Orvosi Hetilap, 1858. május (2. évfolyam, 17-21. szám)
1858-05-30 / 21. szám
323 szott st a szolgálattól fölmentetik. Mialatt ez írásba foglaltatnék, Dr. Cavalier az egyént újólag megvizsgálja s észre veszi, hogy a genyes váladék mindkét fülben ugyanazon módon és szabályosan el van helyezve, fel fog abból egy kis részeskét ujja hegyivel, megizleli s azt találja, hogy — méz.“ „Egy szökevény, ki csatorna munkára volt ítélve, társai s az őrző személyzet által sikernek tartatott. Midőn a felügyelő elibe vezettetnék , felülvizsgálat s illetőleg szabadon bocsátás végett, ez felhangon szólitá meg. „Én ugyan soha sem hiszem el hogy süket vagy ; de ha az igazad magad vallod be, kikapod a búcsúleveledet, ügy van, felelt ez rögtön, én nem vagyok süket.“ ..Egy fiatal katona felülvizsgálatot kivánt azon ürügy alatt, hogy nyelni nem tud. S a nyelés valóban fojtogatással is járt, a híg ételek orrán visszataszítattak, s torkára alkalmazott kezével, külső nyomás által iparkodott a bajon segíteni. Egészsége mindamellett oly virágzó volt, hogy a tettetés gyanúja támadt, annál inkább minthogy a garatban és torokban semmi rendellenesség nem találtatott. Szorgos és titkos felügyelésnek sikerült őt meglepni , midőn épen jó izyen, minden akadály nélkül falatozott és poharazott.“ „Egy ifjú ki ágyékzsábot (lumbago) és gerincgörbülést színlett, melyet semmi módon nem lehet e helyre igazítani, de 324 Vezetésem alatt csak tiszta ujjal történhetett a vizsgálat, s azon osztály, mely szüntelen tartó gyermekágyi láztól volt ellepve, 6 éven keresztül ettől megkiméltetett. — Ezekről, vagyis ennek igazságáról könnyen meggyőződhetni az illetőknél. 1855/6-ki tanév october havától vezetem az orvosi kar szülkórodáját , midőn is 514 szülés közt 5 halálozási esett volt, melyekből 2 gyermekágyi lázban, a többi 3 más betegségben halt el. 1856/7-ki oskolai évben 558 szülés után 31 halt el, ezekből 16 gyermekágyi lázban 15 más bajban. 1857/7-ki május 1-ig 457 szülésből 23 halt meg; itt 18 halt el gyermekágyi lázban, és 5 más bajban. Mint a tisztelt olvasó láthatja a két utóbbi év eredménye nem oly kedvező, s ezt, ha a dolgot alaposan nem vizsgálnék, könnyen ellenbizonyíték gyanánt lehetne fölhasználni nézetem ellenére. De ha kellő fénybe állítjuk a dolgot, ez még, bár sajnos támogató, bizonyítványul szolgál a gyermekágyi láz származása fölötti nézeteim valósága és igényessége mellett. 1856/7-ki év november havában a szülészeti kóroda oly okokból, melyeket tartózkodás nélkül közzé tenni nem lehet, annyira szennyes fehérneművel láttatott el, hogy valóban a gyermekágyi láznak szükségképen kellett uralkodnia ; de azon pillanatban , mihelyt tiszta fehérneműt kaptunk, megszűnt a megbetegedés. 1857/8. szinte a fehérnemű volt az, mely okoza a gyermekágyasok megbetegedését. Tiszta fehérnemű volt ugyan szolgáltatva a mosótól , de hanyag ápolónő által a szükséges váltás elhanyagoltatott, mihelyt eme rész körülményen segítve jön és pedig az ápolónő elutasításával, azonnal megszűnt a megbetegedés is. Azok, kik a megbetegedés eme magyarázatát nehézkesnek és kényszerítettnek tartják, és inkább járványnak kívánják tulajdonítani, fontolják meg, hogy a járvány megszűnését csupán melegebb időjárás beálltával várhatni, míg ez mindkét ízben télben 3—4 heti tartás után tiszta fehérneműk kiszolgáltatása által tüstént megszűnt. Bátor vagyok továbbá arra emlékeztetni a t. orvosi közönséget, hogy Bécsben 22 holnapig, Rochusban 6 évig és az egyetemi kórodán egy évig semmi járványt