Orvosi Hetilap, 1858. szeptember (2. évfolyam, 35-38. szám)

1858-09-05 / 35. szám

551 — — rendes után csak nagy időközzel ment el egy-egy kevés bélnyák. Ezen nyilas lakhártya képezte karimája lassan-lassan mindig jobban kifordult, míg végre 5*/4' hosszú bélelőesés származott az elveszett ködök táján, mely felvételénél már több éves fekélyekkel volt rakva. A már előbb is vértelen beteg ezen folyamat alatt — melyet ő egy félreeső csűrben, dohos szalmán s majd minden emberi segélytől elhagyva állott ki — teljesen kimerült s vázzá soványult. A szerelés kezdetben csak az igen szorgalmas tisztogatásra szorítkozott. Aug. 1. allövetet adattam’ a betegnek az alsó bélrész járhatósága kipuhatolásául. Ez ájulásba ejté a beteget s igen éles csikaró fájdalmak közt némi rögösen összeszáradt anyák ürittetett ki — de a rendkívüli alfélén a csőréből mi sem jött napfényre. Néhány nap után ismételt efféle kisérletem csak hasonló sikert mutatott. Az igen éles csikaró fájdalmak elhatárzák betegemet minden további ilyféle gyógykísérletnek ellentállni, miután, úgymond, átlátja, hogy rajta többé nem lehet segíteni. A folytonosan növekedő vértelenség tüneményei alatt aug. 29. elhunyt a beteg. A hullanyitás következőt tanított. Az igen hosszú s fölfelé csapódott, féreg-nyujtvány a nagy cseplesz-töredékeivel a sérv kapuhoz volt nőve; az erősen felfúvódott fölhágó remese a csíp-vakbél tájtól — (Ileococcal Gegend) rézsűt futott a sérv kapuig; — a kötélmódra összehuzódott s csak a végbél felé valamennyire tágult lehágó remese (colon descendens) innét szinte részsur húzódott a római S-hez. E két föltűnően kurta darab egymás közt igen hegyes szeget képezett s a sérvkapu környezetéhez volt szorosan nőve. A sérvkapuból a leirt s csak a felhágó rémesétől képzett előesés csüggött ki. IV-dik eset. # K. Theresia 27 éves szolgáló, 1856. év november hóban Gácshonbéli visszatértében jobb oldali combsérvet kapott, mely miután több orvostól mint ködök csömör (Colica) szereltetett volna, Oppolzer tanár korodáján sérvnek felismerve Ulrich kórodai főorvos sebészeti osztályára tétetett át. Az ottani vizsgálat a sérvet kizártnak és már üszködöttnek találta. A sérvdag köztakarója ugyanis kékes-vörös volt s nyomásra világos recsegést éreztetett. A kiömlött bélsárnak s evnek utat nyitó bemetszés történt s csak a melső bélfal találtatott a zárkapuhoz ragadva. A beteg erőködéseinél — Drängenély, hosszú béldarab fakhártyájával kifelé — valószínűleg a hátsó nemeves falával űzetett elő, — melynek visszahelyezése után homorú párnájú sérvkötő alkalmaztatott a rendkívüli alfélre. Néhány rétegből — hashártya, bőnye — mely a rendkívüli alfélnyílásba tolódott, az anyagvesztést ugyan nem pótló, de az említett nyílást mégis elzáró hegdugó képződött, úgy, hogy a bélsár-anyagok mint az előtt, az egész bélhuzamot átvándorolhatták , azt csak a végbél végén hagyván el ; — annyira, hogy betegnő csekély jelentőségű belsársípolylyal, melyre domború párnájú sérvkötő alkalmaztatott — külömben egészségesen hagyta el a fentnevezett osztályt, hol közle akkor mind harmadrendű orvos szolgált. A betegnő azonban könnyelműen tévé félre több ízben sérvkötőjét, mely bűnt már az osztályon és többször elköveté — s ezen hanyagsága folytán s mivel a sérvtömlő nyilása még nem volt szorosan benőve (obliterirt), — egy hevesebb mozdulás következtében a heg szétszakadt s az így képződött résen 3“ hosszú lakhártyával ellátott csap tolult elő , melyet a pöfeteges körredökről csépbélnek kellett tartani. E csap legalsó részén kis nyílás létezett, melyen ujjal behalhatunk, míg a csap melletti egy másik nyílásból bélsár ömlött ki. Oct. 21. 