Orvosi Hetilap, 1857. november (1. évfolyam, 23-26. szám)

1857-11-05 / 23. szám

359 inger túlságos nagy, vagy kicsiny mértéke, valamint folyamá­nak szabálytalan szétosztása mindenesetre zavart okoz ; a moz­gószervek hiányos tevékenysége mindenkor betegítőleg hat vissza az érző szervekre. Ennyit e tárgy élettani elméletéhez. Lássuk már most, miképen alakul a hatások ez összege egy egyénben, kinek önkénytes izomereje, épen nem, vagy nem elegendőleg vagy pedig csak e­g­y o­­­d­a- 1­u­­­a­g van gyakorolva. Ilyeneknél hiányzik az erőteljes elvezetés; az izom­­rendszer nem alkalmas az idegközpontok s az érzőrészek számára oly elvezetési vonalul szolgálni, mint egészséges embernél szo­kott. Az izgékonyságnak (hogy e régibb kifejezéssel él­jünk) tehát az agy és gerincagy érző szerveiben túl kell h­al­mo­z­ó­d­n­i. A belszervek, a szív, a vérkeringési légzési és emésztési szervek sat. különböző módon a nagyon is meggyűlt izgékonyság elvezető helyei lévén, szükségképen b­e­­teges visszahatások, szabályellenes, és a belműködések rendes folyamát zavaró érzések és mozgások székhelyeivé vál­nak, szakadatlanul betegségi hajlam állapotában vannak. Az összes izomrendszer zsongjának ez által szen­vednie kell, helyére lankadtság, s erre változtatásul görcs és rángatódzások is következnek. E kevés szóval kijelölöm azon betegséget vagy betegségrei hajlamot, mely napjainkban átalános korbetegség. Polgárisult államainkban az érzékenységet értelmiséget (intelligentiát) az izom- és akaraterő rovására látjuk magasabb fokra emelkedni. Mindenütt még az igen gyönge gyermekeknél is,­­ roppant számmal találunk túl finoman érző, de csak gyöngén visszaható egyéneket, kik te­hát a külvilág minden behatását, mind testi mind szellemi te­kintetben, ellenséges s megbetegítő ingerkép érzik. (Könnyen meghűlés, gyönge gyomor, ezer meg ezer dolog el nem szen­­vedhetése.) Mindenütt rosztkóros férfiakkal találkozunk, kik betegség érzetével leideni palackként vannak megtöltve, és mindig ha­lálról gondolkozván, minden egyes, belszerveikbe futó érzékeny idegszálat meglesnek. Mindenütt méhkóros asszonyokra talá­lunk, kikben minden némileg szokatlan szellemi inger görcsö­ket idéz elő. Sőt, — elég szomorú dolog, de — nagy számmal van­nak rosztkórosak már gyermekek és nők között, valamint nem ritkaság a hystericus férfi is. Itt, vagy sehol sincs forrása ama számos kóralakok­nak, melyekkel a gyakorló orvosnak, műveltebb betegei köré­ben naponkint küzdenie kell. Ide tartozik a gyermekek és nők ingerlékenysége, mely a legsajátságosabb görcsbetegségekben nyilatkozik. Ide leánykáink izomgyöngesége, mely még a szívizomban m­nt szerkesztett villamgépeket használ, melyek célirányos al­kalmazása által még egyrészt az idegbajban szenvedők közül tetemes érdemeket szerzett, másrészt a villámgyógyászatban első helyet vívott ki magának kortársai közt. Páris egyéb nagyszámú jótékony intézeteiről: bölcsőde, nőegylet sat. köteteket lehetne írni. A „Bureau de bien­­fainsance“ minden városrészben (Arrondissements) külön, évenkint 65.000-nél több szegénynek,mintegy két millió frank­­nyi alamizsnát osztogat. Hasonló nemes tettet gyakorolnak a „Sociétés du secours mutuels entre ouvriers“, „Associati­ons des artistes dramatiques, des artistes pe­­intres, sculpteurs, architectes, graveurs et dessinateur­s.