Orvosi Hetilap, 1857. november (1. évfolyam, 23-26. szám)

1857-11-19 / 25. szám

ORVOSI HETILAP. Honi és külföldi gyógyászat és kórbavárlat közlönye. Dr. Markusovszki L. Tulajdonos és felelős szerkesztő. Müller Emil, kiadó-könyvnyomdász. Tartalom: A Sauer tanár által javalt kons­­zézéleg mint e tüdőlob sajátszere IV. Dr. Poor Imrétől. —A pesti szemészeti kóroda hajdan és most. Közli Dr. T­ó­t­h József szemész­eti tanár­segéd. — Nagel tanár sebészeti kórodája Kolozsvárott. VIII. Térdzsugo­­dás stb. Nagel Jr. vezérlete mellett közli B­a­r­t­h­a J. tanársegéd. — Gyógyszertani közlemények. Halmájolaj. Török József gyógyszerész. Társulatok: Budapesti orvosegylet Nov. 14. gyűlése. — Természettudományi társulat Nov. 7. szakülése.­­— Ve­gyesek. — Halálozások — Hirdetések. Tárca: Javaslat nyugdíjintézet szervezésére Dr. N­á­d Ke­r­n­y Károly. Pest, 1857. Előfizetési éra : Dec. végéig helyben 4 fr. 40 kr. v­idé­ke­n 5 fr 20 kr. pp. A lapot illető közlemények s­­zelvények bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltéinek soronként 8 p. krérl. 25. Sí. Megjelenik minden csütörtökön. Megrendelhetni minden cs. kir. posta­hivatalnál, a szer­kesztőnél nyfér 10-dik szám , és­­ kiadónál Dorottyá­ul a 12-dik szám. November 19. A SAUER TANÁR ÁLTAL JAVULT KÉNSAVAS RÉZÉLEG mint a tüdőlob sajátszere. (Cuprum sulfuricum qua specificum in pneumonia). Dr. Poor Imrétől. IV. Tüdőlobok melyeknél a betegnek kénsavas rézéleg nem adatott. A fenebbi cikkekben (1. az Orvosi­ Hetilap 7, 9. és 10 számait) a tüdőloboknak azon egyedi eseteit tárgyaltuk, melyeknél a heveny lábfolyam ellenében kénsavas rézéleg használtatott. Ezekből kitűn, a­­hogy a kén­savas rézéleg egyedül és kizárólag a túl rostangos v­ér v­a­g­y­ü (krasis hyperinotica) tüdőlobokban jön alkal­mazva; tehát csupán ott, hol a tüdőlobot cselekvő jellegű láz kisérő; ellenben hol a cselekvő jellegű láz szenvedővé fa­julni indult, mint ezt a 148. lapon fölhozott 4. számú gyer­mekágyas betegről említők),ott a kénsavas rézéleggel azon­nal fölhagytunk.b)A kéns. rézéleget csak a legsulyosb és terjedtebb tüdőlobokban adtuk; hol heves láz mellett, melyben percenkint 95 —­00-ig szaporodott az érverés, a lobos kórfolyam vagy mind a két oldali tüdőre, vagy ennek több karélyára volt elterjedve, sőt hol a terjedt tüdőlobhoz szívbeljebb (endocarditis), mell- vagy hashártyalob stb. társult, c) Az ily súlyos tüdőlobnak leküzdetésére 24—60 szemernyi kénsavas rézéleg szükségeltetett, d) Szokvá­nyos adagolásunk mellett (hat szemernyi kénsavas rézé­­leget fél szemer mákonnyal keverve adván egy napra) e gyógyszer nem okozott hányingert, sem has­menést. e) A kénsavas rézéreg vétele mellett a lábláz legtöbb esetben 5 —10 napra megszűnt; a láz­szünetet ugyanennyi nap múlva követte a fölüdülés. Ötvenhat ilyetén súlyos tüdőlákban szenvedő kö­zel ötvenhárom gyógyult föl kénsavas rézéleg­­geli szerelés mellett, három pedig meghalt; e sze­rint, ha a gyógyultaknak a meghaltakhozi arányát száza­lékban akarjuk kifejezni, a gyógyultak százalékmennyi­sége 94,6° és a meghaltaké 5,,% leend. Azon tény, hogy Sauer tanár, túl rostányos tüdő­lábokban kénsavas rézeleget ad betegeinek, némely ügy­feleink között ama bal véleményre adott alkalmat, mintha a kénsavas rézéteg iránti előszeretet miatt a belgyógyá­szati korodából egyéb lábellenes gyógykezelés száműzve volna. Ki a tudós tanár okszerű gyógyjavalatait ismeri, tudni fogja, mit kelljen tartania e levegőből kapott véle­ménynek valóságáról. A t. tanár lobokróli, nevezetesen a tü­dólobróli előadásában lobellenes szereink mindegyikét bírálva tárgyalja, s azoknak célszerű alkalmazását gyógy­­javalatokra fekteti; megkülönböztet tisztán lobellenes,meg rostanybontó szereket, amazokhoz számítja az átalános és helybeli vérbocsátást; a külső és belső elvonóka­t, minők a b­ő­riz­g­a­t­ó­k,a székürülést előidéző középsők, a szív tevékenységét lehangoló piros gyüszünke-le­­vél (folia digitalis purp.); végre a hideg és meleg­nek okszerű alkalmazását.Lábellenes, de egyszersmind ros­­tanybontó szerek közé sorozza a kénsavas rézéle­get, a hányborkövet nagy adagban, légsavas hám- vagy szikéleget (kali vagy natrum nitricum) t Arca. JAVASLAT nyugdíjintézet szervezésére, orvosok, sebészek, gyógyszerészek özvegyei, árvái számára. (Beküldetett). Ily intézet szükségességéről beszélni teljesen fölösleges. Mindnyájan tudjuk, mily szomorú állapotban maradnak gyak­ran orvosok özvegyei árvái, sőt az államtól díjazott orvosok nyugdíjas özvegyei sincsenek nélkülözésekről biztosítva. Ez állapot engem 1851-ben arra indított, hogy egy nyug­díjintézet alapítására tervet készítsek; azonban más koronaor­szágba áthelyeztetésem miatt e terv feledésbe ment; miglen Dr. Herrmann fölhívását az Allg. med. Zeitung Klik szá­mában olvastam, mely Dr. W­ojtitz székesfehérvári orvosnak a Zeitschr. für Natur und Heilkunde 1851. 15-ik számában tett javaslatára is figyelmeztetett. A­nélkül, hogy tisztelt ügytársaim dicséryes kezdeményét ócsárolnám,bátor vagyok mindkét javaslat módjára észrevételt tenni. Dr. Herrmann tervében nekem úgy látszik : 1- szer. A befektetési tőke az orvosok nagyobb számát illetőleg igen nagy. 2- szor. A nyugdíj kissé magasra van téve, s egyszerű va­lószínűségre számítás és hasonló intézeteknél tett szomorú ta­pasztalatok szerint, néhány év múlva az intézet létét veszélyez­tetheti. 3- szor. A gyermekek nevelési segélydíját ugyan e vád éri, s ilyennek szerintem csak mindkét szülő halála esetén ke*v lene kiszolgáltatni. 4- szer. Az intézet csupán Morva és Siléziárá­sával, hatásköre igen szűkre szabatott, holott kap'“'*® intézet~­nél minél nagyobb térj és részvét fő életkérdés

Next