1858. Ezen állapot létezése után csak harmad napra hozatott betegünk a tankóvodába, ahol még az nap estre visszatétetett a kitüremlés, mivel pedig ez fölső végén összefűzött (eingeschwürt) volt a visszahelyzés csak a heg bemetszése után sikerült. A gyakori hányás jéglabdacsokkal enyhittetett s a rohamos erőködés ellen, melyet a felhalmozott béltartalom okozott állövetek alkalmaztattak. A seb vászontépettel fedezett s e fölé bőrkötővel erősített nyomfolt tétetett a bél ismétt előesése meggátlásául , mely elővigyázat annál szükségesben, mivel a betegnő folytonos erőködés értelmétől gyötörtetett. Oct. 22. már heves hashártya lob kórjelei mutatkoztak: a bőr s ajkak halványak , az arc beesett, a nyelv bevont, az ütér kicsiny gyakori (144) rendetlen; a hasfalak feszültek a legcsekélyebb érintésre fájdalmasak. A combhajlásban egy kis nyilas látszott, melyből "/2" hosszú béltakhártyából álló pöfeteg sem tűnt elő , a takhártya néhány helyen szenyesszinű volt. A hashártyalob ellen nagyobb mennyiségben bedörgölt szürke kenőcs, s meleg borogatások dacára a beteg oct. 24. elhunyt. Hulla vizsgálat oct. 25. 1857. A jobb combhajlás közepén a polpartszalaggal egyenkezűen futó, 8'' hosszú merev s kevéssé behúzott karimájú seb látható , melyből babnagyságú szenyes izzadmánynyal fedett bélrész tűnik elő; a seb fenekéből szenyes öv ömlik. A jobb comb belső oldala lehámlott (excomnrt) s sötétvörös. — A hasürben körülbelül 6 font eres bélsárral kevert folyadék. — A hashártya mindenütt belövelt, lágy sárgás álhártyával bevont s ez által több helyt összeragadt. A gyomor és belek szesztől tágítva. A nagy cseplesz a medence bemenet melső karimájához izzadványosan volt ragadva , melynek átmetszése után az alsó csipbélt a combsérv kapu felé szemléljük vonatra (gezerrt), 8 szeget képezve, melynek csúcscsa a leirt sebben feküdt. A felső béldarab melső falán, hosztengelyét keresztező sebet mutatott, melynek szétfutó szárai két felől a sérv kapuba tapadtak meg; a hátsó fal hátra és fölfelé hajtva a nyilás fölső karimáját képezte, mely a lehágó bélcsőbe vezetett ; — ezen nyilás alsó karimája, az alsó bélcső hátsó falától képezve — mint babnagyságu pöfeteg nyúlt a külső sebbe, melynek fenekén tapadó izzadványnyal rögzittetett. Az alsó bélcsőbe vezető nyilás résalakú s a kis ujj által kutaszolható volt. A kizárás mögött fekvő csipbél lakhártyája erősen puffadt belövelt, több helyen fölületesen eresedett s lábhártyán (croupes) izzadvány foltokkal (plaques) rakott. —ín».— *) Ezen esetet Dumreicher tanír ur kegyességéből leírom ,' ki esetei !;ki?!**ét továbbra is kedves volt megígérni. — 552 1 LAPSZEMELVÉNYEK. Nem teljesen merevedett ízületek (anchylosis spuriaimperfecta) mozgékonyságának helyreállítása az ízvégeket egyesítő anyag szétszakítása által. (Vége.) 4-dik eset: 1853-ban. A. G. egy 7 éves gyenge testalkatú gyermek 2 évvel ezelőtt szenvedett állítólag heveny csuzos ízlábban combízesülésén. Vizsgálatkor az illető comb a törzshez épszögben volt zsugorodva s merevedve. Chloroform alkalmazása alatt épen csak hogy érezhető mozgékonyság tapasztaltatott az ízületben. Egy azonnal rögtönzött megrántásra az odanövések szétszakadása hallható csattanással volt észrevehető. A műtétet érzékeny fájdalom követte, mely azonban csillapító szerek alkalmazására megszűnt és ezután csak a végtag szándékos mozgatásakor jelentkezett. Ezen érzékenység tized napra szűnt csak meg, a midőn a napontai rendszeres mozgatási gyakorlatok következetesen megtétettek. Önkénytes mozgékonyság nem sokára, de lassan fejlődött, az illető végtag még több hónapig igen gyenge maradt. Ezen esetben a beteg végtagja lényegesen meg volt fogyva, de az egészségesnél nem rövidebb, izgató bedörzsö l .