Orvosi Hetilap, 1858. december (2. évfolyam, 48-51. szám)

1858-12-05 / 48. szám

757 f - ban hét kórszoba és a kórápolók szobája; a húsz kórszobában öszvesen nyolcvanhat ágy van elhelyezve. A kórházi működés áll tizennégy éven aluli beteg gyer­mekek fölvételéből a­mennyire a létező ágyszám azt engedi, a fölvett betegek legnagyobb része ingyen szereltetik , s csak az esetleg üres ágyakra tarthatnak fizetéses betegek számot; a múlt évben szerelt 971 beteg közöl csak 16 volt fizetéses. Ezen kívül szereltetnek külső betegek, és pedig részint járólag a­hova a himlő­oltás is tartozik, részint a be nem hordhatók lakásaikon nyernek orvosi ápolást. A járó betegek számára na­ponkint négy órai rendelet tartatik, s magunk szemtanúi vol­tunk, a betegek tömeges oda tódulásának. Ily anyag — kön­nyen megfoghatólag — bőven el tudja látni érdekes esetekkel a 24 ágyból álló tankóvodát , mely Löschner tanárnak tanítási alanyul szolgál; ezen tanítást kiegészítik a Dr. Lambl ma­­gántanító által vezetett kórboncolatok, górcső és vegytani vizs­gálatok, milyenekkel ott létünk alatt több külföldi orvost el­foglalva találtunk. Egy 1000 kötetből álló és szinte Löschner Jr. által ajándékozott szakkönyvtár hasonlóképen a növendékek szolgálatára van. A tanáron kívül a kórház orvosi személyzete még két segédorvosból és egy másodorvosból áll. Ezen szép intézet léte fájdalom még most is Löschner tanár életétől is bőkezűségétől tételeztetik föl, tőkéje nem több 26.000 po­ntnál, melynek kamatjai az évenkinti adakozá­sokkal középszámadással 5,000 p. frtra mennek, míg a kiadás kétszer annyi, úgy, hogy alapítója még most is évenkint mint­egy 5,000 p. ftnyi áldozattal tartja fel, mi épen oly szép bizo­­nitvány az orvos nagylelkűsége mellett, mint becsületére vá­lik a közönségnek, mely orvosának ily áldozatokat hozni mó­dot nyújt. Ily alapokon és egy a tudomány vonalán álló orvos igaz­gatása mellett a prágai gyermekkórház méltán az egyetem egy kiegészítő részéül tekintetik , s ezzel együtt igen díszes helyet foglal az európai orvosi tanintézetek sorában. Mi itthon nem tudjuk, mi egy egyetemi város; van iskolánk olyan jó, a­minő épen lehet; de hogy egy város egészen a ta­nítás céljainak szánva legyen, hogy a népesség érdekei az „alma mater“ virágzásában öszpontosuljanak, ezt csak hallomásból ismerjük. Ments isten! hogy iskolánkat, vagy bár­kit is nagy­­szombati eredete miatt vádoljunk; maga Bécs sem volt soha egyetemi város azon érzeményben, minő Prága volt, és a­mint most már többé nem az. A régi kor utolsó jelvényei is, minő a dobpörgetés az orvosi rang elérésénél, a jobb ízlés elől me­nekültek , és a jelen komolyságában eltűntek. Azonban van még­is egy prágai orvosi iskola, melyhez legalább leg­utóbbi 15 évben százan és ezeren közelről és távolról szegőd­tek, s melyben tanárok képeztettek, kik mai napig Németország legjelesebb egyetemeinek diszéül szolgálnak; —oly iskola, mely a távolaitól, miként a bécsi közkórház utánzója legyen, ennek 758 derékszög alatt (horizontal) s az előbbiek egyenkezűleg futók“ — és ezekből hozatik a véghatárzat; mi pedig a véghatárza­­tot a „börkaréj­okból“ és a bal alkar különféle irányban met­szett sebeiből következtethetőnek találjuk; — „hogy a kés 6 —7-szer vonatott a kézen át már erről föntebb , a nyak bőrráncainál — hol kétszeres nyaksebzés volt említve — el­mondok véleményünket. Nem szükség fölhoznunk, hogy T. mind e sebzéseket maga is véghez vihette; ennek valószínűsé­géről azonban később még említést teszünk. Ellenben nem hozhatni kétségbe, hogy azon előtétét, miszerint egy vagy több gyilkos ezen számos és egészben nem va­lami különös jelentőségű sértéseket tette v­o­l­­n­a , minden tapasztalatszerű , törvényszéki és lélektani tám­pontot nélkülöz. Mert épen oly céltalan mint tiszta lehetetlen lett volna az ágyában fekvőn, ki bizonyosan vagy hanyatt vagy egyik oldalán — s nem hasmánt nyugodott, — a halálos nyak­metszések előtt ejteni ezen számos metszéseket az izesülé­­sekben, valamint nem láthatni át, mi indította volna egy har­madikat — miután T. nyakát oly mélyen bemetszette, hogy közállitás szerint e metszésnek föltétlenül halált kelle okozni — még ily módon a sokszoros összevagdalására, miután a sér­tett a