Orvosi Hetilap, 1858. október (2. évfolyam, 39-43. szám)
1858-10-03 / 39. szám
615 a természettudományok két új intézettel gyarapodtak, de tény, mely a fiatalkori tanvágyat kelti fel keblünkben, előttünk oly fontosnak illő méltánylata és felhasználása oly lényegesnek látszott honi orvosi és természettudományi művelődésünkre , hogy szerencsét kívánni óhajtottunk hozzá tanuló ifjúságunknak, s figyelmeztetni őket, valamint tanulni még meg nem szűnt ügyfeleinket e nyeremény jelentősége és értékére. Az állat- és ember élettana ugyan még koránt sem jutott mindenütt oly eredményekhez, melyek a gyógyászatnak szabályul szolgálhatnának s egyelőre azokat nem is keresheti; de ha szabályokat jelenleg nem is várhatunk még tőlük, szolgáltatni fogják nekünk az alapokat, melyekre idővel az észszerű gyógytant építhetjük, a mértéket melylyel az általuk még föl nem derített kérdések értelmezése megítélendő, s máris sok gyakorlatilag hasznavehető ismereteket , például szembajoknál, láknál, álképleteknél, az emésztés zavarainál, az orvostörvényszéki tan több rendű eseteinél stb. De elsajátíthatjuk még tölök, mi leglényegesb, a kísérlet szabályait, mert az ki élettani kísérleteknél megtanulta a kísérleteket észszerűen rendezni, az esetlegességeket vagy távol tartani vagy a számításból kihagyni , határozott kérdéseket tenni s a kísérlet eredménye szerint ítélni, az az orvoslat mezején is tudományos értékű tapasztalatokat fog tenni. Ha e tapasztalatok gyakran csak nemleges eredményhez is vezetnek, haszon nélkül még sem maradnak, holott a közönséges u. n. tapasztalatok gyakran nem egyebek ámításnál. Aki élettani kísérleteknél látta mily nehéz tiszta észleletekre szert tenni, az orvos gyakorlati működése sikereit nem egy könnyen fogja tapasztalatok gyanánt elfogadni, ha csak minden elővigyázatot nem volt képes igénybe venni; ily orvos sok önámitástól ment marad, de arra mit valóban tapasztalt bizton fog építhetni. Hogy e módszert az orvos sajátjává tehesse szükség miszerint ne csak hallja és tanulja a tudományt, de maga is vele egy ideig foglalkozzék és az intézetek műhelyeiben dolgozzék. A haszon, melyet ilynemű működésből merítend, nem fog annyira, mint ismételve mondjuk, az ott megszerzendő részletes ismeretekben, mint inkább az észlelő képesség kimivelésében s a physiologikus buvárlati módszer elsajátításában állam, mely egyedül képes a jövő idők okszerű gyógytanát előkészíteni. Magyar ifjaink eddig felette ritkán választák az állat-, bonc- és élettant szaktudományul, mert — mint többen nyilatkoztak előttünk — nincs alkalom a tanulásra s nincs kilátás e pályán illő működési körre szert tenni. Most itt van az alkalom, s van kilátás is mi reánk nézve csak annyi mint a birodalom többi részeire nézve; a magyar bonc-, élet- és állattudor stb. ép úgy alkalmaztatik a birodalmi egyetemek és intézeteknél, mint bármely más tartomány fija, de nem csak az osztrák birodalmi oskoláknál , hanem bárhol is német honban és egyátalán a külföldön, ha erre képes és reá szükség van, mint ez a bécsi és más oskolák jeles tanítványaival történt, kik több schweizi és német egyetemnél, de Londonban, Konstantinápolyban, Cahiróban és Teheránban is működnek. 