Orvosi Hetilap, 1858. december (2. évfolyam, 48-51. szám)
1858-12-05 / 48. szám
757 f - ban hét kórszoba és a kórápolók szobája; a húsz kórszobában öszvesen nyolcvanhat ágy van elhelyezve. A kórházi működés áll tizennégy éven aluli beteg gyermekek fölvételéből amennyire a létező ágyszám azt engedi, a fölvett betegek legnagyobb része ingyen szereltetik , s csak az esetleg üres ágyakra tarthatnak fizetéses betegek számot; a múlt évben szerelt 971 beteg közöl csak 16 volt fizetéses. Ezen kívül szereltetnek külső betegek, és pedig részint járólag ahova a himlőoltás is tartozik, részint a be nem hordhatók lakásaikon nyernek orvosi ápolást. A járó betegek számára naponkint négy órai rendelet tartatik, s magunk szemtanúi voltunk, a betegek tömeges oda tódulásának. Ily anyag — könnyen megfoghatólag — bőven el tudja látni érdekes esetekkel a 24 ágyból álló tankóvodát , mely Löschner tanárnak tanítási alanyul szolgál; ezen tanítást kiegészítik a Dr. Lambl magántanító által vezetett kórboncolatok, górcső és vegytani vizsgálatok, milyenekkel ott létünk alatt több külföldi orvost elfoglalva találtunk. Egy 1000 kötetből álló és szinte Löschner Jr. által ajándékozott szakkönyvtár hasonlóképen a növendékek szolgálatára van. A tanáron kívül a kórház orvosi személyzete még két segédorvosból és egy másodorvosból áll. Ezen szép intézet léte fájdalom még most is Löschner tanár életétől is bőkezűségétől tételeztetik föl, tőkéje nem több 26.000 pontnál, melynek kamatjai az évenkinti adakozásokkal középszámadással 5,000 p. frtra mennek, míg a kiadás kétszer annyi, úgy, hogy alapítója még most is évenkint mintegy 5,000 p. ftnyi áldozattal tartja fel, mi épen oly szép bizonitvány az orvos nagylelkűsége mellett, mint becsületére válik a közönségnek, mely orvosának ily áldozatokat hozni módot nyújt. Ily alapokon és egy a tudomány vonalán álló orvos igazgatása mellett a prágai gyermekkórház méltán az egyetem egy kiegészítő részéül tekintetik , s ezzel együtt igen díszes helyet foglal az európai orvosi tanintézetek sorában. Mi itthon nem tudjuk, mi egy egyetemi város; van iskolánk olyan jó, aminő épen lehet; de hogy egy város egészen a tanítás céljainak szánva legyen, hogy a népesség érdekei az „alma mater“ virágzásában öszpontosuljanak, ezt csak hallomásból ismerjük. Ments isten! hogy iskolánkat, vagy bárkit is nagyszombati eredete miatt vádoljunk; maga Bécs sem volt soha egyetemi város azon érzeményben, minő Prága volt, és amint most már többé nem az. A régi kor utolsó jelvényei is, minő a dobpörgetés az orvosi rang elérésénél, a jobb ízlés elől menekültek , és a jelen komolyságában eltűntek. Azonban van mégis egy prágai orvosi iskola, melyhez legalább legutóbbi 15 évben százan és ezeren közelről és távolról szegődtek, s melyben tanárok képeztettek, kik mai napig Németország legjelesebb egyetemeinek diszéül szolgálnak; —oly iskola, mely a távolaitól, miként a bécsi közkórház utánzója legyen, ennek 758 derékszög alatt (horizontal) s az előbbiek egyenkezűleg futók“ — és ezekből hozatik a véghatárzat; mi pedig a véghatárzatot a „börkaréjokból“ és a bal alkar különféle irányban metszett sebeiből következtethetőnek találjuk; — „hogy a kés 6 —7-szer vonatott a kézen át már erről föntebb , a nyak bőrráncainál — hol kétszeres nyaksebzés volt említve — elmondok véleményünket. Nem szükség fölhoznunk, hogy T. mind e sebzéseket maga is véghez vihette; ennek valószínűségéről azonban később még említést teszünk. Ellenben nem hozhatni kétségbe, hogy azon előtétét, miszerint egy vagy több gyilkos ezen számos és egészben nem valami különös jelentőségű sértéseket tette volna , minden tapasztalatszerű , törvényszéki és lélektani támpontot nélkülöz. Mert épen oly céltalan mint tiszta lehetetlen lett volna az ágyában fekvőn, ki bizonyosan vagy hanyatt vagy egyik oldalán — s nem hasmánt nyugodott, — a halálos nyakmetszések előtt ejteni ezen számos metszéseket az izesülésekben, valamint nem láthatni át, mi indította volna egy harmadikat — miután T. nyakát oly mélyen bemetszette, hogy közállitás szerint e metszésnek föltétlenül halált kelle okozni — még ily módon a sokszoros összevagdalására, miután a sértett a