Orvosi Hetilap, 1857. november (1. évfolyam, 23-26. szám)
1857-11-19 / 25. szám
ORVOSI HETILAP. Honi és külföldi gyógyászat és kórbavárlat közlönye. Dr. Markusovszki L. Tulajdonos és felelős szerkesztő. Müller Emil, kiadó-könyvnyomdász. Tartalom: A Sauer tanár által javalt konszézéleg mint e tüdőlob sajátszere IV. Dr. Poor Imrétől. —A pesti szemészeti kóroda hajdan és most. Közli Dr. Tóth József szemészeti tanársegéd. — Nagel tanár sebészeti kórodája Kolozsvárott. VIII. Térdzsugodás stb. Nagel Jr. vezérlete mellett közli Bartha J. tanársegéd. — Gyógyszertani közlemények. Halmájolaj. Török József gyógyszerész. Társulatok: Budapesti orvosegylet Nov. 14. gyűlése. — Természettudományi társulat Nov. 7. szakülése.— Vegyesek. — Halálozások — Hirdetések. Tárca: Javaslat nyugdíjintézet szervezésére Dr. Nád Kerny Károly. Pest, 1857. Előfizetési éra : Dec. végéig helyben 4 fr. 40 kr. vidéken 5 fr 20 kr. pp. A lapot illető közlemények szelvények bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltéinek soronként 8 p. krérl. 25. Sí. Megjelenik minden csütörtökön. Megrendelhetni minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőnél nyfér 10-dik szám , és kiadónál Dorottyául a 12-dik szám. November 19. A SAUER TANÁR ÁLTAL JAVULT KÉNSAVAS RÉZÉLEG mint a tüdőlob sajátszere. (Cuprum sulfuricum qua specificum in pneumonia). Dr. Poor Imrétől. IV. Tüdőlobok melyeknél a betegnek kénsavas rézéleg nem adatott. A fenebbi cikkekben (1. az Orvosi Hetilap 7, 9. és 10 számait) a tüdőloboknak azon egyedi eseteit tárgyaltuk, melyeknél a heveny lábfolyam ellenében kénsavas rézéleg használtatott. Ezekből kitűn, ahogy a kénsavas rézéleg egyedül és kizárólag a túl rostangos vér vagyü (krasis hyperinotica) tüdőlobokban jön alkalmazva; tehát csupán ott, hol a tüdőlobot cselekvő jellegű láz kisérő; ellenben hol a cselekvő jellegű láz szenvedővé fajulni indult, mint ezt a 148. lapon fölhozott 4. számú gyermekágyas betegről említők),ott a kénsavas rézéleggel azonnal fölhagytunk.b)A kéns. rézéleget csak a legsulyosb és terjedtebb tüdőlobokban adtuk; hol heves láz mellett, melyben percenkint 95 —00-ig szaporodott az érverés, a lobos kórfolyam vagy mind a két oldali tüdőre, vagy ennek több karélyára volt elterjedve, sőt hol a terjedt tüdőlobhoz szívbeljebb (endocarditis), mell- vagy hashártyalob stb. társult, c) Az ily súlyos tüdőlobnak leküzdetésére 24—60 szemernyi kénsavas rézéleg szükségeltetett, d) Szokványos adagolásunk mellett (hat szemernyi kénsavas rézéleget fél szemer mákonnyal keverve adván egy napra) e gyógyszer nem okozott hányingert, sem hasmenést. e) A kénsavas rézéreg vétele mellett a lábláz legtöbb esetben 5 —10 napra megszűnt; a lázszünetet ugyanennyi nap múlva követte a fölüdülés. Ötvenhat ilyetén súlyos tüdőlákban szenvedő közel ötvenhárom gyógyult föl kénsavas rézéleggeli szerelés mellett, három pedig meghalt; e szerint, ha a gyógyultaknak a meghaltakhozi arányát százalékban akarjuk kifejezni, a gyógyultak százalékmennyisége 94,6° és a meghaltaké 5,,% leend. Azon tény, hogy Sauer tanár, túl rostányos tüdőlábokban kénsavas rézeleget ad betegeinek, némely ügyfeleink között ama bal véleményre adott alkalmat, mintha a kénsavas rézéteg iránti előszeretet miatt a belgyógyászati korodából egyéb lábellenes gyógykezelés száműzve volna. Ki a tudós tanár okszerű gyógyjavalatait ismeri, tudni fogja, mit kelljen tartania e levegőből kapott véleménynek valóságáról. A t. tanár lobokróli, nevezetesen a tüdólobróli előadásában lobellenes szereink mindegyikét bírálva tárgyalja, s azoknak célszerű alkalmazását gyógyjavalatokra fekteti; megkülönböztet tisztán lobellenes,meg rostanybontó szereket, amazokhoz számítja az átalános és helybeli vérbocsátást; a külső és belső elvonókat, minők a bőrizgatók,a székürülést előidéző középsők, a szív tevékenységét lehangoló piros gyüszünke-levél (folia digitalis purp.); végre a hideg és melegnek okszerű alkalmazását.Lábellenes, de egyszersmind rostanybontó szerek közé sorozza a kénsavas rézéleget, a hányborkövet nagy adagban, légsavas hám- vagy szikéleget (kali vagy natrum nitricum) t Arca. JAVASLAT nyugdíjintézet szervezésére, orvosok, sebészek, gyógyszerészek özvegyei, árvái számára. (Beküldetett). Ily intézet szükségességéről beszélni teljesen fölösleges. Mindnyájan tudjuk, mily szomorú állapotban maradnak gyakran orvosok özvegyei árvái, sőt az államtól díjazott orvosok nyugdíjas özvegyei sincsenek nélkülözésekről biztosítva. Ez állapot engem 1851-ben arra indított, hogy egy nyugdíjintézet alapítására tervet készítsek; azonban más koronaországba áthelyeztetésem miatt e terv feledésbe ment; miglen Dr. Herrmann fölhívását az Allg. med. Zeitung Klik számában olvastam, mely Dr. Wojtitz székesfehérvári orvosnak a Zeitschr. für Natur und Heilkunde 1851. 15-ik számában tett javaslatára is figyelmeztetett. Anélkül, hogy tisztelt ügytársaim dicséryes kezdeményét ócsárolnám,bátor vagyok mindkét javaslat módjára észrevételt tenni. Dr. Herrmann tervében nekem úgy látszik : 1- szer. A befektetési tőke az orvosok nagyobb számát illetőleg igen nagy. 2- szor. A nyugdíj kissé magasra van téve, s egyszerű valószínűségre számítás és hasonló intézeteknél tett szomorú tapasztalatok szerint, néhány év múlva az intézet létét veszélyeztetheti. 3- szor. A gyermekek nevelési segélydíját ugyan e vád éri, s ilyennek szerintem csak mindkét szülő halála esetén ke*v lene kiszolgáltatni. 4- szer. Az intézet csupán Morva és Siléziárásával, hatásköre igen szűkre szabatott, holott kap'“'*® intézet~nél minél nagyobb térj és részvét fő életkérdés