Orvosi Hetilap, 1857. október (1. évfolyam, 18-22. szám)

1857-10-01 / 18. szám

•279 idült ficamnál az izmok összehúzódását is legyőzni kellett, valamit kézerővel eszközölni, és a fölkarcsont fejét újdon fészkéből kimozdítani lehetetlen volt. Miért is elhatároztuk nagyobb és biztosabb előkészülettel tenni újabb kísérletet. E célra, a csigacsin (Flaschenzug) segélyével teendő visszahelyezési mód szemeltetett ki. Mint ezt foganatba is vettük, első kísérlet után harmadnapra következendőképen. A beteg támnélküli széken foglalt helyet. A balkar, az ujjak hegyétől föl egész a vállizületig, hogy meg ne dagadjon körpólya menetekkel göngyöltetett be. Hogy a kificamodott fölkart erőteljesen s kellő irányban nyújthassuk, alsó végére az úgynevezett kézbéklyót fűztük. A párhuzamosan futó s 2 — 3 rőfnyi puha gyapot-szálakból álló kézbéklyóval épen a könyökizület fölött vetettünk kacsot. (Egyébként ezen kézbéklyó helyett, keskenyen egybehajtott erős vászon kendők is használhatók.) Az ilyetén képen alkalmazott kézbéklyónak végeit a falhoz erősített csigacsin horgába akasztottuk, hogy így a fölkar kellő nyújtását fokozott erővel eszközölhessük. Most a törzs rögzítéséhez, helybenmaradásának biztosításához járultunk, nehogy az, a karnyujtás alatt, feszes helyzetéből kitérjen. — E tekintekintetből, hogy ellennyujtás foganatositassék, egy széles jól kibélelt bőr övét használtunk. Ezen öv közép része a beteg hónalját foglalja el; végei mellen és háton, az egészséges oldalra húzódnak át. Az öv végén levő szíjakba egybehajtott lepedőt akasztva, ennek végeit vasrostélyhoz kötjük; s az igy rögzitett s helybentartott törzs a fölkar nyújtásnak irányát nem követheti; sőt ezen öv segélyével, ellennyujtásnak van kitéve. Ezek meglévén, a segédek elrendezéséhez járultunk. — Az első segéd a bántalmazott fölső végtag kezelését vette át. A második a csigacsinhoz állíttatott. A harmadik a betgép oldalán helyezkedett el, s egybekulcsolt ujjai közé — a sikamlósság kikerülése végett — vászon kendőt illesztve, a kóros vállizületet két kezével úgy markolta át, hogy jobb karja a beteg mellén, a bal pedig annak hátán simult végig. Önként értetődik, hogy e segéd feladata a lapok helybentartása, rögzítése volt; miért is utasításához híven, a kóros vállat teljes erővel vonta le az egészséges oldal felé. A negyedik a beteg háta mögé állott, ennek fejét támogatta s a kábítást (narkosist) hajtotta végre. A műtő a kóros váll mögött foglalt helyet, s kezében körülbelől egy lábnyi hosszú, s mintegy másfél hüvelyknyi átmérőű puhafahengert tartott.E fahenger közepén nyomfoltokkal volt jól kipányvázva. Megtörténvén ezen előkészületek, miután a beteg hangyhalyag (chloroform) által elkábíttatott, megkezdtük csiga erővel a kificamodott kar nyújtását. Mialatt a bántalmazott kar eleinte föl és kifelé emeltetett, később pedig miután a nyújtás tetőpontját érte el, azaz: a kitört fölkart ujdon fészkéből meglódulni tapintottuk be és lefelé vonatott. E pillanatban a műtő imént leirt fahengert a fölkarcsont fejére illesztvén, azt teljes erővel a lapoczgödre felé nyomta, mert pusztán az ujjak segélyével azt nem teheté. Ezen egyesített és kitartó műfogásoknak eredménye egy csukló-roppanás jön, s következő percben a fölkar feje már illetékes helyén tapintatott. A sükersére, úgy fáradozásainak díjazása sincs kiszabott árhoz kötve. Párisban a gyakorló orvos nemes fáradozásai díját rendszerint az illem s az illetők méltó elismerése szabályozza. Az elismerés és jutalmazás azonban átalában a tudomány és művészet nemességéhez képest, mindig méltó és buzdító. Nevezetesebb orvosoknál mindenkor igen fényes. Franciaországban okleveles gyógyszerész — tetszése szerint, — bárhol és akármennyi gyógytárat nyithat, minden külön szabadalom nélkül, s ha itt-ott vállalata várakozásának meg nem felel, fölhagy vele. E szabad versenyzésnek is kétségkívül meg van jó oldala. Ezúttal ennyit röviden. Jövőre a nevezetesebb kórházakról és egyéb gyógy-és jótékony intézetekről írandók bővebben. Párisban átalában kevés idő jut arra, hogy az ember élményeit, e tudomány mezején gyűjtött tapasztalatait rendezze s kellő szavakba öntse. Isten velünk ! Dr. Batizfalvi. 