fölötte nagy s rögtöni vérzés miatt, melynél az inge is a vértől keményülve találtatott — egy pillanat alatt eszméletlenné s magát védeni képtelenné kellett, hogy váljon. Ezen látszólag céltalanságuk miatt ki nem magyarázható melléksértések előfordulnak ugyan minden esetre a törvényszéki életben s kivált ha a gyilkos az által akarja tettét elhomályosítani, hogy ily eljárásával a sértésnek oly színt kölcsönözzön , mintha a meghalt öngyilkos lett volna. De ide nem illik ez előtétél, mert, hogy a meggyilkoltnak öngyilkosi színt adjon valaki, ezt elvágott nyakával nyugodtan fogja ágyában hagyni minden további érintés nélkül. Az egyenkezűlegi iránya a sebeknek szintén mint az orvosi tanács helyesen fölveve , inkább szól az öngyilkosság mellett, minthogy e bűnt más tette volna. S ha végre H. azt adta fel, hogy ezen összes , egyik mint másik szabályos és többnyire egyenkezűleg futó sebzések akkor okoztattak midőn Z. a késsel T. felé vágott, még pedig sötétben, a lámpa kioltása után: e föladás valóban oly valószínűtlen, hogy az egész föladás igaz voltát már magában is gyanússá teszi. 3) Ami a bencseleti jegyzőkönyvben rajzolt arc- és koponyasértéseket illeti : — ezek valóban jelentéktelenek voltak. Ezeket a T. irányábani ökölüzéseknek mint megtörténteket venni fel , hasonlóan tiltja a büntető törvényszéki tapasztalás. Hogy T-nek már az ágyban vérzettek sebei, az ott s a falon talált vérnyomok tanúsítják ; de ki tenné azt fel, hogy akik Tnek meggyilkolását elhatározva, beretvával fölfegyverkezve vonultak be annak hálókamrájába , őt, az alvót először ököllel főbeverték, fölköltötték s egyszersmind az áltat védelemre hívták volna fel, valamint — a lehetőséget ki nem zárva — őket maguk ellen tanúvá tegyék ? — Ami illeti ezen ütődéseknek a halálos nyaksértés utáni történtét, szóról szóra a föntebb mondottakra vonatkozunk, hol azon jelentékeny foltokról stb. szólunk, s végre megjegyezzük, hogy ezek kétségkívül nem voltak egyebek mint T-nek a halálpillanatában a szecskacsomóra tett leesésének hatásai és ez általi sérülések, amelyre teljesen ráillik a boncosok leírása is, s azon körülmény, hogy ily visszahatás nyomait a haldoklókon sőt rögtön a halál után a meghaltakon is csaknem mindig találhatni az erőszakos halállal kimúlt hullákon. 4) Egy másik körülményt is meg kell említenünk, mely az öngyilkosság ellen mutatna, s ez a talált sérelmek nagy száma. — A két előbbi bencseletekben 7 nyak- és 13 végtagi sebek — tehát 20 seb említtetik, sőt, ha föntebbi véleményünk mellett maradunk is legalább 9 —10 különböző sebbel találkozunk. A tapasztalás azonban kényszerít bennünket épen ezen nagyszámú sebek tekintetében , melyek úgyszólván minden egymássali összefüggés nélkül mutatkoztak — öngyilkosságot venni fel s nem mások általi életoltást. Nem ritkán fordul ugyan elő, hogy a gyilkosok áldozatukat több mint egy határozó sérelem — fejszevágás, késszúrás, metszés stb. által végzik ki, sőt több példáink vannak hol a gyilkos föl hangúit kedélyénél fogva az ily válságos percekben arra kényszerül, hogy áldozatát cél nélkül dühösen ismét meg ismét megsebezze. De T. sebei másneműek voltak; ezek a test különböző részein nagy szabályossággal ejtettek, s alkalmazásukat egészen határozott időszámítás szerint vehetvén , a fentemlítettekhez nem lehet hasonlítanunk , miután ezek a meghaltóihoz hasonló jelenségeket soha nem szoktak mutatni. A boncosok azonban csakugyan fölfogák, hogy miután lehetetlen föltenni, hogy T. a végtagokon ejtett sérelmeket a határozó és igen rögtön halált hozó nyaksebzés után tette volna, minthogy a jobb kéz hajtóizmai teljesen át voltak metszve, úgy, hogy physikailag lehetlen lett volna neki e kézzel még egy oly mély nyaksebet ejteni. Ezen véghatárzatát a boncolóknak minden esetre helyeselnünk kell, a látlelet szóról szóról igazsága ellen azonban kétség merül fel. Az orvosi tanács látlelete már — mint említők — teljes joggal emeli ki az illető leírás elégtelenségét. A boncosok egy szót sem említenek a gőg — gőgsíp , bárzsing állapotáról; nem találhatni pontos kimutatást, váljon a jobb ujjaknak minden hajtóizmai — vagy melyek voltak egyenként átmeszve ? s így a nevezett körülmények