Orvosi Hetilap, 1859. április (3. évfolyam, 14-17. szám)

1859-04-03 / 14. szám

223 Külön értekezik szerző azon változásokról, melyek a szervezetnek gyógyszerekkel érintkezésénél , különösen a gyógyszereket illetőleg észleltettek. Végül a gyógyszerek hatásának azon módosulatait tár­gyalja , melyeknek azok, akár saját maguk, akár a test kü­lönböző állapotánál és minőségénél fogva alávetve vannak. Eddig a gyógyszertan átalános része. Most szerző a vénytant írja le, hogy azok szabá­lyainak megismerése után bizton vezethesse a tanulót a gyógy­szertan különös gyakorlati részére, melyben minden lépten nyomon a vénytan alkalmazásával kell találkoznia. Miután itt a súlyokról, elegyítésekről, porok, labdacsok, tapaszok, kenőcsök , cseppek, főzetek, forrázatok, telítések, oldatok s vonatokról stb. kellőleg, habár mindenütt röviden is értekezett s azokat egy pár példával érzékelhetőkké is téve: a vénytan és gyógyszertan irodalmának terjedelmes kimuta­tása után át­tér a gyógyszertan különös részére. Ezen 36 ívre terjedő 2 szakaszra osztott rész első szaka­szában azon gyógyszereket tárgyalja , melyek meghatározott alkatrészekkel bíró egyes állományú testek. Ezen szakaszban adatnak tehát elő a vegytan tárgyait tevő szervetlen és szer­ves testek, mondhatni túldús tartalommal. A második — a szerint a mint annak tárgyai a növény vagy állatországhoz tartoznak — két részre osztott szakaszban azon gyógyszereket írja le, melyek meghatározott alkatrészek­kel bíró állományok elegyéből állanak. Mindezeket egy pár lapra terjedő adalék után egy 23 lapra terjedő tömött tárgyjegyzék fejezi be. Itt van rövided áttekintése a könyvnek. Most csak azt kell elmondanunk mit előbb kitűzünk, hogy szerző kellőleg megoldotta-e feladatát ? Erre ha csak kevéssé kedvezni fo­gunk a munkának, bizvást igennel válaszolhatunk. Azért mon­dom „kevés kedvezés mellett“ mert ennek a sok tekintetben igen jó könyvnek is vannak hiányai és hibái. Hibáinál sokkal kevesebb számú s kevésbbé lényeges hiá­nyai közzé tartozik az miszerint, azon szempontból indulva ki, hogy kevés helyen rendkívül sokat adjon, némely tárgyak — mert szerző rajtuk csak átfutott nem viseltetvén minden tár­gya iránt egyenlő szeretettel — hiányosokká válnak; így van a dolog a pepsinnél, terpetin olaj, villanyosság, gázkicserélődés a tüdőkben s több esetben , melyek azonban az első kiadású munkának, ha különben oly jelei mint a szóban forgó, igen könnyen elnézhetők. Hibái közé tartozik az, hogy könyvéből nem tankönyvet de kézikönyvet csinált, mert azzal, habár hűségesen és köny­ve czimének megfelelőleg vitte is keresztül rendszerét s ez ál­tal a könyv czimének becsületesen megfelelt : a tanuló eb­be azonban oly nehézségeket görditett, miket az legyőzni alig bírva, a könyvben mint tömkelegben csak botorkázni fog. Ugyanis , czélnak lehető legmegfelelőbb szerkezetű gyógyszertani könyv minden időben csak az leend , mely a tudományt lehető legvilágosabban tárgyalja melynek különben minden jó könyv közös tulajdonságának kell lenni , és a melynek rendszere , szerkezete az egész tant, hogy úgy szól­jak egy pillanat alatt áttekinteni engedi , úgy pedig, hogy azt emlékezetben minél könyebben meg lehessen tartani. Hogy ezen megkívántatóságoknak a gyógyszertan írója minél inkább eleget tehessen, egyedüli módot csak úgy fog ab­ban találni , ha a gyógyszereket hatásaik szerinti csoportokra osztva tárgyalja ; mert hiszen mi más a gyógyszertan , mint a gyógyszerek hatásának leírása , a­hol egyedüli kiindulási és visszatérési pont a hatás és újra csak a hatás marad. A természetes rendszert átvinni a természetrajzból a gyógyszertanba tökéletlen törekvés , mert ott minden lépten nyomon akadályokra bukkan az ember , a­mennyiben ugyan­­egy családba tartozó növényországi gyógyszereknél is gyakran különböző hatást tapasztalunk , már­pedig szereplő a gyógy­szertanban mindig csak a hatás leend. Ezen tudatból indulva ki, kérdem , hogy a tanuló, kinek egy tanra igen kevés esetben