Orvosi Hetilap, 1857. december (1. évfolyam, 27-31. szám)

1857-12-03 / 27. szám

425 426 Azon meghalt három beteg közöl, kik kéns­­rézéteget szedtek, kettő akor hozatott már a korodára, midőn a tüdő két karélya májasodott volt, más két karélyban pedig min­denfelé szercsegés hallatszott, heves láz kíséretében; a harmadiknál a lábfolyamat gümőkóros betvegygyé fajult. A többi két — nem kéns­­zézéleggel szerelt — beteg kö­zöl egyiket a tüdőlábhoz társuló gyermekágyas hashártya­­láb vitte sírba, mitsem használván az előrebocsátott ér­­metszés,­ a másikat pedig törődött agg kora (64 éves) döntötte meg. (Vége köv.) NAGEL TAN. SEB.KÓRODÁJA KOLOZSVÁROTT. X. Félkarficam, négy és félhó múlva helyre téve. Nagel tanár vezérlete mellett közli B­a­r­t­h­a J. tanársegéd. B. D. erős izmos, 34 éves kovács, ezelőtt négy és félhó­val, lórugás következtében, balkarán ficamot szenvedett, mely­nek helyretételét hol egy, hol más falusi kuruzsló süker nélkül kisértette. Korodánkba léptekor Június 3-án 1857 a karnak tengelye körüli forgatása, és törzstőli eltávolitása, ámbár csak szenvedőleg, még is meg valának fájdalom nélkül engedve. Azonban a tag használhatósága csaknem végkép megvolt sem­misülve; ehez járult még, a megfelelő kéz két utolsó ujjainak felhüdött és állandólag meghajtott állapotbani merevülése, mely kóros állásba azok, a szenvedőleg kiegyenlítés megszűn­tével, azonnal visszatértek. A beteg balkezével egy tárgyat is biztosan megtartani képes nem vola, és a vasrudnaküllő­­hözi rögzitésre tehetlensége miatt, egész eltére keresetmódjától meg vala fosztva. Az ily esetekben némely sebészektől ajánlott előkészüle­teket mellőzve, tüstént helyretételhez fogtunk, a hangyhólyag hatályos befolyása mellett, mely folyadéknak ez egyénnél, az izmok ellankasztására nagy mennyisége len szükségessé. A helyre­igazítást a főikar minden iránybani erőszakos mozgatása előzte meg, oly célból, hogy a rostanyos összefüggés mentői jobban el­választassák , a­mi csakugyan sükerült hallható tompa recsegés mellett, miáltal az izzadvány előhaladott átalakulásá­ról meggyőződtünk, mi a jóslatot nem kevéssé terhelé. Mindezek dacára azonban följogosítottaknak éreztük ma­gunkat, háromszor is egymás után, a szükséges uralom mellett, a helyretételt La Mothe féle, de a tanár úr által módosított el­járás szerint, a betegnek fekvő helyzetében megkisérleni, mi azonban tökéletességig sükerülni nem akart. A karfej most tett kutatásra, az iztányérhoz közel találtatván, a műtő által a jobb váll irányában fölfelé, fahengeren átvezette­hallgathatja, a többieket tisztán németül. A természettan né­mely részére van kézikönyve, melyet e tan tanára ha jól tudom, ezer pengő forint veszteséggel adott ki.... némely részére mondom, mert a tan gyógyszerészre nézve érdekesebb része, a súlytalan testek természettana, mely a most említettem tanár­nak különösen kedvenc tana, mely téren ő a tudományos kül­föld előtt sem ismeretlen, hogy ilyen bevezetés mellett mind­eddig sem láthatott világot, az igen természetes. Ily szomorú eredmény láttára nem csoda, ha nem mehet teljesedésbe a növénytan tanárának több év ótai dicséretes igyekezete : magyar növénytant adhatni ki, mert azt mind­nyájan föl bírjuk fogni, hogy a férfiú, ki tudományának mind elméletileg mind gyakorlatilag lehető széles birtokában van, nem adhat holmi kis vázlatot, de akarna adni olyan tan- vagy kézikönyvet, mely a tudomány jelen állásának minden tekintet­ben lehető legjobban megfeleljen; egy ily mű kiadására pedig leg­alább 3—4 ezer pengő forint szükséges. Hogy aztán kitől vár­hassa az erre szükséges költség kiállítását, midőn