280 teljes működés után föloldatván az elősorolt kötések, a visszahelyezett kar háromszögű kendővel fölköttetett, s a bántalmazott vállra három napig hideg borngatások alkalmaztattak. Mire nehány napra az illető vállizületben a fájdalom megszűnt, s a karnak rendes működése — csekély hátramaradt s hovatovább tünedező mozgakadállyal — helyre lön állítva. Heveny, minden bonyodalomtól ment vállizületi ficam is hozatott korodánkba. Ekor azonban a rögtöni visszahelyezés pusztán kézerővel, s első kísérletre azonnal sikerült. Az ily heveny ficamok behelyezésénél követett műfogások lényegben hasonlók valának a főn részletesen leirt kezeléshez. Egy kéthetes fölkarficamot már csak csigacsin segélyével illeszthettük helyre. ——«ín— Az 1857-ik évi August. 31-től September 6-ig Bécsben tartott harmadik nemzetközi statistikai gyülekezet üléseinek rövid vázlata. orvosi szempontból*) Dr. Tormay Károl, Pest város igazgató főorvosa: Tisztelt orvosegylet! A nemzetközi statistikai gyülekezetnek utóbbi napokban Bécsben befejezett ülései oly nagy fontosságúak, és határozatai oly hordereűek, hogy azokat különösen az I. osztály határozatait, melyek a közegészségi ügyet tárgyalják, a t. c. egyletnek rövid vázlatban előadni el nem mulaszthatom. Kénytelen vagyok megváltani, hogy nem csekély aggodalommal néztem e gyülekezetnek és teendőinek elébe, miután csak rövid idő előtt korunknak egyik legjelesb férfia a szellemdús Dr. Baumer Frigyes belső titkos tanácsos, néprajziró és történetbúvár, Berlinből többi közt e kép hra hozzám: „Panaszkodni hallok, nem tudom jogosan , vagy nem, hogy Brüsselben és Párizsban végzések hozattak, és hogy azoknak kivitele egyúttal elő is íratott, melyek azonban fontos kifogásoknak vannak alávetve. Mi több, némely kormánynak nem is áll tehetségében segédkezet nyújtani azon határozatok mindenütti kivitelére; igy p. o. a halálozásnak számtalan osztályok alatti túljegyzését“ stb. Hogy ez aggodalmak Bécsben mennyire tűntek legyen el, és nevezetesen, hogy a halálozás statistikáját illetőleg a halálozás okai szabatos megnevezésének megállítására mily gond fordíttatott, e tudósításom folyamából látandjuk. Minthogy én a statistikát nem tartom viszonyatlan és önálló tudománynak,és miatta a tulajdonképenis valódi tudományok művelését elhanyagolva látni nem akarom, a statistika mezején *) Fölolvastatott a budapesti orvosegylet gyűlésében. Sept. 15. LAPSZEMELVÉNY. Lone mint hadhajtó szer. Dr. Naumann bonni tanár, Dr. ezredes Sieboldtól Japan híres ismerőjétől egy csomó ráncot(Lonicera brachypoda) kapott kórodai kisérlés végett. E növény Japánban minden lázas betegségben nyálzó alakban (Pitzame) használtatik, s mint kitűnőleg húgyhajtó izzasztó görcsellenes szer kedveltetik, sőt előd s másodlagos bujakór ellen használtatik. A bonni kórodán a növény hatása három esetben bizonyult be. Egy esetben (Bright-kór) előbb gyüszünke öntvény, gyüszünke festvény, csillafestvény, Frerich szere. Gr. gutt. széns. hamagoldattal a később hozzadott tart. boraxatus, — sükertelen adattak; végre a fonétól a húgy megeredt. A növény virága és levelei napjában egy nehezék egész V® obonig öntvényül, szárai */s — 1 obon főzetül adatnak. Dr. Siebold a növényt Japánból Javába átültette; honnét Középeurópába származván, itt is diszlik; további gyógyvizsgálata kivánatos. (Deutsche Klinik 1857.14 sz.).