Orvosi Hetilap, 1858. május (2. évfolyam, 17-21. szám)
1858-05-23 / 20. szám
307 308 ha a jelenvolttak előbb már enyhittettek. A hugycsőnyilás ajkainak jelentékeny dagja, azoknak a szájazat körüli lehámlása, a hugy erős égetése vizelésnél , s az arra gyakori ösztönkoronkint tiltják a fecskendést. A befecskendéseknél következő eljárás vétetik igénybe: legelőbb is vizeljen a beteg; erre érzékeny egyéneknél minden esetre langyos, különben pedig közönséges hideg víz befecskendése által tisztitassék ki a húgycső, melyvégből a viz 2 — 3 percig a csőbe hagyandó; csak ezután fecskendeztetnek be a gyógyállományok, és pedig mindég kétszer egymás után , ezek is 2—5 percig a csőbe benhagyatnak. A fecskendések 3—4-szer ismételtetnek naponta. A tapasztalat igazolja, miszerint semmi sem létezik kevesbbé célszerűen, mint épen a befecskendések, és ezért tanácsos a beteget arra bizton begyakorolni sebbeli képességéről személyesen meggyőződni, az ő biztosításaiban pedig nem hinni; ezek elmulasztását gyakran későn bánjuk meg. Mi jelenleg ónfecskendőket használunk rendszerint *), mivel jó öblű üvegfecskendők nehezen kaphatók és jókarban nem igen tarthatók; az ónboliak, illő tisztántartás mellett, jó szolgálatot tesznek; a fecskendő legalább 2 nehezéknyi folyadékot magába tökéletesen befogadjon, megtelve levegőt ne tartalmazzon és könynyen kezelhető legyen, hogy tartalma lassan bocsátathassék a húgycsőbe, melynek a fancsontizületnél (symphysis ps. pubis) összenyomatnia vagy elzáratnia semmiesetre sem szükséges. A gyógyszerek, melyeket befecskendésekre használunk: horganysók, timsó, ecetsavas óloméreg, cserény, légsavas ezüstéreg, következő leggyakoribb formákban: Rp: Zinci sulfurici grana sex. Aquae dest. simpl. unc sex. — ecetsavas horgany (Zincum aceticum) ritkábban rendeltetik, mint a kénsavas. — Rp. Aluminis crudi gr. sex. Aquae dest. simpl. unc. sex.,*—Tanninipuri gr. duodecim, Aquae dest. simpl. unc. sex.; Argenti nitrici crystallisai gran. unum, Aquae dest. simpl. inc. quatuor. — csak ritkán emeljük e szereket felével vagy kétszerével (6—9, 9—12) fölebb, mivel azokkal az esetek többségénél beérjük, mi korábbi években (még 1853 ban is) nagyobb adagokat rendeltünk, azonban az épen említett okból azok használatával felhagytunk. Ezen oldatoknak fájdalom-csilapító szerekkeli egyesítése (pl. Tinct. opii; Extract opii aqu. Aqua dest. Laurocerste) semmi hatással nem bír, nem is említve , hogy tüstént vegybomlanak. A keverékek közt még a Lapis divinus empiricus alkalmazást akkor talált, ha takár hosszantartása — főleg görvélyeseknél, arra ösztönzött. (Ap. Lapidis divini gr. duodecim, Aquae dest. s. inc. sex. M. S. fölrázva befecskendeni). Csak igen kevés , különösen érzékeny hugycselebek nem tűrik a mi szokásos oldatainkat élénk fájdalom nélkül; ezeknél az említett szerek melegített, felényire higított oldatát fecskendjük be. Az ecetsavas sók, úgyszinte a cserenyés pokolkő olvadékai a hugggyal fehéresszürke keveréket és csapadékot képeznek; a befecskendések után a hugycsőnyílásnál néha látható csöppek ilyenkor gyakran — hibásan — takár váladéknak tartatnak , mi az ecetsavas ólomnál a leggyakrabban történik. A takár esetek legtöbbje ily beföcskendésekkel legkönnyebben , legbiztosabban és aránylag legkényelmesebben meggyógyul; azonban ha ez, helyesen rendelt és helyesen végrehajtott beföcskendések által nem történik , akkor egyéni okok vannak jelen, melyeknek ennélfogva figyelembevétetniök kell. A belső úgynevezett balzsamszerek hatása takár ellen, mindég bizonytalan ; egyesek gyorsan gyógyulnak , míg mások nemcsak meg nem gyógyulnak, hanem még megroszabbulnak , sőt egy és ugyanazon egyén egyszer meggyógyul általuk, máskor nem. Közönségesen nagyobb adagok szükségeltetnek , melyek — osztrák gyomrok által legalább — nem igen tüzelnek el; kórházi használatra nézve, e szereknek még az a hátrányuk is van , hogy nagyon drágák. Annyit azonban mindég megérdemelnek, hogy legközelebbi értekezésünkben különösen tárgyaltassanak. *) Csodálatos módon több orvosok még hosszúcsövű föcskendőket használnak, többnyire sebföcskendőket . a úgy látszik, hogy a valódi ,,takárföcskendők“-ről mit sem tudnak, vidéki s kisebb helyeken gyógytudorkodó ügyfelemnél viszhangra találván soraim nékiek részint ébresztésül , részint bátorításul szolgálandnak. I. Levél. Apologia. Orvosi ügyeink még mindig rendezetlenállapotra már magában is, még inkább a kor mostohaságának közönségre s innen orvosra viszonyló súlyával szövetkezve , kimondhatóan megnehezíti kisebb városokban és vidékein az orvosi működést, ésannyira , hogy a napi szokott testi s lelki fáradalom után, a nyugalomra s megújulásra alig elegendő időt koránsem fordíthatja mindég az orvos szerzett tapasztalatainak pontos följegyzésére , s a tudományos rendszer kellékei szerinti feldolgozására még az esetben sem, ha valakit a gondviselés oly ritka tehetséggel áldott meg, hogy a maga saját kérését idegen böngészettel vagy tartózattal szaporítván, azokat áldott emésztő erejével átsajátítva mesteri kézzel összeállítani képes, hogy sem idegen bűz vagy fordítási máz, sem plagium vagy compilatio nem látszik rajtuk. Hogy az imént mondottak általán véve is igazak, eléggé tanúsítja már csak azon körülmény is, miszerint a bécsi orvosok egyik közlönye is hatalmasan nyilatkozott az orvosügy, — jelesül pedig a közönség és orvos közt szükségképen megállapítani kellő kötelezettségi viszony rendezetlen volta ellen. — Hogy az imént mondottak nagy városok, de különösen kisebb városok és vidékeinek orvosaira vonatkozólag tények, azt tartom ügyfeleim közül alig fogja valaki tagadni. Ez egyik és legfőbb oka annak, hogy vidéki orvosoknak a bizonytalan és csekély jövedelemből, kevés jutván a gyógytudomány nagyszerű haladása mellett szükségekt különféle kútfők, eszközök stb. megszerzésére , kevés idő jut tapasztalataik tudományos rendszerezésére s belőlük tanulságos cikkek és értekezések összeállítására is. Az orvosügy ily rendezetlen állapotából önkényt és igen következetesen fejlődik ki az orvosok közt nagy városokban épen úgy , mint kisebb helyeken létező barátságtalan viszony, ügyfelekhez nem illő egymás iránti gyűlölet, idegenkedés, mi valóságos kenyéririgységgé fajul, és mindig a hon szükségelte tudományos haladás és művelődés rovására történik. És valóban ez a második, és igen lényeges ok , mely miatt a kisebb városi s vidéki orvosok nemcsak az, hogy az irodalom terén