nem észlelek, és pedig azon három intézetben, melyekben azelőtt szünet nélkül dühöngött; s ígérem ezúttal évenkénti kimutatásim által ezentúl is e tárgyat kellő figyelemmel kisérni s közzé tenni. Mielőtt még a vizsgálat tányállapította volna meg (constatirte), hogy a szennyes ruha a gyermekágyban eszközlé a ragályzást és nem talán a tanulók által elmulasztott mosások, legjobb bizonyítványul szolgált nekem a csecsemőkép volta anyjuk halála dacára. Ha tehát mint három szülintézet főnöke tevékenységemet a gyermekágyi láz származása fölötti nézetem tekintetéből ítélem meg, akkor azon őszinte vallomást kell tennem, miként nem mindig bírtam a lehető legcsekélyebb halálozással, vagyis hogy nálam olyan megbetegedések is jövének elő, melyeket ki lehetett volna kerülni. Ha a nagyobb szülházak évi jelentéseit tekintjük azon időből még, midőn az orvostan inkább metaphysicai, mint anyagi alapokon nyugodott, a midőn tehát a bonctan elhanyagolása miatt a ragályzási alkalom nem volt annyira jelen, azt találandjuk , hogy 100 gyermekágyas közül gyermekágyi lázban egy sem halt meg (nem számítván ide azokat, kik más kórfolyamban haltak el); ezen eszmeképét a lehető legcsekélyebb halálozásnak csupán 6 évig a Rochus kórházban, és egy évig az egyetemi kórodán értem el, miután itt 1 — 100-toli sem halt meg. Ezt nem érem el Bécsben, miután ott 1—100—tolinál valamivel több halt meg; a pesti egyetemnél 2-ik évben valamivel több 2—100—tolinál; 3-dik évben közel 3 100-toli. A ragályzás lehetősége oly sok véletlenségtől függ, hogy egy nagyobb szünház főnökére nézve majdnem megoldhatlan feladat leend , minden fertőzési esetet meggátolni. Ha valaki az, ki egész erélylyel szól a tanulók, tanulónők- és atalán az intézet szolgálatát tevő minden személyzetnek arról, hogy meggyőzze őket afelől, miként a tisztátlanság forrása a gyermekágyi láznak, amiért is a lehető legnagyobb tisztaságra kell hogy ügyeljenek, úgy az én vagyok; mindennek dacára mégis megtörtént, hogy az ápolónő elmulasztó váltani a fehérneműt oly annyira, hogy én rothadt derekaljt (Matraze) és szalmazsákot és a hetifolyástól igen bűzös lepedőket találtam , hogy a mosó tisztátlan ruhát szállíthatott a nélkül kinek izmos tagjai a tettetést árulták el, oly próbára tétetett, melytől másnál nem egy könnyen, de ő nála igenis lehetett jó sikert reményleni, minthogy vallásos és jámbor nevelésben részesült volt. Felszólitatván, hogy a feszületre esküdjék meg, miként baja valódi, ezt tenni vonakodott, s oly vallomást tett, melyet fájdalom által alig lehetett volna tőle kicsikarni.“ „Egy párisi koldus nehézkórrohamokat színlett az utcákon , hogy annál több alamizsnát arathasson. Meggyógyítására lakhelye közelében szalmaágyat készíttettek, melyre őt a roham alkalmával veszély nélkül lehessen vetni. A roham beállott, a koldus az ágyra emeltetett, de egyszersmind ennek mind a négy szöglete meggyujtatott, a mire a vén róka villámként eliramlott.“ „Egy fiatal katona, ki vakságot szintett, s a legerősebb szerek alkalmazását maga kivánta, az utolsó próbát is bátran állotta ki, melynek őt alája vetették. Egy folyó partjára vezettetvén, meghagyatott neki hogy tovább menjen; ő egyenesen haladt előre s a vízbe zuhant, honnan természetesen kihúzatott. Kikapta szabadság levelét, — de minthogy a láza rendes kitágulása és összehúzódásánál fogva a gyanú fönmaradt volt, utólagosan ismételve szólhatott fel az igazat bevallani, s biztosítva lévén arról, hogy hántása nem lesz , könyvet vett elő és olvasott.“