lehet módja több darab különbö­ző könyvet szerezni , s igy az oly véghetlenül tanuságos, ér­telmet és ítélő tehetséget fejlesztő összehasonlítás lehetőségé­től el van zárva, váljon képes lesz-e egy ugyanazon góczba mindenünnen összeszedni a neki okvetlenül nagyon fontos és szükséges gyógyszertani ismeretet, ha csaknem minden egyes tárgy alatt különböző hatással találkozik ? Bizonyára nem. — Hibául kell felróvnom szerzőnél azt is, hogy könyvébe sok oly szert vett fel, melyek idáig a gyakorlati gyógytanban tüzete­sebb alkalmazást egylta­lában nem találtak , ez által csak a tárgyat szaporítá­s a tant nehezíté, a nélkül, hogy ez utóbbi­nak az által nyereséget szerzett volna. Ilyen szerek a Methyl­amin, Pyridin, Picolin , Lutidin, Lobelin, Spartein, Papave­rin, Porphyroxin, Pseudomorphin, Igasurin, Dulcamarin, Jer­­vin, Delphinin, Staphisain , Violin, Chelidonin, Chelerythrin, Glaucin, Grlaucop­ikrin, Fumarin, Bebeerin, Pelosin, Coryda­­lin, Furfurin stb. stb. melyeknek a szerves vegytanban igen is van helyök, de nem­ a gyógyszertanban , annyival inkább, mi­vel szerző hatásaikat egy szóval sem, csakis természettani sa­játságaikat írja le. Ezeket azonban leszámítva, e könyvnek gyakorló orvosaink és orvos növendékeink között minél szé­lesebben elterjedését csak nyereségnek lehetne tekintenünk. Nyereségnek azért, mert átalános része bőségben mind Schroff mind Clarus gyógys­zertani tan - és kézikönyveit messze túlha­ladja , különös része pedig röviden bár, mégis elég tömötten s hozzávéve alaposan tárgyalja az ezen könyvben különösen tö­mérdek tárgyú gy­ógyszertant; a­mi pedig jóságát illeti azt a legfeketébb irigysé­g se tagadhatná meg tőle, hogy ha bár sa­ját maga a sz­erző nem tehetett is oly számos kísérletet a gyógyszerekkel mint például Schroff is, de lelkiismeretesen gondosan és hűen összehordani igyekezett minden tárgyára használatos tapasztal­ati anyagot, hogy könyvét a régihez ké­pest már­is tetemese­n előre haladt, azonban még temérdek kí­vánni valót hagyó gyógyszertan jelen állásának színvonalára állíthassa , hogy ezt tehesse, rendelkezésére állottak a köny­vekben dúsgazdag göttingai könyvtár tudomány kincsei; hogy ezt tette, mutatják minden lépten-nyomon tett temérdek szá­mú idézetet. Ajánlatossá teszi e könyvet egyéb jóságán kívül az is, hogy a Vény­tant is magába foglalván, azt nem kell külön venni, mely gazdá­lkodási nézet nem ugyan már gyakorló or­vosra, de igen is orvosnövendékre nézve nem ritkán nagy rubrika. A könyvnek fent megirott árát, ha jeles tartalmát, tö­­möttségét és díszes kiállítását tekintetbe veszük , átalában ju­tányosnak mondhatjuk. Kátai Gábor. ——+**+•— Oesterreichisc he Arznei-Taxe vom Jahre 1859. in erschöpfen­den Tabellen für den praktischen Gebrauch dargestellt um jede in der Receptur vorkommende Arznei - Gewichtsmenge leicht, schnell und sicher berechnen zu können. Von Heinrich Muttersgleich, vormals Pharmeceut im Sanitäts-Departement der k. k. n. ö■ Statthalterei. Wien. (1859.) A leirt hosszú czim­e könyv czélját már maga is körül­belül kimerítette s így kevés mondani­valóm van róla. E könyvecske a prágai tábori gyógyszerészet öregbl­­kének Dr. Abl Frigyes Fülöpnek még 1855-ben kiadott ha­­sonczélu munkájának mintája szerént azért van készítve, hogy a gyógyszerészeknek a gyógyszerek kiszolgáltatásánál történni szokott árszabás minél szabatosabb és gyorsabb vég­rehajtására segítségül szolgáljon. Ez okból a folyó évi január 16-kán életbe léptetett új gyógyszerészi árszabás alapján az egyes gyógyszerek ára két lat, egy lat, fél lat , negyed lat, nyolczadlat, húsz, tíz, öt és egy szemért képviselő rubrikákban, az új osztrák értékű pénzszámítás szerint van kidolgozva , mi hogy a gyors ki­szolgáltatásnál az idő vesztegetést, megkímélni segíti, önként értetik. Ez okból azt az érdemes gyógyszerész közönségnek ezennel ajánljuk. A könyv különben nincs minden hiba nélkül , mit a 29-dik lapon álló Syrupus simplex és Violarum áralnak el- 224

Next