“ sat. Dr. Batizfalvi, mint szív­es lágyul­ás fejlődik ki, s a vér életében, mint s a p k­ó­r (Bleichsucht) szokott rendesen föllépni; de még a későbbi években is Szerencs­ét­le­n lebetegedések forrásává válik, s a betegágyas állapotot, e különben igen természetes életműködést, félelmessé teszi. Ide tartozik ifjaink izomgyöngesége, mely hamarább vagy később a nemzőrészek mindinkább növekedő izgékonyságával karöltve, hátgerincagy-ingerben (a még csak legközelebbi idő­ben divattá vált úgynevezett „Spinalirritatióban“), idő előtti öregedésben, vagy sorvadásban végződik. Ide tartozik az altes­t-b­e­t­e­g­e­k roppant száma, sá­padt komor arcaival, s az altesti szervek beteges érzékenységé­vel , mely az emésztés óráit kellemes érzés helyett fájdalmassá, kellemetlenné változtatja. Ide a rémítő progresszóban mindinkább szaporodó lelki­betegségek, melyek azzal kezdődnek, hogy a külvilággal­ min­den szellemi érintkezés fájdalmas érzést idéz elő, és a beteg mindenből csak lehangoltságot, boszankodást, hara­got vagy szomorúságot, szóval minden eseményből csak mérget merít. Ezek mind olyan bajok, melyek ellen az orvos gyógyszert nem rendelhet, mert az egyedüli gyógyszer ,,az elevenség, a nyugodtság és vidámság, nem a gyógyszertárakban, hanem a gyógytest-gyakorlat termeiben talál­ható föl. Idetartoznak a nagyszámú tüdőbetegek, kiknek tüdőszár­nyait összeszorított mell­ketrecében soha egy erős karmozga­tás sem szellőztette, s e miatt a szűk mellkasban szomorúan sorvadoznak. Félbe szakasztom, nehogy visszaéljek az olvasó türelmé­vel, a betegségek ezen jegyzékének elsorolását, melyet igen könnyen lehetne tízszerezni. Ezek napjainkban az emberi nem ostorai, a na­gyobb részt csak lappangó, de azért nem kevésbé gyilkoló ba­jok, melyek az előbbi századok tudatlansága és nyersesége ál­tal föltételezett vészkórok, a döghalál és rothasztóláz helyére léptek. Ez a büntetés oly fennen dicsért polgárosultságun­­kért, vagy­is inkább , hogy e nemes kifejezés ellen bűnt ne kövessek el — a büntetés azért, hogy polgárosodásunkat egyoldalú alapokra, a nevelés, mivelődés és emberi rendelteté­sen kívüli iskolamesteres nézetekre fektettük; a büntetés az izetlen spiritualismusért, melyet századok óta a népbe — egészséges természete dacára, — mintegy belevertek .—bün­tetés azért, hogy az újabb államok sociális rendszere inkább puszta doctrinákon, agyrémeken s előíté­leteken, mint a természet észlelésén, emberis­mereten, ember- és élettanon alapszik. Folyt, köv. 360 LAPSZEMELVÉNY. Szemléle k­ül­d a 11 j­ár­a­t-d­u­g­u­l­á­s miatt. Egy 42 éves falfestő idült szemloltban szenvedett, mely szemvizek, horgvirág, mákonyfestvény, légi, ezüst, s belül adott iblánytól sem múlt. Hashajtók múló javulást okoztak; a beteg évek óta­ kínos fejfájást és fúvótörejt fülében panaszolt. Vizsgálatra keményedett fu­lsát nagy mennyiségben találtatott, miből a fej- és szemvértorlódás könnyen kifejlett. Olajbecsö­­pögtetés és lágyító fecskendések a kellemetlen dugaszt ki­szerezték, mire a szembántalom végleg eltűnt. (Gaz. med. de l’ Algérie.) O. Jtr

Next