogy az osztr. gyógyszertárba javalt változ­tatások többje lényegesnek látszik, nehezen fogják kielégíteni a gyógyszerészek többségét, mert nemcsak a fővárosban Bécs­­ben létező viszonyok veendők tekintetbe, hanem a kiválólag vi­déken tettleg uralgak is, a. m. a vidéki gyógyszerészek szük­ségletei , mely tekintetben Poroszországra utalnak, hol a kor­mány már múlt évben fölszólítást bocsátott a kerületekben szak­avatottakhoz, hogy ajánlataikkal az új gyógyszertár megálla­pításához járuljanak, mik nyomán a bizottmány s végleg a mi­­nistérium határoz. Annyival szükségesebb a nagy terjedelmű osztrák állodalomban, nehogy mielőbb új szükségletek merül­vén föl, ismét változtatásokat kelljen tenni. Kellene mint Poroszhonban, fölszólítani a gyógyszerésze­ket, az orvosok által vidékükön leggyakrabban rendelt szerek bejelentésére, miből a bizottmány átalános áttekintetet nyerjen, mely magát nem tarthatja s nem tartathatik ily nagy ügyvitel­ben csalhatatlannak, hanem józan belátással épen a szükséges javításokat teendi. Említett bizottmány föladata lenne aztán a készítmények szerzés-modorát a vegytan s gyógyszertan mai fejlettsége sze­rint bírálni, s rája okadatolt szabályokat állapítani; mert kü­lönböző módon készített gyógyszer ugyanazon gyógycélnak nem felelhet meg, mi oka, hogy némelyek az orvos várakozásá­­nak meg nem felelvén elhanyagoltainak, s gyógytárban hiába vesztegelnek. — Még bizonyos tartományokra az ottani sza­­bály figyelembe vételével Elendius provinciális volna határozandó , miszerint ott más kelletlenek helyett a szüksége­sek tartása kötelező lenne; de minden még kevésbé fogyó készít­ményre is állandó gyárszabály lenne, s ne hagyatnék magán­kény­re; mi aztán okozza amaz elégületlenséget, mely sok panasz követ­keztében arra adott alkalmat, hogy 1812 az apparatus medi­­c­am­in az a lehető legkisebb számra szorittatott, később meg az avultaknak nyilvánított gyógyszerek visszafogadását szükségelte.

Next