Orvosi Hetilap, 1859. május (3. évfolyam, 18-22. szám)

1859-05-01 / 18. szám

287 T­A­R­C­Z­A. Pest, april 27. 1859. —­— A régi történelem mint kitűnő szorgalom példáját beszéli , hogy E­u­k­­­i­d­e s minden héten egyszer négy mér­földet tett Megarából Athenebe, csakhogy mesterét Socratesz láthassa s tanitásában részesüljön. Il y antique de akkor sem mindennapi szorgalomra számítanak úgy látszik az erdősor pártolói , midőn ifjúságunkat az orvosokat, tanárokat és min­dennemű iparost és mester­embert ily kényszerűség által tevé­kenységre buzdítani s velők hetenkint egyre-másra kétszer ak­kora távolságot megjáratni akarnak. Galenus mestersége más életpályákhoz viszonyítva épen nem mondható vonzónak, biztosnak vagy fényesnek; a fene­kedés irányában nagyobb, a zaklatások szaporábbak, a fele­lősség súlyosabb, az emberek, az állam­ és a tudomány követe­lései naponta nagyobbak ; é­s e követelések irányában az is­kolák szervezete, a taneszközök és a tanmódszer még nagyon gyengék, hiányosak és elégtelenek. Az orvosi tudomány csak némileg is kielégítő elsajátítása talán egy orvosi tanintézet­nél sem érhető el, s csak kórházi szolgálat, magángyakorlat, utazások, külföldi intézetek látogatása által közelíthető meg. De a növendékek vagyon­állapota is rendesen nem oly fényes, hogy a nagy és folyton növekedő költségeket egy könynyen fedezhetné. S ez akadályokat még szaporítsuk, a kiképzést min ma­­gunknak még nehezebbé tegyük? — Avagy nem nehezítjük­­­ azt, ha lehetlenné tesszük, hogy a növendék az intézet köze­lében lakhassák s azt minél gyakrabban látogathassa, ha költ­ségeit növeljük és keresetét csökkentjük, ha azon problema­­ticus pénzöszveg megkimélése kedvéért melylyel talán az er­dősorom tér — de csak is a tér — kevesebbe kerülne , örök időkre egy haszontalan, boszantó adót vetünk ki az intézetre és mind­azokra kik az intézetnél működnek, s őket időkben, vagyonban és ismeretekben folytonos kárvallásra ítéljük. Bizony a pillanatnyi haszon már anyagilag is egyensúlyoztatik a ma­radandó veszteség által. Oly gazdászat mely csak pénzdarabo­kat tud számlálni s egy nap költségvetésén túl combinálni, s az idő és munka , az összevágó anyagi és szellemi erők érté­két megbecsülni nem képes, barbár és kiskorú gazdászat, nem méltó sem civilizált államhoz, sem mivelt és felvilágosodott városhoz. Lehetne talán példákat hozni fel arra, hogy a tudomá­nyos élet meglehetős lendületnek örvendhet ott is, hol az inté­zetek egymástól elválasztvák s távol vannak a tanárok és ta­nulók rendes lakhelyeitől. Bécsben is némileg hasonló viszo­nyokat találunk 48 előtt s még inkább a reá következő idő­ben , de hogy e szükség szabta szakadást és távolságot valaki a tudományra nézve kedvezőnek találta volna, azt nem hallot­tuk s saját tapasztalásunk után mondhatjuk, hogy a legszor­galmasabbak épen szorgalmuk miatt rendesen egyik vagy má­sik helyen elkéstek s a tanulmányok ilyetén szaggatottsága miatt előmenetelükben kárt szenvedtek. A múltkor az erdősori orvosi tanintézet helyéül alkal­matlannak mondottuk a helyiségnek távolsága s nyomom, és jövőre is semmi javulással sem kecsegtető lakhatlan környeze­te miatt , sőt e tekintetben sokkal rosszabbnak bármely más pontnál a város területén , mert akár a József-, akár a Fe­­rencz-, akár a Lipót­város szélső pontjai is sokkal előnyöseb­bek e tekintetben. — Hátra volna még a középponti épület czélja szempontjából azon kérdés , váljon a kórházra, a betegekre és orvosokra nézve nem előnyös­­en hely ilyetén távolsága és környezete? Kisebb városban közömbös lehet melyik pontján állítta­­tik fel a kórház, miután