fölötte nagy s rögtöni vérzés miatt, melynél az inge is a vértől keményülve találtatott — egy pillanat alatt eszmé­letlenné s magát védeni képtelenné kellett, hogy váljon. Ezen látszólag céltalanságuk miatt ki nem magyarázható melléksér­tések előfordulnak ugyan minden esetre a törvényszéki életben s kivált ha a gyilkos az által akarja tettét elhomályosítani, hogy ily eljárásával a sértésnek oly színt kölcsönözzön , mintha a meghalt öngyilkos lett volna. De ide nem illik ez előtétél, mert, hogy a meggyilkoltnak öngyilkosi színt adjon valaki, ezt elvágott nyakával nyugodtan fogja ágyában hagyni min­den további érintés nélkül. Az egyenkezűlegi iránya a sebek­nek szintén mint az orvosi tanács helyesen fölveve , inkább szól az öngyilkosság mellett, minthogy e bűnt más tette volna. S ha végre H. azt adta fel, hogy ezen összes , egyik mint má­sik szabályos és többnyire egyenkezűleg futó sebzések akkor okoztattak midőn Z. a késsel T. felé vágott, még pedig sötét­ben, a lámpa kioltása után: e föladás valóban oly valószínűt­len, hogy az egész föladás igaz voltát már magában is gya­nússá teszi. 3) A­mi a bencseleti jegyzőkönyvben rajzolt arc- és ko­ponyasértéseket illeti : — ezek valóban jelentéktelenek vol­tak. Ezeket a T. irányábani ökölüzéseknek mint megtörténte­ket venni fel , hasonlóan tiltja a büntető törvényszéki tapasz­talás. Hogy T-nek már az ágyban vérzettek sebei, az ott s a falon talált vérnyomok tanúsítják ; de ki tenné azt fel, hogy a­kik T­nek meggyilkolását elhatározva, beretvával fölfegyver­kezve vonultak be annak hálókamrájába , őt, az alvót elő­ször ököllel főbeverték, fölköltötték s egyszersmind az áltat védelemre hívták volna fel, valamint — a lehetőséget ki nem zárva — őket maguk ellen tanúvá tegyék ? — A­mi illeti ezen ütődéseknek a halálos nyaksértés utáni történtét, szóról szóra a föntebb mondottakra vonatkozunk, hol azon jelenté­keny foltokról stb. szólunk, s végre megjegyezzük, hogy ezek kétségkívül nem voltak egyebek mint T-nek a halálpillanatá­ban a szecskacsomóra tett leesésének hatásai és ez általi sérü­lések, a­melyre teljesen rá­illik a boncosok leírása is, s azon körülmény, hogy ily visszahatás nyomait a haldoklókon sőt rögtön a halál után a meghaltakon is csaknem mindig talál­hatni az erőszakos halállal kimúlt hullákon. 4) Egy másik körülményt is meg kell említenünk, mely az öngyilkosság ellen mutatna, s ez a talált sérelmek nagy száma. — A két előbbi bencseletekben 7 nyak- és 13 végtagi sebek — tehát 20 seb említtetik, sőt, ha föntebbi véleményünk mellett maradunk is legalább 9 —10 különböző sebbel találko­zunk. A tapasztalás azonban kényszerít bennünket épen ezen nagyszámú sebek tekintetében , melyek úgy­szólván minden egymássali összefüggés nélkül mutatkoztak — öngyilkosságot venni fel s nem mások általi életoltást. Nem ritkán fordul ugyan elő, hogy a gyilkosok áldozatukat több mint egy hatá­rozó sérelem — fejszevágás, késszúrás, metszés stb. által vég­zik ki, sőt több példáink vannak hol a gyilkos föl hangúit kedélyénél fogva az ily válságos percekben arra kény­szerül, hogy áldozatát cél nélkül dühösen ismét­ meg ismét megsebezze. De T. sebei másneműek voltak; ezek a test kü­lönböző részein nagy szabályossággal ejtettek, s alkalmazásu­kat egészen határozott időszámítás szerint vehetvén , a fent­­említettekhez nem lehet hasonlítanunk , miután ezek a meg­haltóihoz hasonló jelenségeket soha nem szoktak mutatni. A boncosok azonban csakugyan fölfogák, hogy miután lehetetlen föltenni, hogy T. a végtagokon ejtett sérelmeket a határozó és igen rögtön halált hozó nyaksebzés után tette volna, mint­hogy a jobb kéz hajtóizmai teljesen át voltak metszve, úgy, hogy physikailag lehetlen lett volna neki e kézzel még egy oly mély nyaksebet ejteni. Ezen véghatárzatát a boncolóknak min­den esetre helyeselnünk kell, a látlelet szóról szóról igazsága ellen azonban kétség merül fel. Az orvosi tanács látlelete már — mint említők — teljes joggal emeli ki az illető leírás elég­telenségét. A boncosok egy szót sem említenek a gőg — gőg­síp , bárzsing állapotáról; nem találhatni pontos kimutatást, váljon a jobb ujjaknak minden hajtóizmai — vagy melyek voltak egyenként átmeszve ? s így a nevezett körülmények

Next