Orvosi Hetilap, 1857. október (1. évfolyam, 18-22. szám)
1857-10-01 / 18. szám
GYAKORLATI ADATOK A TÜDŐSOK kórisméres gyógymódjához. Dr. Karsay L. gyakorló orvos Győrött. Vége. Múlt Májusban egy négy éves fiúhoz hivatos. Szülei elutazván, dajkája délelőtt vakarcssal jól tartotta. Dél felé roszul lett a kis fiú; hányni kezde — mint mondák csak nyákot meg vizet — s erős lázba esett. Délután a gyermeken a lázas csórva jelenségeit találám, s mivel még semmit sem hányt ki, gyönge hánytatót rendelek; ászért magam adám be és sükerét be is várára. Most is csak vizet meg kevés epét hányt. Estvefelé csőrére ugyan könnyebben lett, de még mindent kihányt, forrósága, kábulása tartott, öklendezése még harmadnap sem szűnt meg, s a fiú köhögni kezde. Balra hátul lenn kezdődő láb jelei mutatkoztak ! Reggelre a májosulás megtörtént, a hányás megszűnt, a láz engedett , a kis beteg könnyen lehelve ült ágyában. Ha most látom vala először, egy kórjel sem utalt volna a tüdőlobra, mely különben rendesen folyt le. Ez esetben már bajosabb eldönteni: váljon a kezdődő tüdőlob okozás az erős és tartós hányást, mely esetben szükségtelen leendett hánytatot rendelnem, vagy ellenkezőleg. Én itt is inkább az erős rázkódtatást vádolom. De hogy gyógymódomra visszatérjek, ha óvakodom is a nagyon gyöngítő szerektől, azért sem hasonszenvész nem vagyok, sem a tisztán várakozó gyógymód apostola. Ha saját szert nem alkalmazhatok, működésemet az egyes, veszéllyel fenyegető kózjelek ellen intézem, s iparkodom mindazon befolyást eltávolítani, mely a kór rendes folyamát és eloszlását megzavarhatná. A tüdőlob gyakran mellhártya lobbbal kezdődik vagy vele szövetkezik. Ekor a szegezés a légzést fölötte nehezíti és fájdalmassá teszi. Ez ellen jó sükerrel rakatok a kóros oldalra hólyaghúzót vagy nadályokat. Gyermekeknél azonban kerülöm a hólyaghúzót, mivel az égető fájdalmat nehezen tűrik, s a nyugtalanság több bajt szerez mint hasznot. Ezeknél inkább nadályokat alkalmazok. A Deutsche Klinik tavali egyik számában dicsérik a hideg borongatások hatását tüdőlob kezdetén. Még eddig csak egyszer volt alkalmam a hideget megkísérleni, s nem volt okom megbánni. Magángyakorlatban nehéz a balítéleteket leküzdenünk. Kórházakban minden esetre méltó volna ez egyszerű szerrel kísérleteket tenni. Belszerüt leginkább a légsavas szikéleget (natrum nitricum) rendelem zilizgyökér-főzetben vagy mondolafejetben, 1—5 nehezéknyit egy napra. A gyűszűnke forrázatával is tevék kisérleteket, de különös hatását nem észlelhetem. Sem a légzést nem könnyité, sem az érütést nem lassítá. Nagy szegezésnél vagy fájdalmas hurutnál azonnal Dowerporokat adok, egy szemernyi adagban egyszer kétszer napjában, később többet is. Ez áldott szer többnyire könnyebbülést okoz, káros következményét soha sem tapasztalája. Betegemnek legnagyobb testi s lelki nyugalmat ajánlok, kerülöm a túlságos meleget, italul meleg beák helyett mondolatejet vagy — mi többnyire kedvesebb — tiszta vizet nyújtatok. E gyógymód mellett gondosan kisérem a lábtermény lerakodását, a kontató meg halleső legbiztosbban megmutatja: terjed e májosulás vagy nem? Így eljutok az oszlás korszakához, mely e kór orvoslásában oly igen fontos. Ha rendes folyama vagyon, elhagyván a légsavas szikéleget, csupán olajkeverék (mixtura oleosa) s egy két Dower poron kívül más szerre nincs szükség. Más a föladat, ha egyéb nyavalyák által elgyöngült vagy két vegyes egyéneken az oszlás elakad s a májosulás keményedéssel fenyeget. A láz megszűnik, az étvágy helyre áll, de a májosulás folyvást tart. S a betegek néha még is oly TÁRCA. ÚTI VÁZLATOK. IV. Páris, Sept. 15-kén 1857. Párist rendszeresen és gondosan kell tanulmányozni, hogy benne Ariadne vezető fonalát fölleljük. Ezen tündérvilágban minden lépten , minden nyomon, újnál újabb meglepetésre számolhat az idegen. Világító szövetnek . .. előleges tanulmány nélkül a zajos közélet ez óriási tömkelegében el nem igazodik a jövevény. Páris, e fényes világváros, közélete sajátszerü nyilvánulásaiban, egyedül áll széles e világon ! — Népét magasabb polgári műveltség, mindig nyílt kedély s az udvariasság bizonyos finom nyomata jellemzi, a legalsóbb rétegekig. A fővárost pompás külseje, remek köz- és magán épületei, számtalan nevezetességei,páratlan műkincsei, jeles tudományos, gyógy- és jótékony intézetei — sok tekintetben — fölülmúlhatlanná teszik. Közel harminc közkórházzal bir e hatalmas város. E kórházakban százezer betegnél több nyer évenkint ápolást. A kiadás pedig, melyet gyógyintézetekre egy év lefolyása alatt szentelnek, huszonnyolc millió franknyit teszen. Hát egyéb jótékony intézete, ápoldája hány szűkölködőtehetetlent táplál kebelén, kiknek száma e roppant városban, — majdnem másfél millió lélek között —, mily nagy tömeg lehet!? Alig látogattunk meg kórházat, melyben amerikai, angol, spanyol, olasz, szóval: minden nemzetbeli ügyfeleinkkel ne találkoztunk volna. De voltaképen nem a betegek roppant száma bir oly nagy ! Pest, 1857. 18. Oktober 1. Előfizetési ára : Dec. végéig helyben 4 fr. 40 kr. v idexen 5 fr 20 hr. pp. A lapot illető közlemények s fizetvények bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltétnek soronként 8 p. krért. Megjelenik minden csütörtökön. Megrendelhetni minden cs. kir. po»ta hi«talul. a szerkesztőné rajtör 10-dik szám . ét a Zdádénál Darollyautca 1 2-dik szám. ORVOSI HETILAP, Honi és külföldi gyógyászat és kórbavárlat közlönye. Dr. Markusovszki L. Müller Emil, Tulajdonos és felelős szerkesztő, kiadó-könyvnyomdász. Tartalom: Gyakorlati adatok a tüdőláb kórismeres gyógymódjához Dr. Karsay L. gyakorló orvos Győrött. Vége. — Balassa tanársebészi korodája : II. Izbántalmak. A) Ficamok: Fölkarficam. Dr. Batizfalvi S. tanársegéd. — Az 1857. Aug. Sept. Bécsben tartott harmadik nemzetközi statistikai gyülekezetről. Dr. Tormay K. Pest város igazgató főorvosa. — Külföldi irodalom. Dr. Corvis art értekezése a tápszerekről és az emésztényről. Folyt. — Gyógyszertani közlemények. — Heti kimutatás a pesti közkórházról.— Hirdetések. Tárca : Úti vázlatok IV. Páris. Dr. Batizfalvi S. — Lapszemelvény.