az semmi esetre messze nem fog esni a város bármelyik részétől, csak feleljen meg a többi kórházra nézve megkívántató kellékeknek. Nagy­városban ellenben a betegek szállítására és gyógyítására nézve czélszerűbb lesz a kórházat ha lehet nem a legszélsőbb pontra építeni , vagy ha több gyógyintézet van, azokat nem egy helyen és egy nagy épületben összpontosítni, hanem a város különböző részeire a szükséghez képest felosztani, így látjuk ezt Parisban és Lon­donban. Idült kórokban sínlődők, bujakórosak, elmebetegek stb. egészségek kára nélkül szállitathatnak, ellenben heveny betegségekben szenvedőkre , sérültekre , gyermekágyasokra nézve annál jobb — minél közelebb találunk menhelyet, mi­nél kevesebbet szenvednek a szállítás kellemetlenségei által. Az absolut nyugalom mily fontos és gyakran nélkülözhetlen tényezője a gyógyulásnak azt minden orvos tudja, s tudja azt is, hogy ennek hiányában nem egy — akár sérült akár belső bajban szenvedő s különben megmenthető beteg a gyakran el­­kerülhetlen mozgás és szállítás következtében el­hal. Ezt bi­zonyítják a statistikai búvárlatok is, melyekből kitűnik , mi­ként p. sebzettek, tüdőlábosak, cholerában szenvedők stb. arány­lag nagyobb számmal gyógyultak ott, hol messzire vitetniük nem kelle. Jól rendezett kórházaknál az orvosoktól felváltva hatá­rozott napok­on díjmentes rendelések — consultations gratui­­tes — szoktak tartatni a szegények számára. A humanitás e kötelességének könnyebben lehet megfelelni ott, hol az inté- 288 tására a foltok mindenkor és tökéletesen elmúlnak, de idővel habár lassan és tökéletlenül újra termődnek. Az alkalmazás módja következő : A highalvág — grana quinque ad unciam unam alcoholis — oldatába egy a folt nagyságának megfelelő ruh­adarab mártatik s az illető helyre tétetvén, azon négy óráig hagyatik , mi­alatt a ruha­darabot az említett oldatba mártott tépet ecsettel folyton nedves állapotban tartjuk. A művelet után nem sokára e testrész meggyulad, feldagad s jelentékeny fájdalom áll be, mely azonban hideg borogatások alkalmazá­sára vagy a helynek keményítő porrali behintésére elmúlik ; néhány nap múlva a régi felhám koromfekete lemezként levá­lik, s alatta a tiszta fehér új felhám tűnik elő. Ilyetén gyógy­kezelés egy napig tart, mialatt a betegnek az ágyban nyu­godtan kell maradnia. Sajnos, hogy e szép eredmény csak múlékony, mert né­hány hét múlva, ha szeplőkkel volt dolgunk, ismét új apró sárgás pontok tünedeznek fel, s idővel a régi terjedelmet visz­­szanyerik. 1858-dik év nyári szakában Hebra tanár a highalvag col­­lodiumbani oldatát — hasonlóképen öt szemért egyében collodiumra — kísérelte meg. A hely egy óra alatt négy­szer kenetett be ez oldattal. E kezelésnél csak nem semmi visz­­szahatás sem észleltetett — de a siker ugyanaz volt. Rövid idővel ezelőtt esetlegesen egy sokkal egyszerűbb és biztosabb szer nyomába jutottunk. Hebra tanár épen kísér­leteket tett iblang föstvénynyel — tind­. jodi — a himlő hólyagok kifej­lése megakadályozására nézve az arczon, hogy ott a megképzést meggátolja — s ez alkalommal e szert egy leánykánál a szeplő ellen is alkalmazta, melylyel annak arcza egészen el volt lepve. — A kísérlet akkor s azóta már többször is igen jól sikerült , de váljon a szeplők végké­pen enyésztek-e el, azt csak hosszabb észlelés után tudhat­juk meg. A szer akként alkalmaztatott, hogy az illető rész két nap alatt 8 —10-et az egyszerű jód tincturával beecseteltetett 4 — 5 nap alatt a régi felhám , minden különös visszahatás nélkül levált, s az uj felhám tiszta fehérnek s minden folttal szabad­nak találtatott. Dr. Schwarzenberg.

Next