Orvosi Hetilap, 1858. május (2. évfolyam, 17-21. szám)

1858-05-02 / 17. szám

ficamnemet oly külerőszak esz­közli, mely a nagyon meghaj­tott combot nagy mértékben befelé fordítja. Ez esetben a tokszalag na­gyobb fele szétszakad, kivévén a segéd­szalag által erősített részt, — a görgeteg szalagot nem is említvén, mely minden hátfelé történő combficamnál kettészakad. A tokszalag szakadás fokától és az izmok feszülésétől vagy szétszakadásától függ, váljon a konc a vápakarima mellett ma­rad-e, vagy attól távolabbra tö­­hetik; — ez utóbbinak helyzetéből lehet tehát a belső sértés mivoltát megítélni. Jelei ezen ficamodásnak: Az egész végtag — mint egy nyolcadrész környit — befelé van f­o­r­d­u­l­v­a ; innét: a lábujjakat és a térdcsúcsot az ép végtag felé ta­láljuk irányozva, míg a sarok kifelé, a nagy tompor pedig mellfelé állnak. — Az illető végtag kifelé fordítása lehetetlen. A comb szembetűnő kö­­z­e­lí­­­t­é­s­b­e — adductio — és tö­kéletlen hajtásba van helyheztetve. — A végtagot az éphez közelebb vinni, s annak fölébe emelni lehet ugyan, de attól eltávolitni nem. A ficamodott végtag az épnél sokkal rövidebb, 1% — 21/2 hüvelykkel; ezért: bokája és térdkalácsa az ép oldalinál jóval fö­lebb áll, valamint a tompor is közelebb van a csipcsont töviséhez *). Ezen ásványvíz képződési módját illetőleg, szükséges a bányamenet kövészi (petrographisch) összetételét ismerni. A bánya falai ugyanis főleg Perlitből és timföldből állanak, mely utóbbiban gyönyörű és olykor nagy tömegű vasgálic jegecek vannak befektetve ; azonkívül nem kis mennyiségben találtatik kénfém (Eisenkies) és vaskénet (Eisenoeher) is. A sziklák finom hasadékain át a földgyomrába szivárgó légköri vizek élenye (oxygen) által a vaskénet (Fe­S2) élenyül s belőle kénsavas vasacs képződik, mely a víz által felvétetik; de e mellett még szabad kénsav is képződik , mely magát a timfölddel összeköti; mivel pedig egyidejűleg hameregre is talál , tehát kénsavas timföldhamag (Kali alaun) képződik.­­ Ezen víznek túlnyomó kénsavas vasacs tartalmánál fogva erősítő és zsongitó hatása van , mely a víz t­mtar­­talmának következtében megnövekszik, s ez által nemcsak tisztán erősítő , hanem összehúzó és rothadás el­leni hatással is bír. Azonkívül a testnek egy lényeges alkatrészét — vasat — képes felvételül nyújtani , mi Kr­e­­tzinszky által újabb időben önmagán tett kísérletek kö­l A ficamos com­bsz táj k­a­­­i d­o­m­a oly módon van­­ megváltozva, hogy a combvágány élesebben kifejezett és mélyebb, míg a segpof az ellenkező oldalinál felső ré­szében púposabb. A combvágányba benyomott ujjaink engedé­keny alapra találnak, míg a üleppúp alatt ke­m­­ény, g­ömbö­ly­eg alapot tapintunk. Ujjunk csúcsát ezen kemény és kerekded púpra nyomván, ha a kóros comb külerő által mozgattatik, a pú­pot együtt mozogni érezzük. Végre. E mozgatási kísérletek mellett tapasztaljuk, hogy a comb mozgásai igen korlátolvák. B) Combficam hátfelé és kevésbbé fölfelé. (Combficam az ülbevágányhoz). Létrehozására ugyanazon tényezők szolgálnak, csak hogy az utánható erőszak itt kevésbbé löki a combkoncot fölfelé ;a comb­konc az ülbevágány szélére, vagy magába a vágányba támaszkodik, ez utóbbi esetben az a körteké­­pű izomon s a kereszttövisszalagokon (lig. sacro spinosum) nyugszik. A belső sértés foka és neme az élőbbeméhez hasonló. Jelei: A végtag szinte b­e­f­e­l­é v­a­n fordulva, csak­hogy az előbbinél kevésbbé, oly formán, hogy míg amott az öreg ujj az ép láb hátára néz, itt az öreg ujjnak töve felé irányzódik. — A comb szinte felhajtásban és kö­zelítésben van. A végtag rövidülése kevésbbé észrevehető, kimérés által rendszerint 3/4 hüvelyknyit tesz. A combvágány itt is mélyebb és élesebb, a segpof azonban kevésbbé van kidomborodva. — A domborodás a segpor alsó felében vehető észre, és a kerekded csontpúpot csak akkor lehet tapintani, ha ujjainkat az ürcsonttól fölfelé a farizmok alá szorítjuk. C) Combficam lefel é— (Combficam mellfelé lefelé— combficam a petelikhoz). E ficamodás nemének — úgy látszik — oly külbeha­­tások alkalmi okai, melyek által erőszakosan és mód nél­kül kifelé fordíttatik a hajlításban és elvonásban (abdu­ctio) levő comb. A mellső alsó bevágányon kitérő konc — mint ezt már fenebb mondottuk — vagy a vápa karima mellett ál­vetkeztében kétségbe vonható ugyan, de ezen egyes kísérlettel ellentétben állanak Schroff tanárnak számos egészséges­ és beteg embereken tett kísérletei, melyeknél fogva a vas átme­netét a vizeletbe kétségtelenül sikerült kimutatni, megjegy­zendő, hogy a kísérletekre szolgáló készítmény épen kénsavas vasacs volt. Schroff tanár kísérleti eredményével Becque­rel és Berzelius tapasztalatai is összhangzásban állanak, melyek hasonlóul a vas felszívódását bizonyítják. Belső használata az erdőbényei tim-vasgálicás víznek azonban igen szűk határok közé van szorítva, mivel könnyen zavart okozhat a gyomor és bölcső működésében s a gyomor­­nedv kötése végett az emésztés könnyen szenvedhet, tartós belhasználat után pedig egyes szervekhezi vértorlódás, hőség, szívdobogás s nehezített légzés stb. észlelhető. Legelterjedtebb használata e víznek a külső t. i. fürdőképen , mely végre cél­szerű fütőkészület által légmentesen felmelegitetvén, hőfokát a fürdőszobákban lévő hévmérő szerint az egyes kóresetek­hez képest, javalat szerint lehet alkalmazni. » Mérsékelt meleg (26—28° R.) és nem tulságig folytatott *) A hol a kórjelek kevésbbé kifejezettek, a hosszúságot megbírálni kimérés által soha el ne mulasszuk. — A kimérés végpontjai: a csipcsont felső tövise, és a térdkalács, vagy a belboka.—Értetődik, hogy az ép végtagnak a kóroséhoz hasonló helyheztetésbe kell tétetnie.

Next