616 bajjal dolgunk, vagy váljon ezek nem nyilvánultak-e? — Mielőtt tehát a körjóslat meghatározásához fognánk, pontosan ki kell nyomoznunk, hány másodlagos baj fordul elő, mert minél erősben van a szervezet másodlagosan bántalmazva, annál nehezebb a gyógyulás. Nem lehet azonban állítni, váljon a másodlagos bajoknál, nehezebb gyógyulás azon alapszik, miszerint ha az állati szervezet egyszer valamely rendellenes mozgalomba tétetik , ebben huzamos ideig megmarad, vagy azon, miszerint a gerj a szervezetben tartós lesz, tovább működik és csak nehezen irtható ki belőle. Hogy a gerj folytonos behatása fentartja a betegséget, azt a tapasztalat bizonyítja. Mihelyt a váltóláz megrögzött, csak az által lesz elhárítható, ha a beteg elhagyja a tájékot; mindamellett más tájékon, hol a gerj behatása nem igen képzelhető, se várja azonnal gyógyulását, és ekkor vagy azt kell állítni, miszerint a gerj a testbe fölvétetvén, ott addig marad és kártékonyan hat, vagy miszerint a szervezet rendellenes mozgalomba tétetvén, abban megmarad és csak akkor szabadul meg tőle, ha a szerves állomány jótékony átváltozása foganatba vétetik. Azon tapasztalat, miszerint a rohamok a gerj behatása nélkül is tartósak és ha gyógyszerek és célszerű magatartás által megszűntek, ismét visszatérnek a gerj behatásának ismétlése nélkül , azt látszik bizonyítni , miszerint a rohamok nem közvetlen behatásai a gerjnek, hanem a szervek bizonyos változásinak következményei , és ezen lázrohamok mindaddig , míg a szerves állomány üdvös átváltozást nem tapasztal, ismét visszatérnek. (Vége köv.) Tudósítás a pesti szegény-gyermekkórház 1857—ik évi működéséről. Az „Orvosi Hetilap“ I. évi számában megjelent „ 1857—ki évi jelentés“ kiegészítéséül, az ott röviden s csupán számszerint elősorolt kórnemek közül, a kórisméi, gyógytani vagy kórbonctani tekintetben nagyobb érdekkel bíró kóreseteket a következő rövid vázlatok alakjára szorítkozó közleményekben tárgyalni szándékozunk. Előrebocsátván azt, hogy a pesti szegény gyermekkórházban az 1857-ki évben összesen 3558 gyermek gyógyíttatott, mégpedig 3207 járorvoslatilag, és 351 gyermek 14 dajkával az intézet ágyaiban ápoltatott, általmegyünk az egyes kórnemek tárgyalására a fölemlített évi jelentésben használt fölosztást követvén. I. Agy- és gerincvelő bántalmak. Összesen 34 fordult elő, azok közül járorvoslatilag szereltetett 28, kórodailag 6, köztük fiú volt 12,leány pedig 22. A) Agy- és agykór-vérbőség. (Hyperaemia cerebri et menyngum.) Ezen gyermekeknél különféle s változatos kórjelek alatt föllépő kórt az év folytán összesen 14 esetben (8 fiú, 8 leány) észleltük, melyek közül 5 betegnél a kórfolyam alatt kisebb- s nagyobbfokú lánggörcsök (eclampsia) is tapasztaltattak. Korra nézve ezen betegek legnagyobb része (t. i. 12) még nem haladta volt túl a 2-dik életévet; csak kétszer észleltetett ez idősb gyermekeknél. A leggyakoribb kórjelek, melyek alatt e bajt föllépni láttuk s melyek többnyire csak egyenként fordultak elő, következők : általános nyugtalanság s ingerlékenység , gyakori fölsikoltások vagy fájdalmas sírás, félbenhagyó vagy folytonos láz, álombeli fölijjedés, nehéz fejtartás vagy folytonos különféle irányú fejmozgatás, fejhőség, duzzadt kipirult arc, félénk, meredt tekintet, néha kissé tágult, néha összehúzott láta, automatikus tagmozgatások-tagreszketés, továbbá gyakran savós hányás, székszorulás s végre a kór nagyobb fokánál lánggörcsök az egész test vagy végtagok izmaiban. Alkalmi okot a baj kifejlődésére 3 esetben külsérelem(esés, ütés) szolgáltatott, egy ízben ijjedésnek lön tulajdonítva—a többinél az indító ok nem tudathatott ki.— A gyógykezelést illetőleg csupán erős alkatú gyermekeknél rendeltetett 3 esetben helybeli vérbocsájtás t. i. 2—4 nadály alkalmazása a fül mögötti tájra; a fejre mindannyiszor hideg, vagy jég borogatás jön alkalmazva, belsőleg pedig levonó s hűsitő szerek adagoltattak — többnyire gyengébb hashajtók — kivételesen édes higany — (calomel). B) Önszenvi agykérláb (Meningitis idiopathica). Az elsődleges (primar) önszenvi agykérleb csupán 3 ízben fordult elő. Azok közül egy 4 éves leány csak