előtte a sze­tett, 8 egy­úttal befelé fordittatott, mire újra hallatszó recse­gések alatt az izgömb rendes helyére visszatért. Megjegyzendő, hogy ez eljárásnál sem most, sem másszor csigacsin nem alkal­maztatott. E műtétel okozta nagyobb visszahatásra előre készek lé­vén, k­ellene a tag állása biztosítása után erélyesen rendelkez­tünk. Másnapra betegünk örömét fejezi ki azon szavaival, hogy ujjai önkényt kiegyenesedtek és vissza nem ugranak többé. Egy pár hét lefolyta alatt a lobdag és a vér-aláfutás lassan kint enyésztek, és az első időben az Ízü­let háttáján hallható, de tisztán meg nem fejthető (az Ízület szá­razságának tulajdonítandó?) tompa recsegés hasonlóképen el­múlt. A még hátra maradt izzadvány fölszivatására több ideig rakattak salmias­ó­o­­­d­á­­­b­a mártott borongatók, a me­­redtség ellen pedig fokozatos gyakorlat ajánltatott. A tankóvodából beteg­ osztályba történt áttételekor a be­teg következőleg találtatott: a kar testtőli cselekvő eltávolí­tása 45 fokra megvan engedve; a kéznek a szájhoz és fejhez is némileg, a lapcsont részvéte nélkül, s mi legnevezetesebb, hogy balkezével a tárgyakat keményen s tartósan tudja meg­fogni ; már ekor remélhető volt, hogy az izgömb az elváltozott sztányérhoz alkalmazandja magát, és a tag nagyobb körű moz­gékonysága idővel visszatérend; másfelől pedig azon félelem, hogy a karfonatra állandólag ható nyomás, a bar érzékenységét és táplálódását kimerítendi, f el volt távolítva. A sebészi osztályról kibocsáttatásakor betegünk állapota annyira javult, hogy mesterségéhez visszatérve, ezt folytat­hatta . — HM —­ GYÓGYTANI JEGYZETEK Skoda tanár korodájából 1856/V—ki tanévről. III. Terpetinolaj gőzképein alkalmazása. Közli Politzer Ádám. Múlt tanév folytán e kórodán csak két, munkásosztály­beli, idült tüdőlégdagban (emphysema palm), szenvedő egyén gyógyittatott terpetingőzzel. Középszerű, nem nagyon zárt szájú edény felényire töltetett meg forró vízzel, melybe 2—3 kanálnyi terpetinolaj adatvan, a fejlő gőzt úgy kellett beszivni, hogy csak kis része illanhatott el félre. Egyik beteg, 42 éves kocsis, előleg több hétig hugyhajtókkal szereltetett. (Kapott: Decod­, equis. arv. ex inc. p. ad unc. VI; syr. bac­­car. junip. inc. p. Köhögés inger ellen : Extr. canab. ind. alt. gr. VI; sach. lactis dr. p. in des sex). A húgy bőven ürült, a nehéz légzés engedett, de a hörgyakór épen oly fokú volt, mint kezdetben. Terpetingőz alkalmazásánál az első belégzés bajosan ment; nagy köhinger és kábulás támadt, minélfogva azt öt perc múlva meg kellett szüntetni.3—4 alkalmazás után a beteg korú példa, miszerint Brassai és Dr. Kovács G­yula ezelőtt tán 4 évvel kiadandott növénytanukra,ha nem csalódom, negyven-40 előfizető jelentkezett, azt én kimutatni nem tudom. Állattanra a magyar gyógyszerésznövendéknek egy csonka tankönyve van, mely b. e. Reisinger tanár által a mint látszik latinul készitve, s két lelkes fiatal ügybarát által ma­gyarra téve, a több apró-cseprő munkában mások által már addig is világot látott részt, a gerinceseket foglalja magában ; a mit más álattan­irók elhagytak, azt nem tudom miért, ő sem adta ki; a gerinctelenekről tehát épen ez okból, átalában véve, csaknem mindenki minél kevesebbet tudott és tud. Meg kell itt említnem M­i­h­á­­­k a középtanodák használatára írt állattanát, melynek átalános része, bár koránsem használható az egyetemi ifjúság által, mindazáltal igen örvendetes jelenség benne az, hogy részletes része végig ki van benne vive, mi által a magyar állattanok seregében egyedüli, mi tudományos áttekintést ad­hat. Azonban egyetemi használatra mint írva nem is volt, úgy

Next